Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-185
148 185. országos ülés deczember 9. 1879. désünk; ha Németországgal semmi egyezmény létre nem jön, életbe léptethetjük mi is Németországgal szemben az autonóm tarifát, életbe léptetheti Németország is velünk szemben az autonóm tarifát. Mi nem vagyunk Németország ellenében egyszerűen jogosítva retorsiókkal élni, mert ő nem bánik velünk kedvezőtlenebbül, mint bárki mással, mivel neki szerződése nincs; nekünk van szerződésünk; ha egyszerűen az autonóm tarifát alkalmazzuk: ki tehetjük a magyar kereskedelmet azon veszélynek, hogy ellenében retorsionalis tarifákat léptessenek a német határokon életbe. Igen sajnálom, hogy e dologból ennyit is kénytelen voltam mondani; de azt hiszem, hogy miután a szélesebb terjedelmű felhatalmazás szüksége tagadtatott, rámutatni ezen körülményre kötelességein volt. De a t. képviselő ur hangsúlyozza — a miben tökéletesen igaza van — hogy ily szerződések, vagy egyezmények jóváhagyása törvényhozási teendő. Szó sincs róla, igaza van. Hiszen, ha nem volna törvényhozási teendő, ha a kormány önmagában is létesíthetné, — habár ideiglenesen is — az ily egyezményeket, akkor nem volna szükség meghatalmazást kérni. Kéretik a meghatalmazás éppen azért, mert a kormány ily meghatalmazás nélkül, nem lehet jogosult oly egyezményt kötni, a mely azonnal, minden további intézkedések nélkül életbe léptethető is legyen. A képviselő ur azt mondja, hogy a ezélnak megfelel, ha megadatik a felhatalmazás az intézkedések életbe léptetésére, de fenntartatik a jóváhagyás, vagy jóvá nem hagyás joga azonnal, a mint a törvényhozás Összeül. Én, t. ház, megvallom, ezt egyfelől elégségesnek nem tartom, másfelől, —- a mint erre később majd vissza fogok térni — gyakorlati eredményét vagy nem látom, vagy ha lesz is, e gyakorlati eredmény csak kedvezőtlen lehet. Nem tartom elégségesnek nemcsak azért, a mit a képviselő ur, mint a maga javaslata ellen másutt is felhozottat elmondott, hogy t. i. Németország nem fog velünk ily körülmények köztt egyezkedésbe bocsátkozni, hanem nem tartom elégségesnek azért sem, mert akkor csakugyan semmi néven nevezendő kereskedelmi vállalat, vagy forgalmi üzlet nem tehető, ha saját kereskedőink, éppen úgy, mint a németországiak, legalább egy néhány rövid hónapra, positiv alappal üzletük megtételére nem birnak. És mi lenne az eredmény másfelől? Én azt gondolom, nem oda kell irányozva lennie a főtörekvésnek, hogy Németországgal csak valamely ideiglenes megélhetési mód létesíttessék, hanem oda kell irányozva lennie, hogy mentől előbb valóságos és pedig lehetőleg tarifa szerződést kössünk ve'e. Hogy ezen szerződés megkötésére egj bizonyos idő kell, azt senki se fogja tagadni, kivált akkor, midőn ezen szerződések törvényhozás utján való jóváhagyásának szüksége, mielőtt életbeléptethetnének, csakugyan senki által kétségbe nem vonathatik. Most tehát mi lenne az eredmény? Tán február közepén tárgyaltatnék a törvényhozás által, hogy az ideiglenes modus vivendi-t helybenhagyja-e, vagy nem. Alig hogy ebben némi megnyugvást nyertek az üzletemberek, alig hogy ez statuáltatott, már előállana annak szüksége, hogy tárgyaltassék maga a Németországgal hosszabb időre kötendő szerződés. Hogy ezen, ugyanazon viszonyokra vonatkozó, ismét előforduló s ujabb változatokat maguk után vonó tárgyalások a kereskedelem, az üzlet szempontjából — nem is beszélve egyébről — előnyösek lennének, azt elhinni képes nem vagyok. De van a dolognak még egy másik oldala is. Maga a kisebbségi vélemény nézete szerint is, a kormány intézkedései életbe léptethetők a törvényhozás jóváhagyása előtt. Most tegyük fel, hogy ezen intézkedések, vagy a létrejött egyezmény — mondjuk február havában — a törvényhozás jóváhagyását nem nyerik meg. De vájjon az által, hogy meg nem nyerték a törvényhozás jóváhagyását, mi fog bekövetkezni? Kettő közül egy. Vagy azt kell mondani, hogy miután nem, nyerték meg a törvényhozás jóváhagyását, azon naptól fogva hatályon kivül helyeztetnek s akkor bekövetkezik egy minden modus vivendi-re vonatkozó megállapodásnak megsemmisítése, bekövetkezik a dolog eg3 7 szerű természete és minden valószínűség szerint a két monarchia köztt a váraháború, melynek előidézését, hogy valaki nálunk kívánná, én nem hiszem. Vagy •— hogy ez elkerültessék — mit kell mondani? Azt kell mondani: ,.a kormány intézkedéseit mi nem helyeseljük, ezen kormány, vagy egy másik utasittatik, hogy kössön más egyezményt." De ha nem akarjuk az előbb idézett bajt előteremteni, mig azon másik egyezmény létre nem jön, addig életben kell maradnia azon elvetett egyezménynek. Tehát a praktikus eredmény még sem volna más, mint hogy azon egy néhány rövid hónapig életben maradnak az önök felhatalmazása által is életbe léptethető — habár később helytelenittetett — magállapodások és egyezmények. Praktikus haszna tehát a dolognak nem volna. Még egy oldala van a dolognak; egész tárgyilagosan beszéljünk erről is. (Halljuk!) A t. képviselő ur azt mondja, hogy a kormánynak ily dolgokban követett eljárását igazolnia kell. (Zaj a szélső balon. Halljuk l jobbfelöl.) Tökéletes igazság. De én azt gondolom, hogy a kormány eljárásának igazolása nemcsak azon egy módon történik, hogy törvényjavaslat alakjában
