Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-186

162 186. országos ülés deczember 10. 1879. el, hogy méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.)]] gy látom, hogy a többség itt van (a jobboldalra •mutat.) Kimondhatom tehát, hogy a törvényjavaslat végleg elfogadtatván, közöltetni fog a mélt. főrendekkel tárgyalás és szives hozzájárulás végett. És, hogy ez még a mai ülésben megtörténhessék, a t. ház megengedi, hogy az erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonat felolvastassák. Márkus István jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot). Elnök : A jegyzőkönyv e része ellen észrevétel nem lévén, hitelesíttetik. Következik a megállapított napirend szerint, a védelmi adóról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Halász Bálint: T. ház! Valamint annak idejében nem tartóztatott vissza kormánypárti álláspontom attól, hogy helytelen alapon és módon kidolgozott adójavaslatot el ne fogadjak, úgy nem tartóztatna most vissza ellenzéki álláspontom, hogy el ne fogadjam e javaslatot, ha az az 1868-iki törvénynek végrehajtása lenne, a mi színleg akar lenni, ha egyszer mindenkorra fizetendő hadmentességi díjat állapítana meg a háborúban rokkantak, vagy családjaik javára. Azt hiszem ugyan, hogy éppen azon állam kötelezettsége volna ezen rokkantak, árvák és özvegyek tartása is, mely a hadsereget használja és ezen nyomorúságot okozza, mindennek daczára azonban elfogadnám, hogy az újonezozás alkalmával nyomorúságuk miatt kimaradt újonczkötelezettek megadóztassanak és a nyomor adóalappá tétessék egy nagyobb nyomorúság enyhítésére, de hogy a nyomor, a bénaság, a testi épség hiánya, az államkincstár hiányának fedezésére adóalapul tétessék, semmi körülmények köztt el nem fogadhatom, mert adóalapot mindenkor csak jövedelem, vagy vagyon képezhet. Mindenkitől követelhetni az állam fenntartására áldozatokat, de mindig csak olyat, a mije van, mert olyat, a mije nines, követelni nem lehet. Én, t. ház, ismételni azokat az indokokat, a melyek e törvényjavaslatnak az előterjesztett alakban való elfogadása ellen felhozattak, nem akarom; azok nagyon számosak és figyelemre méltók, hanem csak két eszmére akarok reflectálni, a mi némileg e törvényjavaslatnak alapja. Az egyik az, hogy azok, a kik bármi okból mentetnek is fel az újonczozásnál, nagy előnyben részesülnek szemben azokkal, a kik besoroztattak. Ez nagy tévedés. Ez áll a vagyonos osztályra nézve, mert a vagyonos osztály mindig örül, ha a kötelezettség teljesítésétől elmaradhat, de nincs ez igy a vagyontalan osztálynál, mert mondhatom, hogy számos újoncz-kötelezett nem örömmel, hanem leverten fogadja azon végzését a bizottságnak, hogy ő kisebb, vagy nagyobb testi hibája miatt katona nem lehet, minek oka természetesen az, mert a katonaságnál jobb dolga van, mint otthon. Ezeknél tehát adóalappá tenni azt, hogy testi nyomorúság miatt felmentették, helytelen. A második ok, a mi alapul szolgált e törvényjavaslatnál, azon eszme, a mely úgy látszik az utóbbi időben divattá lett, hogy a szegény ember fizethet, mert könnyű fizetnie, mivel 3—4 napi nyári keresettel lerója adóját. Ez még nagyobb tévedés, t. ház. A szegény embernek adóznia kell és adózik is minden államban, még ha koldus is. Adóznia kell különösen az oly államban, mint a mienk, még a legszegényebb embernek is; de egy mindig szem előtt tartandó és ez az, hogy akkor adózzék, a mikor vau. Éppen a szegény osztálynak megadóztatása és az állam jövedelmének nagyobb mértékben való fokozására találták ki a közvetett adókat, mert ezek a legalkalmasabbak arra, hogy minden ember, még ha koldus is, adót fizessen. Azonban ezek az adók, csak akkor fizettetnek, a mikor van. Az egyenes adót azonban, legyen az akár milyen, nagyon terhes és súlyosan nyomja a szegényebb osztályt, tekintet nélkül arra, hogy van-e, vagy nincs, hogy megengedik-e a körülmények, vagy sem, a kiszabott határidőben ki kell fizetni, mert különben a legszükségesebb ingóságok adatnak el, de nem a kincstár előnyére, mert a tapasztalásból tudjuk, hogy az ingóságok áraiból még a végrehajtási költségek sem kerülnek ki. A szegény osztályt terhelő egyenes adónemek szaporítása tehát igen nagy hiba és oda vezet, a mint ez itt javasoltatik, hogy az illető nem fizető becsukassék, mert olyat adózni nem képes, a mije nincs. (Helyeslés balfelb'l.) Ily intézkedésekhez, t. ház, szavazatommal hozzá nem járulhatok. Ha figyelembe veszszük, hogy mióta e kormány vezeti a közügyeket, azóta nemcsak a vagyonos osztályt érintő egyenes adók, hanem még a közvetett adók is felemeltettek: nincs joga a kormánynak s e pénzügyi bizottságnak hivatkozni arra, hogy a szegény ember fizethet, hogy az közvetett és egyenes adóját, három-négy napi nyári munkával leróhatja. (JJgy van! balfelöl.) He, t. ház, a bizottság is figyelembe vehette volna, hogy azon szegény embernek, már az eddigi egyenes adókra is kell három-négy napi nyári munka, ugyanannyi kell a községi adóra és az egyházi adóra is, a községi és állami közmunkára külön-külön három-négy napi munka kell, nem számítva az egyházi adókat, mely szintén államilag megállapított teher, úgy hogy nem három-négy nap, hanem egy pár havi munka nem is elegendő; ha csak az egyenes adó tartozást összeszámítjuk a szegény osztálynál, nem egy pár nyári nap, hanem egy pár nyári hónap kell arra, hogy mindent lerójjon.