Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-163

16'?. országos ült! monarchia fennállását őszintén akarja. Mindez most már tényleg megtörtént: Ausztria-Magyarország az oeeupatióval, lettek által bizonyította be azt, hogy a keleti missiójának újra felkarolását komolyan veszi s tehát az új német birodalom alkotását, minden reservatió mentális nélkül változhatatlanig aeceptálta; meddig Németország az által, hogy a berlini kongressuson, az elhirüít Szent-Stephonói békeelőzmények el nem fogadása által, Oroszországtól elvált és azóta mindig híven Ausztria-Magyarország részén állott, szintúgy tettek által bizonyította be azt, hogy nem csak a habsburgi monarchia fennállását őszintén akarja, hanem egyenest a lehető legerősebb Ausztria-Magyarország európai szükségét, elismeri. Miután pedig ezzel, azon erkölcsi garantiák, a melyek a német birodalom és AusztriaMagyarország közötti végleges megegyezés elengedhetlen előfeltételét képezték, most már ténvleg meg voltak adva, semmi nem természetesebb annál, hogy azon baráti viszony, a mely a két középeurópai nagyhatalom köztt az új német birodalom alkotása óta kifejlődött, szűk szövetségi viszonynyá megsíírült. Épen abban rejlik azon nagyszerű hatás titka, a melyet Ausztria-Magyarország kül-actiója oly gyorsan és csattanósan megmutatott, hogy azon érőhez való felebbezés és azon erő felélesztése, a mely Ausztria - Magyarországot eredetileg nagygyá tette, illetőleg a habsburgi monarchia keleti missiójának komoly újra felkarolása, a végleges megegyezést Ausztria-Magyarország és a német birodalom köztt s ennek következtében természetszerűleg azon német-orosz baráti viszony feloszlását szükségkép feltételezte, a mely valósággal elég hosszasan a czivilizált Európára s pedig maga Németországot nem kivéve, lidérczül nyomott. [Helyeslés.) Tagadhatlan, hogy Németország, illetőleg Poroszország, az orosz baráti viszonyt, remekül kihasználni értette, de azt sem lehet tagadni, hogy Oroszország a jó szolgálatait, mindenkor jól is kifizettette magának; sőt olyan jól, hogy a czivilizált Európa szemei majdnem könybe borultak. Azért, ha egyáltalában illene a nagy politikában háláról, vagy hálátlanságról beszélni, bizonyára Oroszországnak semmi joga nincs Németországot azon okból hálátlansággal vádolni, mert ez utóbbi az „igen drága" orosz barátjától, minden udvariassággal visszahúzódott és az ikertestvérével, Ausztria-Magyarországgal, mindkét birodalom érdek együttlegességének megfelelvén, kölcsönös vedre szövetkezett, Ezen szövetség, a jó egyetértést Oroszországgal, teljességgel nem zárja ki, föltéve, hogy Oroszország a merőDen jogosítlan európai aspirátióiról véglegesen lemond. Ausztria - Magyarország külactiójának eszményi oldala, a kelet népeinek szellemi és uo,ember 10. lí>7l>. 53 erkölcsi emelése; de erre mindenek előtt a kor magaslatán álló kultúra és erkölcsiség szükséges, a melyeket Oroszország soha, meg soha sem, hanem csak Ausztria-Magyarország, Németországgal együtt, nyújthat az illető népeknek. Az occupatió ezen eszményi oldala pedig, új bizonyítéka azon felfogás helyességének, mely szerint az oceupált tartományok közigazgatása közös ügynek tekintendő; mert csak az összes osztrák-magyar monarchia, mint olyan, elég hatalmas arra, hogy német frigytársára támaszkodva, a kelet népeit, az ázsiai barbárságból kiragadja és a nyugati kultúra és erkölcsiség áldásaiban részesítse. Vájjon Ausztria-Magyarország ezen magasztos missiójának most már háborítatlanul, szentelheti-e magát, illetőleg vájjon Oroszország, a két középeurópai nagyhatalom együttleges szövetségének következtében, az európai aspirátióiról véglegesen lemondani, vagy pedig ugyanezek foganatosítását, a közép-európai szövetségnek daczára, újra megkísérni fogja-e, — azt majd a jövő mutatja meg. Mindenesetre nagy hiba volna, azon béke-hymnusokból, a melyekkel az említett szövetség üdvözöltetett, azt következtetni, hogy most már minden bizonyossággal hosszú békére számolni lehet. Miután ezzel a legactuálisabb kérdést érintettem, a t. ház talán kegyesen megengedni fogja, hogy, mielőtt beszédemet bezárom, erre nézve is egy pár szót mondjak. T. ház! A német birodalom és AusztriaMagyarország közötti szövetség igenis békeszövetség, a mely valószínűleg Anglia hozzájárulása által még erősödni fog. Azonban ezen békeszövetség keletkezési okát, t. i. azon nagy és folytonosan növekedő mozgalmat fontolóra kell venni, a mely jelenleg a szláv fajban teljesedik és Oroszország védnöksége alatt a czivilizált Európát, egy második népköltözéssel fenyegeti. Vájjon ugyan a középeurópai békeszövetség magában véve, mint tény elegendő lesz-e arra, hogy a szláv népáradást, az európai béke háborításanélkül, visszatorlassza? Azt reménylik, hogy Oroszország az ész- és eszélynek engedvén, a harezot legalább addig nem fogja merni, mig inig hatalmas szövetségese nincs. Ezen remény valósulhat, de csalódásnak is mutatkozhat, mert a történelem azt tanúsítja, hogy, sőt a legmíveltebb népeknél a durva ösztönök, az ész- éa eszélyen győzedelmeskedhetnek. Ha pedig ez mívelt népeknél lehetséges, mennyivel inkább megeshet az oly népeknél, a melyek a míveltségben hátramaradtak'?! De eltekintve attól, vájjon hol van a garantia arra nézve, hogy a sokat megvitatott és még az első Napóleon által szemügyre vett orosz-franezia offensiv-szövetség, nem fog létre jönni? Persze, Francziaországról