Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-185

1S5. országos Ülés Hogy aztán ezen törvényjavaslatnak czélja •— mert nem akarnék félreértetni — a gyártott borok eltiltása fog-e lenni, vagy pedig oly más modalitás találtatik-e, mely egyfelől a természe­tes bornak megrontását tilalmazza és másfelől a csalást az által, hogy nem valódi bor, borként árultassék, gátolja csak meg, a nélkül, hogy az egészet eltiltaná: ez iránt most még nyilatkoz­nom, azt hiszem, nem szükséges. Ezen kérdés megvitatható lesz akkor, ha a törvényjavaslatot, mint Ígértem, nem sokára a ház asztalára fogom letenni. Ezek után igen kérném mind a két t. kép­viselő urat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk általános helyeslés.) Chorin Ferencz: Személyes kérdésben kívánok felszólalni. T. ház! Az igen t. minister­elnök ur, meglepetésemre szíves volt ezen ügybe az én nevemet is belevonni. Annak ellenében ki kell jelentenem, hogy én képviselői minőségem­ben ezen egész itt most szőnyegen levő ügyre, legcsekélyebb befolyást sem gyakoroltam és a mint a ministerelnök ur legjobban tudhatja, vele e tekintetben nem is érintkeztem. Igaz, hogy ügyvédi minőségemben az illető czég által jogi képviselőül fel lettem híva, de a ministerelnök ur tudni fogja, hogy a mit az ügyvéd, mint ilyen ellenjegyez, mint például kérvényeket, vagy panaszokat, azt nem a maga, hanem fele nevében teszi és igy nem az ügyvéd, hanem a fél az, a ki fellép. Ki kell jelentenem még azt is, hogy ezen kérvényben a ministerelnök ur által tett intéz­kedések ellen, mint a jogosultak és az ügy érdekében lévők ellen — a mit én elismerek — semmiféle panasz sem tetetett. A kérvényben csak az volt kérve, hogy a nem hamisított s egészségeseknek talált borok, a zár alól fel­oldassanak. Ezt azért voltam bátor felemlíteni, mert valóban csodálkozva hallottam nevemet felemlittetni egy oly ügyben, melyre én kép­viselői minőségemben legcsekélyebb befolyást sem gyakoroltam. (Helyeslés balfelb'l.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Megvallom, midőn a kellő erélylyel és szigorral való eljárásra hivattam fel, azt hittem, nagyobb bizonyítékot nem hozhatok fel az iránt, hogy megvan a kellő szigor eljárásomban, mintha arra hivatkozom, hogy ezen szigor ellen kérvény is adatott be hozzám, még pedig kérvény olyan, mely oly ember által is ellenjegyeztetett, ki az igazságos szigornak nem mindig ellensége. Hogy valami sértő legyen abban, hogy a képviselő urat megneveztem, nem gondolnám, mert az csak akkor lehetne, hogy ha valami oly eljárását említettem volna fel, a mely helytelen. (Helyeslés jobb/elöl.) deczemfoer 9. 1S79. jgy Jókai Mór: T. ház! Én az igen t. bel­ügyminister ur által adott választ, mint kielégítőt tudomásul veszem és részemről is helyeslem, hogy a nagyon szükséges szigort a még szük­ségesebb elővigyázattal párosítva gyakorolja. Igen nevezetes és fontos ügy ez hazánkra nézve s ezért bocsánatot kérek t. képviselőtársaimtól, ha őket a valódi boros asztaloktól egy negyed órára visszatartóztatom. (Halljuk!) Mindenki tudja, mennyire panaszkodtak ösz­szes bortermelőink, hogy tavai boraikat hektoli­terenkint egy forintért kellett odaadni. Az idén a külföldi rósz bortermések miatt, a külföldi nagy borkereskedők megkíséri ették Magyar­országból vitetni be borokat. Eleintén csak egy­eg_y vaggon tartalommal s akkor is hozzátették, hogy hiszen ezek a borokat csakis az ottani munkások számára szállítják, mert a magyar bor egyébre nem való. Később a vaggon szállítmányok 10,000 hektoliterre emelkedtek, egy franczia czég maga több, mint 50,000 hektolitert rendelt meg Szerémségben és 30,000 hektoliteren felül Szegszárdon. Ezen megrendelések következtében, ezen évben mintegy 2 millió hektoliter bor vite­tett ki Magyarországból külföldre s az árak felmentek hektoliterenkint 1 forint helyett 6—9 forintra. A megrendelések ezen tömeges volta, egy néhány budapesti borkereskedőt arra a hibás lépésre vitt, hogy ők nem elégedtek meg a kicsiny, de biztos nyereménynyel, a mit a gros­sistáktól kaptak, hanem összeköttetésbe léptek a külföldi restorateurökkel és kisebb korcsmáro­sokkal, a kik természetesen hektoliterenként 10 frankkal többet fizettek, mint a grossisták. Sikerült is ez; a magyar borok elfoglalták a piaezokat nemcsak Svájczban, Hollandban, de magában Francziaországban is. Hanem észrevet­ték a grossisták és azt mondták: hohó ! ti azért, hogy mi itt a ti boraitokat közkedveltségűvé tettük, elfoglaljátok a piaezot előttünk, majd segítünk rajtatok. És segítettek. Azt méltóztatik tudni, hogy Svájczban nincs az a kocsmáros és vendéglős, a kinek ne legyen saját apparátusa a bor megvizsgálására, a mi nálunk a legnagyobb borkereskedőnél is gyak­ran hiányzik. így történt, hogy a Magyar­országból kivitt 2 millió hektoliter bor között találkozott mindössze kétszáz hektoliter, a mely fuxinnal festett volt. Hamisított boroknak nem­csak a magyarországi borok találtattak, talál­tattak Spanyol-, Olasz-, sőt magából Franczia­országból való borok is olyanoknak, hanem azzal nem csináltak lármát, mert azok a keres­kedők őket nem támadták meg; hanem csináltak a magyarországi kereskedők ellen, föllármázták az egész külföldet, röpiratokat bocsátottak szét azzal a felírással: „Ungarische Giftmischer" és

Next

/
Thumbnails
Contents