Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-184

184. országos ülés deezemlier 6. 1879. 125 törvények egész hosszú sora, a fontosnál fontosabb teendők egész halmazát utalja a községekre, illetőleg a jegyzőkre. A tárgyalás alatt levő kérvény, egy egész hasábon át idézi az ezen állításomat igazoló törvényezikkeket és távolról sem merítette ki a jegyzők teendőit. De annak, a ki a mindennapi élettel és közigazgatással ismerős : nincs is szüksége ily hosszú idézetekre. Tudjuk mindannyian, a kik a közigazgatást figyelemmel kisérjük, mely súly nehezedik a lelkiismeretes községi jegyzőre. S ez a momentum, t. ház, magasabb szempontból érdemel kiváló figyelmet. Nem a társadalom egy osztályáról van itt szó csupán, hanem van az egész állami közigazgatásról, mert a községi jegyzők képezik a végrehajtás legvégső s illetőleg legelső közegét; a községi jegyzőn fordul meg első sorban, hogy a törvényhozás és kormányzás legszebb iatentiói, milyen alakot nyernek az életben, S van szó másodszor, a nemzeti élet alapfel tétedét képező községi életnek leglényegesebb létkérdéséről, mert a jó jegyző alatt virágzásnak örvend a község, mig a hanyag, vagy lelkiismeretlen jegyző képes tönkre tenni a legvirágzóbb községet is. S ezen fontos hivatás és e tömérdek teendő mellet a községi jegyzők mai állapota, nem felel meg azon követelményeknek, melyeket a jó közigazgatás érdekében csatolhatunk ez álláshoz. E helyzeten javítani kell; ezt kéri az egylet is. S eleve megjegyzem és erre különösen kérem a t. ház becses figyelmét, hogy itt nem az anyagi helyzet javításáról van szó csupán. Részben erre vonatkozólag is kér némi intézkedést a kérvény, de csakis a már meglevő s törvenyhozásilag biztosított alapokon, a már meglevő intézmények rendszeresítése utján; de fő súlypontja a kérvénynek, a jegyzői kar szellemi helyzetének emelésére van irányozva s a mit e tekintetben kérnek tőlünk; nem könnyítése a létező helyzetnek, sőt ellenkezőleg, legnagyobb részben megnehezítése a jegyzői állás előfeltételeinek. Mert mit kivánnnak tőlünk e kérvényben? Kérik először azt, hogy a jegyzőknek kellő elméleti és gyakorlati képzettsége biztosittassék. Az 1871. XVIII. t.-cz. megszabja ugyan azt, hogy minden jegyző a megyének, egy e czélra külön választott bizottsága előtt vizsgálatot tegyen, de arra, hogy e vizsgálatra jelentkezhessek valaki, semmi előleges qualificatiót ki nem köt. A községi és körjegyzők egylete azt kéri tehát, hogy előleges qualificatió gyanánt is 8 gymnasiumi osztály és két évi praxis követeltessék. Részemről ugyan a 8 gymnasiumi osztályt soknak találom, de minden esetre szükségesnek vélem bizonyos qualificatió megállapítását és a gyakorlati működést. Erre vonatkozólag azonban a belügyministerium saját hatáskörében nem intézkedhetik a fennálló törvénynyel szemben; ha javításra van szükség, az csak törvényhozási utón eszközölhető'. Valamint törvényhozási intézkedés kérdése a kérvénynek azon kérelme, hogy a jegyzői vizsgáló bizottságoknak, szakértők, azaz községi jegyzők is legyenek tagjai. Kérik továbbá másodszor azt, hogy a vizsgáló bizottságok által kiállított bizonyítványok, nemcsak az illető megyékben, hanem az egész országban legyenek érvényesek. Téves ugyan a kérvény azon állítása, hogy csak egyes megyék nem veszik figyelembe, a más megyékből nyert bizonyítványt, mert ez eljárás általános és a belügyministerium rendeletén alapszik. E rendelet ismét az idézett törvény intentióinak felel meg, mert a jegyzőnek nemcsak az általános törvényekből és rendeletekből, hanem az illető megye speciális szabályrendeleteiből és intézményeiről kell vizsgát tenni. Valamint az 1868: XLIV. t. ez. értelmében, az illető megyében dívó nyelvekre is tekintettel kell lenni s igy ez utóbbi szempontokból nehéz volna általánosan kötelező vizsgálatokat és bizonyítványokat rendszeresíteni. De azt hiszem, ez sem volna lehetetlen, ha az általános törvényekből külön vizsgálatok állapíttatnának meg s ezek, bárhol is tétessék a vizsgálat, az egész országra érvénynyel bírnának; mig viszont, minden megye pótvizsgálatok utján győződhetnék meg a jelölt jártasságáról a speciális szabályrendeletekben és nyelvekben. Ugyancsak a szellemi helyzet rendezésére vonatkozik a jegyzők azon kérése, hogy az úgynevezett zugfirkászat kérdése tisztáztassék. Nem kérnek egyebet, minthogy írásbeli munkakörük megállapittassék s e kérésük teljesen méltányos, mert mig egyrészről azt követelik a jegyzőktől, hogy a községnek és minden egyes lakosának, minden jogi- és közigazgatási kérdésben tanácsadója és közbenjárója legyen: addig más oldalról éppen ezen hivatalos kötelességének teljesítése miatt, zugfirkászattal vádoltatik. E kérdés tisztázása tehát, szintén igen méltányos és tekintettel a zugfirkászatot illetőleg fennálló némely igazságügyi törvényeinkre, helyesen és czélszcrűen nem oldható meg egyoldalúlag a belügyministerium részéről, hanem, hogy az intézkedésnek, a különböző hatóságokkal szemben tekintélye és igy valódi haszna is lehessen, a törvényhozás útján, vagy legalább is a belügyi- és igazságügyi ministerek együttes intézkedése által. Negyedszer kérik a jegyzői nyugdíjintézet ügyének rendezését; ez anyagi kérdés ugyan, de olyan, a melynek terheit maguk a jegyzők viselik. A jegyzői nyugdíjintézet több megye-