Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-186
186. országos ülés decíember 10. 1879. 479 hol az általános terméketlenség szükségképi következménye, t. i. a nyomor és inség csakhamar beköszöntöttek. E nyomor jelenleg már oly mérvű, hogy a mint ezt a hiteles összeiratások igazolják, egyedül csak a megye egy, ügynevezett Csereháti járásában azok száma, kik teljes vagyontalanság és kereset hiánya folytán éhhalállal küzdenek, 201 l-re megy. A megye részéről mégf. é. október 6-án az alispán elnöklete alatt egy segélyző bizottság alakíttatott, mely egyrészt segélyért folyamodott a t. belügyministerhez, másrészt pedig igyekezett a jótékonysági hajlam tapintatos felhasználásával könyöradományok gyűjtése által az Ínségeseken lehetőleg segíteni. E gyűjtéseknek eredménye azonban sajnosán csekély, mert az elszegényedés a megyében oly nagy és általános, hogy az egyesek legjobb akarat mellett, vagy csak igen keveset, vagy pedig éppen semmit sem adhatnak. Az igen t. belügyminister nr részéről, a fenntemlitett felirat folytán 1000 frt küldetett a megyének, mely összeg a megye 5 járása között felosztatván, a Cserháti járás 2011 ínségeseire összesen 200 frt jutott. Hogy e segély nemcsak nem elégséges, de csekély voltánál fogva az ínségesek nagy számával szemben, egyáltalában számításba sem jöhet, ugy hiszem további bizonyítást nem igényel. Én nem tartozom azok közé, kik az államtól mindent követelnek és várnak, méltányolni tudom továbbá államunk folytonosan betegeskedő pénzügyi helyzetét is, de ott, hol az állampolgárokat éhhalál fenyegeti, háttérbe szorulnak minden ily tekintetek. Ily esetekben segíteni az állam szent kötelessége s ezt követelhetni az állampolgár kétségbevonhatlan joga, különösen minálunk, hol az állam ugy is a kimerítésig veszi folytonosan igénybe az állampolgárok anyagi képességét. Kérem tehát ennélfogva, interpellátiómat a t. belügyminister úrral közölni. B. Mednyánszky Árpád jegyző (olvassa): „Interpellátió a belügyi minister úrhoz. Tekintettel arra, hogy a képviselő ház folyó évi mártius hó 12-én 810. sz. a. hozott határozatával utasította a földmivelés- ipar- és kereskedelmi minister urat, hogy mielőbb terjeszsze a ház elé azon tervét, mely szerint az árúforgalmi statistika ügye kellő megoldást nyerjen: Kérdem a t. földmivelés- ipar- és kereskedelmi minister urat, hogy a képviselőház által beterjesztetni határozott tervezet elkészült-e már — ha nem készült el, mi akadályozta annak elkészülését? — Ha már elkészült volna, mikor szándékozik a minister ur azon tervet a képviselőház elé terjeszteni. Tischler Vineze." Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! ha méltóztatnak megengedni, rögtön leszek szerencsés a t. képviselő urnák válaszolni. (Halljuk !) Én az ország némely vidékein létező Ínséggel szemben, ott, a hol csakugyan segélyre van szükség, két szempontot tartok magam előtt. Az egyik az, hogy a mi okvetetlenül szükséges arra, hogy azon meg nem engedhető állapot, hogy hazánk bármely vidékén inség uralkodjék, be ne következzék, annak meg kell történni mindenütt. Ez az egyik. A másik, hogy biztos adatok alapján és ugy járjak el, hogy mig az, a mi okvetetlenül szükséges, meglegyen, addig túl ezen az okvetetlenül szükségesen ne menjek. Anynyival inkább szükségesnek tartom ezt, mert a múlt időkből is tanulmányozván ezen üg} r eket, a kinek tetszik, hivatalos actákból mutathatom meg, hogy még nem olyan nagyon régen, már a 67-iki időszak óta, egy a legszükségesebbre okvetlenül 66,000 frt ót követelt megyének 4000 frt utalványoztatvän, a megye a tavasz beálltával azt kérdezte, hogy mit csináljon azon 2000 írttal, mely a 4000 frtból megmaradt és a melyet felhasználni nem tud ? Pedig ha megkapta volna mind a 66,000-t, akkor tán 30,000 frtot fogyasztott volna el belőle. Ezt átalánosságban. A mi magát a speciális esetet illeti, a képviselő ur tudomása óta annyiban változott a helyzet, hogy nem egy, hanem két ezer frtot küldöttem oda, azaz, hogy azóta újabban 1000 frtot küldöttem; de fogok ha kell és a mikor kell, többet is küldeni. Azt hiszem azoubau, hogy kötelességem bevárni a megye és a bizottság által kilátásba helyezett részletes adatokat, a melyek alapján a valódi szükség mérvét meg lehet ítélni. Jeleztetvén, hogy már ma kell ott segély, küldöttem annyit, a mennyi elég legyen addig, a mig, — ismétlem — a beérkező hiteles részletes adatok alapján a szükség egész mérvét meg lehet ítélni s legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy a mi azon ezélból szükséges, hogy ott éppen ugy, mint másutt, éhség be ne álljon és a lakosság meg nem engedhető szenvedésnek ki ne tétessék: meg fog történni Abaujmegyében, de meg fog történni az ország minden megyéjében is. (Helyeslés.) Tischler Vincze: A mennyiben, ha jól értettem, a belügyminister ur a segélyt, a hol annak szüksége fennforog, kilátásba helyezi, válaszát tudomásul veszem. A mi a belügyminister urnák átalánosságban tett megjegyzéseit illeti, ezek ellen nincs kifogásom, mert ugyanezen szellemben nyilatkoztam én is, midőn azt mondottam, hogy az államtól nem követelek mindent. Méltányolni tudom továbbá a t. belügyminister ur azon álláspontját is, hogy a megyék által beterjesztendő adatokat feltétlenül szükségesnek tartja arra, hogy 23*
