Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-164
164. országos ülés noroiiiber 11. 1879. i -J De egy körülménynek a fejtegetéséről itt nem mondhatok le. Mi az oka annak, hogy a törvényjavaslat megakarja azt a kerülő utat mutatni, melyen a 67-iki alaptörvény biztosítékai kijátszhatók. Az absolutismus másként bánt velünk. Az nyíltan tagadta a törvények érvényét. E javaslat elismeri azokat, csak értelmökből akarja kiforgatni. (Tetszés a baloldalon.) Én erre, r. ház, a viszonyok egybevetése után, csak hármas indokot találhatok: először azt, a melyet a ministerelnök urnák eddigi eljárásában is észrevettem. Hogy ha t. i. valamely, az országra nézve káros rendszabályt kell javasolni, a melyet más körök nézetei iránti engedékenységből elfogadott, az azokért való felelősséget mindig szereti mások nyakába keríteni. Szereti az ilyen rendszabályokat úgy tüntetni fel, mint a melyek, a mások által megállapított dolgok kényszerű következményei. (Élénk helyeslés a baloldalon). Ez lehet annak oka, hogy a közös ügyek szaporítását nem saját czélja gyanánt mutatja be, hanem mint az 1867: XII. t. ez. következményeiként. De lehet talán más okból is. (Halljuk!) Ismeretes a t. ház előtt, hogy igen befolyásos körökben azon nézet, vagy helyesebben, azon óhajtás uralkodik az 1867. évi XII. t. ez. és az ennek megfelelő ausztriai törvény értelméről, hogy már azon törvény határozatai erejénél fogva, az administratió a közös ministeriumot illeti. Már most a ministerelnök ur bead egy törvényjavaslatot, melyet elég elmésen kettős színesillámmal ruház fel. Ezen törvényjavaslat arra van számítva, hogy azon körök felfogását kielégítse. Ezért nincs sehol benne, hogy a közös kormányra ruháztatik az administratió, ezért már az első §. úgy van fogalmazva, hogy az, mint önmagában értetődő feiteleztetik. Tehát kielégíti az ottani felfogást. De gondoskodott a ministerelnök ur arról is, hogy az önök felfogását is kielégítse. Még talán ma meg fogják hallani azon érvelést, melyet a bizottságban előadott, hogy pusztán azon tény, hogy ezen administratió rendezése a két törvényhozás által alkotandó törvényben történik, ez bizonyítja azt, hogy ezen rendezésnél a törvényhozásokat lényeges tényezőknek tekintik. Ezt, úgy gondolom, még ma meg fogják hallani. (Derültség balfelöl.) De mit fog érni, t. ház, ez a megnyugtatás? Arra kérünk világos és határozott feleletet, e tekintetben méltóztassék bennünket megnyugtatni a ministerelnök ur: tekinti-e ő Bosznia és lierezegovina administratiójának átvételét, mint az 1867: XII. t. ez.-ben kimondott határozatok erejénél fogva a közös kormányt illetőt, vagy nem s ha nem tekinti, törvényjavaslatának melyik szakaszából fogja kimagyarázni, hogy az administratió ezen törvényjavaslatban, a közös kormányra van átruházva? Erre kérünk feleletet. Irányadó lehetett ezen törvényjavaslat szerkesztésénél még egy harmadik tekintet. Ismeretes dolog, hogy az osztrák alaptörvény módosítására, kétharmad többség szükséges. Meglehet, hogy ennek elérése kényelmetlen és azért óvakodnak e javaslatot úgy tüntetni fel, mint a tizenkettedik törvényezikk és a megfelelő ausztriai törvény egyenes módosítását és pótlását: hogy eme változáshoz ott, az egynemű többség is elegendő legyen. Ezért kell kiforgatni értelmükből a törvényeket, ezért kell egy oly módhoz folyamodni, hogy azon körülmény, hogy a közös orgánumok hatásköre gyarapittatni szándékoltatik, ellepleztessék. (ügy van! a baloldalon) De ha teljes nyíltsággal jött volna is ide a ministerelnök ur, ha mint alaptörvényünk világos módosítását terjeszti is elő ezen törvényjavaslatot: azt érdemleges tartalma alapján, vissza kellene utasítani. (Halljuk!) Ezen törvényjavaslat, a közös ministeriumot ruházná fel azon tartományok igazgatásával és talán a delegatiókat az ellenőrzéssel és ezzel kiforgatja az 1867: XII. t. ez. által megállapított intézményeket eddigi közjogi jellegükből; állítom, hogy az által lerakja alapjait annak, hogy a két állam köztt fennálló kapcsolatból, egy harmadik közös állam nőjje ki magát mindkét állam felett. Itt előlegesen, egy megjegyzést kell tennem. Tudom — és később ki fogom fejteni, — hogy ezen javaslat, úgy a hogy van, a közös kormány absolutismusának kedvez; tudom, hogy a delegatiók hatásköre 'kétes és megszorított és ha következő fejtegetésemben úgy ^szólok, mintha a delegatiók teljes ellenőrzési joggal lennének felruházva, teszem azon feltevésben, hogy e változás bekövetkezhetik, de sem az, ha a befolyásból kizáratnak, sem az, ha az megadatik nekik: a közös orgánumok hatásköre kitágításának veszedelmes irányán nem változtat. Midőn az 1867: XII. t. ez. megalkottatott és létre hozattak a közös orgánumok, Magyarország és az osztrák állam közös ügyeinek vitelére, akkor Magyarország két nehezen egyeztethető érdeket békített ki alkotmányában, két érdeket, melyek jogosultságát elismertük, melyek túlhajtása annyi viszály, a küzdelem forrása volt. Egyrészt az alaptörvényünkben, az uralkodó ház közösségével együtt in egállapított közös és együttes védelem biztos és hatályos gyakorlására akart módokat és eszközöket teremteni. De akarta ezt megállapítani úgy, hogy állami függetlenségünk megóvassék annyira, hogy állami czéljainkat a maguk teljes gazdaságában kifejthessük s kiegészítsük azt, a mi annyi nemes törekvés, annyi önfeláldozás százados czélja volt, egy magyar államot. 10*
