Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-183

1S3. országos ülés deczember 5. 1S7S). 109 teljességgel nem volt figyelemmel és ismét állí­tom, hogy e tekintetben a legnagyobb könnyel­műséggel járt el. Az osztrák javaslat gondosko­dik az ily esetekről, pb a 16. §-ban meg van állapítva, (Halljuk!) hogy az adó kivetésénél tekintettel kell lenni a családapának nemcsak kereseti és vagyoni viszonyaira, hanem a közös háztartásban élő gyermekeinek számára is. Ezen intézkedés enyhíti a teher súlyát. Még csak egy hiányát a törvényjavaslatnak legyen szabad kiemelnem. (Halljuk!) Ez az, hogy nincs provisio a törvényjavaslatban az iránt, hogy tulajdonképen ki fog disponálni ezen alapokkal. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy a honvédelmi minister, a közös hadügyminister­rel egyetértőleg. De pl. a közös hadsereg rok­kantjainak, vagy a közös hadseregben mozgósí­tottak családjainak ellátásáról, ki fog gondos­kodni, ki fog erre nézve intézkedni ? Azt hiszem, hogy a dolog practieuma az lesz, hogy tulajdon­képen intézkedni fog a közös hadügyminister és hogy a magyar pénzíigyminister, a ki kezelője ezen alapnak, tulajdonkép nem lesz más, mint pénztárnoka a közös hadügyministernek. (Tetszés balfelöl.) Ide reducálható tehát azon nagy vív­mány, melyet a minisíerelnök ur annyira hang­súlyozott és mely szerinte abban áll, hogy a magyar pénzügyminister fogja ezen alapot ke­zelni. (Tetszés balfelöl). Mindezek t. ház, oly lényeges hiányai a törvényjavaslatnak, melyek nézetem szerint azt a gyakorlati alkalmazásuál szerfelett nehézzé és súlyossá fogják tenni s miután az eddigi tapasztala­tok szerint alig lehet kilátás arra, hogy ezen számos hiányokat a részletes tárgyalásoknál pótolhassuk és hogy az ez irányban teendő módosításaink elfogad­tassanak, de miután a törvényjavaslatnak hiányai is oly számosak, hogy azokat a részleteknél pótolni alig lehetséges, én a magam részéről a törvény­javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alap­jául nem fogadom el. (Élénk helyeslés halfelöl.) Madarász József: T. képviselőház! (Fel­kiáltások : Holnap! Halljuk!) Azért, mert tiz percz­nél tovább nem kívánom igénybe venni a t. ház türelmét, ha ezen 10 perczet megadni szívesked­nek, kérem méltóztassanak meghallgatni. (Halljuk! Halljuk !) Azon álláspont, melyet én 1867 és 68-ban a véderőről hozott törvényt illetőleg ma is elfog­lalok, kötelességemmé teszi azt, hogy miként Irányi t. képviselőtársam szükségesnek látta néhány megjegyzést tenni Szederkényi t. képviselőtársam nyilatkozatára, úgy én most szükségesnek vélem Irányi t. képviselőtársam nyilatkozatára néhány megjegyzést tenni. Hegedűs Sándor (közbeszól): Ez aztán az egyetértés! Madarász József: Azért az elvekben egyet­értünk, megbeszéljük a dolgot egymással és ki­cseréljük nézeteinket az általános elvben való együtt-tartás mellett. Én azt, hogy a kormány eddigelé nem ter­jesztette elő ezen törvényjavaslatot és ez által az állam polgárainak mintegy 30 millió frtot meghagyott, igen nagy jótéteménynek tartom hazám lakosaira nézve ; mert ennyivel kevesebbel nyomorgattattak a nemzet tagjai. Óhajtottam volna s óhajtanám, hogy mind­addig, mig az 1867—68. törvények meg nem változtattatnak és mig önálló magyar hadsere­günk nem lesz, melyről csak Magyarország tör­vényhozása és Magyarország kormánya rendel­kezik, addig ezen törvényjavaslat bár be ne hoza­tott volna (Tetszés a szélső baloldalon) s kívánom, hogy el se fogadtassák. Mert, ha csak egy évig tartaná is e kormány a maga kezében a gyep­lőt, a múlt és a jövő évre kivettetvén ezen adó, legalább 6 millió frt hagyatnék meg, a leginkább terhelt polgárok vagyonából. Ez első észre­vételem. Második a következő: Szederkényi t. kép­viselőtársam azt moudá, hogy nem igazságos ez a díj 5 Irányi t. képviselőtársam ez ellen azt monda, hogy a hadmentességi díj igazságos, az egyenlő teherviselés követelménye és a legdemo­kratikusabb intézmény. Ezen tételt bizonyítani akarja Svájcs példájával. Elfogadom én azon elvet, hogy a hol az egyenlő teherviselés elve alapján van kivetve a hadmentességi adó, mert én az összes hadviselést egyenlő terhévé kívánom tenni minden adózónak, ott az igazságos és demokra­tikus. De engedjen meg nekem az én t. képviselő­társam, még magában Svájczban sincs az egyenlő teherviselés elvére fektetve, tehát nemcsak nem legdemokratikusabb, de nem is demokratikus. Ön maga említette, hogy a legtöbb, a mi­vel megterheltetnek, 3000 frank. Kérdem t. kép­viselőtársamat és önöket is — hiszen említette Lukács Béla képviselő úr is — hát azok, a kik­nek több jöevelmük van, mint a mitől 3000 frankot fizetnek, miért nem fizetnek többet? Vájjon egyenlő teherviselés-e az, a hol nem fizet mindenki egyenlőn adót minden jövedel­métől ? Ezen elv szerint, például a tíz frt, vagy öt frt, vagy száz frt adótól a megfelelő mérvben kell fizetni ezen díjat is s igy tovább minden jövedelmétől. És még akkor sem demokratikus és nem a legdemokratikusabb, mert a demokratia a fokozatos adórendszert ismeri, legalább én meggyőződésem szerint azt mondom, hogy helyeselem ugyan azt, a mi Svájczban van, arra nézve, hogy pl. egy bizonyos összegig senki sem fizet. Mert, vagy fizessen mindenki, vagy senki sem. De, ha csak a 3—4000 frt adót fizetőkre vettetik az ki, mint

Next

/
Thumbnails
Contents