Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-183

104 183, országos ülés deczember 5. 1S79. Ezen nagy terhet t. ház, igen fogja még súlyosítani az, a mit már Szederkényi t. barátom is felemlített*, t. i. az eljárás módja és szigorúsága. A nyilvántartásra magára, egész codexek fognak a ministerium által készíttetni, a mint itt már kilátásba is van helyezve s ez elkerülhetlenül szükséges is, mert ez egyike lesz az administratió legbonyolultabb ügyeinek. Nagy mértékben lesznek terhelve a szolgabirák és polgármesterek, de különösen a községek, a minek további következése lesz az, hogy emelni kell a személyzetet és ismét bő alkalom és ez mindenesetre ürügy lesz a községi pótadó emelésére. De mindenesetre még nagyobb baj lesz — a mint a német hivatalos stylusban mondani szokták — azon lackerei, inefynek a felmentettek ki lesznek téve. A javaslat szeriut ezek maguk tartoznak jelentkezni és ha nem jelentkeznek pontosan, a díjnak 3—6-szorosáig való összeggel foguak büntettetni. A költözéseknél, a mint már megjegyeztetett, ez valóságos rabság lesz az illetőkre nézve. Nemcsak hogy az országból nem költözhetik ki, hanem egyik községből a másikba sem, a díj előleges lefizetése nélkül, mert különben szökevénynek tekintetik és visszatolonczozzák. Már pedig itt oly osztályról van szó, melynél a költözés mindennapi dolog, szó van t. i. cselédekről, bojtárokról, napszámosokról. [Helyeslés a szélsőbalon) Ha kissé mélyebben beletekintünk ezen dologba és elképzeljük, hogy miben fog állni ez az eljárás, mindinkább azt látjuk, hogy ez egyike a legbonyodalmasabbaknak és már az, hogy ily nagy büntetések vannak kiszabva, mutatja, hogy valószínűnek tartják a gyakori áthágásokat. Itt egy valóságos új sorozásról van szó. Itt az mondatik, hogy a kik keresetképtelenek, ha vagyontalanok, nem fizetik a díjat. Constatálni kell tehát, kicsoda valósággal keresetképtelen. Ez maga igen sok munkát vesz igénybe és igen sok visszaélésre szolgáltat alkalmat. {Helyeslés a szélső balon.) Ha már ez constatálva van, ismét constatálni kell, hogy vagyontalan-e, vagy nem. Ez ismét új eljárást tesz szükségessé, mely az önkénykedésre tág tért nyújt. Az mondatik itt. hogy az oly apa, gyám, vagy özvegy, a ki nem jelenti be fiának, vagy férjének halálát egy hónap alatt, egy frttól 50 frtig büntetendő; és ki van mondva az is, hogy ha feljelentés következtében szabatik ki a büntetés, a büntetési összeg egy harmada a feljelentőt illeti. (Mozgás a szélsőbalon.) Ily undok, ily aljas eszközökhöz kénytelen tékát a kormány folyamodni, (Tetszés a szélsőbalon) éppen mert jól tudja, hogy bonyolódott, nehezen teljesíthető dolgokról van szó. De ha mindez elkerülhetetlennek látszik is, egyátalán nincs indokolva, hogy miért kelljen gyszerre fizetni ezen adót; mert az mondatik, hogy az egész összeg január 1-én esedékes és egyszerre fizetendő. Ez ismét nagy mértékben súlyosítja a terhet, mert sokkal nehezebb egyszerre kifizetni az egészet, mint ha negyedévekre fel van osztva, i Ugy van! a szélsőbalon.) Továbbá tény az, hogy a törvénynek visszaható ereje lesz. Azt mondta a miuistereluök ur, hogy itt nem lehet beszélni visszaható erőről, mert hisz már 1867-ben beszéltek erről. Ha nem lehet azt mondani, hogy visszaható ereje van a törvénynek, mindazon esetekben, mikor beszéltek róla korábban, akkor bátran lehet csinálni visszaható törvényeket, mert mindenről beszéltek már korábban. Mi a következménye ezen visszahatásnak? A folyó 1879dk évi adót kötelesek az illetők megfizetni a törvényjavaslat szerint jövő áprilisban, a bizottság javaslata szeriut júliusban. Tartozik például fizetni valaki 1880-iki júliusban 5 vagy 10 frtot; minthogy az 1881-iki adó már esedékes lesz január 1-én, fél év lefolyása alatt azon szegény embernek, a kinek adója 2—3 frt

r kell fizetnie 10 frtot, 20 frtot. Ez elég arra, hogy azon szegény ember tönkremenjen. Nem folytatom tovább (Halljuk!) ezen részletezést. Most már egyszerűen bátor vagyok azt kérdezni,, hogy hát helyes-e a törvényjavaslat, megfelel-e az igazság követelményeinek, melyre az egész állítólag állapítva van? Az mondatott itt, hogy azon díj, melyet a felmentettek fizetni fognak, egyenértékét képezi azon sokkal súlyosabb kötelezettségnek, melyet teljesítenek azok, a kik életöket koczkáztatják, a szolgálatban lévő katonák, a haza védelmében. Erre legyen szabad megjegyeznem, hogy az életért, mely ott koczkára van téve, vagy a testi épségért is, ez a néhány forint nem képes egyenértékként szerepelni ; az életért nem az a 3 frt, de hg. Eszterházynak a vagyona sem képez egyenértéket. Ha tehát az egyenértéket ez utón megállapítani nem lehet, fonák dolog ezen utón akarni kiegyenlíteni az emberi sors egyenlőtlenségeit. Azon ideális feladattal akar itt foglalkozni az állam

v hogy kiegyenlítse a sors egyenlőtlenségeit? En azt hiszem, hogy roszul választotta az eszközt. Azt, hogy a nép egyik osztálya azon sanyaruságokra van kárhoztatva, a melyek a tényleges hadiszolgálattal járnak, jóvá tenni akarni azzal, hogy egy másik osztályt túlságos adóval terhelnek meg, ez nem kiegyenlítés. Ez utón az egyenlőség magasztos eszméjét létesíteni nem fogják. Egyébiránt áll itt is sok tekintetben az, hogy mundus se expedit; a kiegyenlítés megvan némileg most is a nélkül, hogy ezen adó kivettetett volna. Kétségtelen az, hogy azon osztály tagjai, a mely a katonakötelezettséget teljesíti,. némi kárpótlást lelhetnek abban, hogy azt mondhatják magukról: én legény vagyok, a másik pedig nyomorék. De ha azokat veszszük is, a©