Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-186

\ gg 1S6. országos ftlés jogi ellenzék sorából nem fog találkozni képviselő, ki a közösügyes kormány istápolására, a ministeri székekben megmaradhatásának eszközlésére, csak egy garast is megszavazzon. Annyival kevésbé hittem azt, hogy egy népképviselő éppen most, midőn a nemzetnek egy része ínséggel, nyomorral küzd, oly törvényjavaslatot fogadjon el, melynek elfogadása következtében néhány millió frtig fog kizsebeltetni e haza népe. Azonban, mint a szomorú tapasztalás bizonyítja, e hitemben csalódtam, mert Hegyessy képviselő ur üdvösnek, jónak látta a törvényjavaslat elfogadását, daczára annak, hogy e törvényjavaslat szaporítja a közösügyek számát. Igaz, t. ház, hogy a képviselő ur csak általánosságban a részletes tárgyalás alapjául fogadta el a törvényjavaslatot; következőleg az, a midőn a képviselő ur a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot elfogadta, elfogadta egyszersmind azt az eszmét, hogy az ilynemű adó behozassák még akkor is,| na

I annak behozatalával az adómennyiség szaporittatik és hogy a jelen közösügyes kormány rendelkezése alá szavaztassék meg a törvényjavaslat. Ám legyen a t. képviselő ur hite szerint. De ha már csakugyan üdvösnek találta e törvényjavaslat elfogadását, óhajtottam volna, hogy e javaslat elfogadását ne indokolta volna azzal, hogy őt választói oly programm alapján választották meg, {Ugy van! a szélső balfelöl) a mely megengedi neki, hogy a létező adókat magasabbra emelje, hogy a közösügyes kormány részére új adókat szavazzon meg. {Ugy van! a szélső balon.) Legyen szabad nekem azonban kétségemet kifejeznem a felett, hogy a képviselő ur választói úgy magyarázták volna programmját, mint a minő értelmezést annak a képviselő ur adott. Nekem, t. ház, közelebbről van szerencsém ismerni azon választókerület polgárainak politikai hitelveit és törekvéseit. Azon választókerület polgárai, t. ház,' Magyarország és a magyar nemzet önállóságának és függetlenségének megszerzését tűzték ki lobogóikra. {Éljenzés a. szélső balfelöl.) Azon választókerület polgárai oly magas fokán állanak az alkotmányos szabadsághoz való ragaszkodásnak, miként a nemzet jogtalanul elrabolt függetlenségének visszaszerzéséért minden áldozatra készek, mert lelkük mélyéből oly annyira gyűlölik a közösügyeket, hogy ha ők a közösügyek alapján juthatnának be a mennyek országába, még erről is lemondanának. {Tetszés a szélső baloldalon. Derültség jobb felöl.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot. {Helyeslés a szélső balfelöl.) Nagy István: T. ház! Hogy a tárgyalás alatt lévő javaslat feletti általános vita hoszszadalmassäga daczára is bátorkodom a tisztelt háznak becses türelmét rövid időre igénybe venni, ;czember 10.1879. ezt azon körülmény tekintetbe vételével méltóztassanak nekem megbocsátani, hogy az e javaslat feletti nézeteiknek már kifejezést adott tisztelt szónokok legnagyobb részével, mondhatom, mindannyival szemben némi tekintetben ellentétes s a mint ezt bebizonyíthatnom szerencsém is leend, tán nem egészen jogosulatlan és helytelen álláspontot foglalok el. Ugyanis az eddigelé, a javaslat ellen szólott tisztelt szónokok legnagyobb része, csak is azért nem fogadta el a javaslatot általánosságban a részletes vita alapjául, mert — mint ezt Irányi Dániel tisztelt képviselőtársam oly jellemzően, találóan és szerény nézetemmel is teljesen megegyezőleg kifejtette — abban egy, magában véve igen helyes elvnek e concret esetbem helytelen és czélszeríítlen alkalmazását látták. Nincs tehát közttünk, t. ház, nézetkülönbség az iránt, hogy az adók legsályosbikával, a véradóval megrótt és ebbeli kötelességök teljesítésében harczképtelenekké lettekről, valamint elvérzett polgártársaink gyámoltalan özvegyei és árváiról gondoskodni, az államnak elutasíthatlan erkölcsi kötelessége. E szempontból azért tökéletesen helyeslem is azon eljárását, melynél fogva a védtörvényről szóló 1868: XL. törvényczikk 56. §-a oda módosíttatott, hogy ne csak a rokkantak, hanem „azonfelül a hadsereg, haditengerészet és honvédség állományához tartozott, az ellenség előtt elesett, továbbá a megsebülés, vagy hadifáradalmak következtében elhalt havidíjasok és legénység elhalt gyámoltalan özvegyeinek és árvainak ellátására" is fog, az indokolás szavai szerint, az ezen adó czímén eléretni szándékolt összeg egyrésze fordíttatni; valamint helyeslem az említett §. azon további módosítását is, mely szerint „a befolyandó összeg, egy másik része a mozgósítás esetén behívott állandóan szabadságoltak, tartalékosok, póttartalékosok és honvédek gyámoltalan családjainak felsegélyezésérc lenne fordítandó"; e két tekintetben — ismétlem — helyeslem a t. pénzügyi bizottság jelentésében foglalt indokokat; helyeslem pedig azért, mert eddigelé hadseregünk rokkantjairól vajmi mostohán gondoskodtunk, mely állításom valódiságáról — egyéb számos szomorú példát fel sem hozva — naponta meggyőződhetik bárki azon szerencsétlen kéz- és lábnélküli rokkant nyomorék megszemlélése által, ki az egyetemutczában a kövezeten üldögélve, szokta az arra menők könyörületet igénybe venni; ahhoz hasonló szánalmas alakot pedig naponta láthatunk, mint ugyanannyi szánalmas bizonyítékát' az osztrák-magyar hadsereg rokkantjai felette szomorú sorsának. A miben azonban én, t. ház, nem csak a bizottsági jelentéstől, hanem az eddigi tisztelt szónokok legtöbbjének nézetétől eltérek, az ezen