Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-164

164. országos ülés november 11. 18"í). 85 hogy talán ezt nem sikerülhetett volna meggátolni a nélkül, hogy az occupatió megtörténjék; azonban azt hiszem, hogy az occupatió biztosította, vagy legalább segített biztosítani azt, hogy ez ne történhessék. Mig igy a jelenre nézve, a mely még mindig tart, a berlini szerződés rendelkezése, nem akart praejudicalni a jövőnek, mert a berlini szerződés felállította azt, hogy Törökország azon határok köztt, a melyek köztt ő volt, meg nem állhatott, nem tarthatta fenn magát azok ellen, a mik ellene történtek. De a határok köztt, melyeket a berlini szerződés szabott, megtarthatta és megerősíthette magát ugy, hogy a maga erejéből megállhatott, a mely esettel nem akarta kizárni még azt az eshetőséget sem, hogy ezen bosznia-herczegovinai tartományok vissza kerüljenek. Akár valószínű, akár nem, a vélemények ez iránt meg lehetnek oszolva, annyi bizonyos, hogy ez volt intentiója a berlini szerződésnek, midőn ily határozatlanul és ideiglenesen bizta meg monarchiánkat Bosznia és Herczegovina occupatiójával. De, hogy ha igy a szerződés által, egy bizonyos pontig meg volt gátolva abban, hogy ezen kérdésre nézve, egészen korlátlanul rendelkezhessék, meggyőződésem, hogy saját érdekei parancsolták, hogy ezen határozat ideiglenességét fenntartsa szemben azon eshetőségekkel, melyek bekövetkezhetnek. Ha ezen érdekek iránt tisztában akarunk lenni, legelőször szakítanunk kell egy rögeszmével. Ez a rögeszme az úgynevezett aunexió, a moly mindig ugy magyaráztatik, mint bekebelezés. Már ha a kérdés igy állíttatik, akkor a zavaroknak egy tömkelegébe jövünk, mert akkor nehezebb kérdések merülnek fel: hogy melyik államhoz csatoltassék; hog)

r ha az egyikhez csatoltatik, vagy a másikhoz, felmerül az államjogi kérdés; és talán azon kérdés is, melyet Polit képviselő ur felvetett, hogy az államszerkezetet kellene megváltoztatni és talán a monarchiát foederalista alapra fek, tetni. De az annexiónak, véleményem szerint nem kell okvetlenül bekebelezésnek lennie. Van egész sorozata a más lehetőségeknek. Megkezdem az elsővel, a legközelebb állóval, a mely Bosznia és Herczegovina mostani határozatlan állapotából keletkeznék, t. i., hogy oly viszonyba léptetné e tartományokat, mint az általam említett angol coloniák. Én ezt a lehetőséget nem zárom ki. De van másik lehetőség is. Nézzük Magyarország régi czímerét: nem azt, a mely most van, hanem azt, hol mindazon országok czímerei, melyeket Magyarország birtokolt, a magyar czímer körül voltak felakasztva, a mi azt jelentette, hogy a birtoklás nem közvetlen, hanem közvetett és ezen tartományokban vajdák és bánok által tartotta fenn felsőbbségét. Ez egy másik lehet'iség. De fel fogok hozni egy harmadikat. Epugy meglehet, hogy azon az alapon, azon befolyás folytán, melyet nekünk az állásfoglalás Bosznia-Herczegovinába biztosít, az ottani viszonyok fejlődése olyan lesz, hogy mi azon helyzetbe jövünk, hogy kielégíthetjük az ő egyesítési és nemzetiségi vágyaikat és hogy egy, még lazább összeköttetés, egy szövetség, szerződés általi összeköttetés mutatkoznék legczélszerííbbnek. Ezeket mind csak taxatíve hoztam fel, de felhozatnék még több esetet is. Az igaz, Törökország iránti érzelmeink nagyon változtak, mert a mint egyszer mindenki rajongott Törökországért, most majdnem mindenki borzad, ha Törökország nevét hallja. Én részemről egyiket is túlságosnak tartottam, a másikat is annak tartom. Ezen processus, mely most Törökországban folyik, régi processus, az átalakulás processusa, különféle krisiseken ment keresztül. Pl. vegyük a 28., 38-ikit, melyek mind sokkal vitálisabbak voltak rá nézve, mint a mostaniak és kivergődött belőlük és el lehet mondani, hogy az utolsó alkalommal erősebbnek mutatkozott, már a mi ott a katonai erőt illeti, mint volt valaha, mióta a nagy sultánok letűntek. Nincs tehát kizárva, hogy megint megtörténik, hogy az anyagi veszteséget, a mit szenvedett, kiheveri. Az anyagi veszteség, a katonai erő veszteség;

1

, méltóztassék elhinni, igen csekély. Ennek számbavételénél rendesen nagy hibát követnek el az emberek, mert rendesen megállnak a Bosporusnál és csakis azt számítják, a mit Európában bir a porta, pedig bár itt is a mohamedán lakosság nem olyan csekély, mint hiszik, de még sem ez képezi a török birodalom erejének súlyát; e súly Ázsiában és Afrikában a 20—22 millióra menő mohamedán lakosságban fekszik. Ezek voltak, a kik a birodalmat alkották és fenntartották. Ez az erő az újabb átalakulásnál nem fogyott meg. A mennyire én kiszámítani birom. — pedig én egy időben európai Törökországban a katonai viszonyokat elég jól ismertem, — Bulgáriának és Kelet-Eumeliának azon részeiből, melyek most nem állanak a porta souve rainitása alatt, körülbelől 4—5 gyalog- 2 lovasezredet és bizonyos számú tüzérséget kapott a porta, a többire nézve- egész hadi ereje megmaradt. Én ezt csak azért hozom fel, hogy megmutassam, hogy azon lehetőség fennáll, hogy visszaadás történjék. De, hogy ha én ezen lehetőséget megfontolom, azon meggyőződésre jutok, hogy mi a legnagyobb hibát követnők el, ha csali egy hajszálnyival alterálnók azon ideiglenes birtoklási állapotot, mely ezen törvényjavaslat által szentesittetni fog s én legalább