Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-163

163. országos ülés iioTember 10. 1879. 51 hoo'v az oeeupatió politikai jelentősége felett tisztában ne légy ének; mert atmak megbirálására: vájjon bizonyos közügy, a fennálló törvények értelmében, közösügynek tekintendő-e, vagy nem, világosan szükséges, hogy az illető közügy egész természetét ismerjék. A második kérdés azon kérdésbe oszlik fel, vájjon az occupált tartományok birtoklása csak múlékony, vagy pedig később-hamarább tulajdonná fog válni, illetőleg, vájjon az oeeupatió csak sequestratió, vagy pedig az annexió előstadinma ? Ha t. i. az oeeupatió csak seqnestratió, akkor megbocsáthatlan volna, az occupált tartományok számára csak egy krajczárral is azon összegen túl kiadni, a melyet ezen tartományok legszűkebbre kiszámított közigazgatása szükségei. Ellenben, ha az oeeupatió az annexió előstadiuma, akkor szintúgy megbocsáthatlan volna, minden az occupált tartományokban való állandó beruházással, bár mennyire is a monarchia érdekében álljon és sürgős legyen az ideig várni, mig az oeeupatió annexióvá vált. A mi most már magát a kérdést illeti, vájjon az oeeupatió csak seqnestratió, vagy pedig az annexió előstadiuma, a dolog természetében fekszik, hogy ezen kérdést sem lehet eldönteni a nélkül, hogy az oeeupatió politikai jelentősége felett tisztába ne legyenek. Ennél fogva mindkét felvetett kérdés eldöntése az oeeupatió politikai jelentőségétől függ. Vájjon mi tehát az oeeupatió politikai jelentősége, — vájjon mi egyáltalában az egész oeeupatió ? T. ház! Ausztria-Magyarország az occupált tartományokban való állása, defensiv állás azon veszélyek ellen, a melyek a habsburgi monarchiát egyenest a fennállásában fenyegetik és egyfelől Oroszországnak a Balkánfélszigetre irányzott aspirátióban, másfelől pedig az ottani szláv népségek aspirátióiban rejlenek. Hogy ezen veszélyek elhárítása az oeeupatió czélja, az már tavaly, azon döntő különbségből megismerhető volt, a melyet a berlini békeszerződés, az osztrákmagyar és a Bulgáriában való orosz oeeupatió közti megállapított, Mig t. i. a berlini békeszerződésnél fogva, az osztrák-magyar oeeupatió tartamára nézve tökéletesen határtalan ; ezen békeszerződés Oroszországot határozottan kötelezte arra, hogy meglehetősen rövid és meghosszabíthatlan határidő lefolyta után Bulgáriát s egyáltalában az egész Balkán területet, véglegesen elhagyja. Ezen külömbség pedig, már akkor világosan megmutatta azt, hogy külügyi hivatalunk az occupatióval teljességgel nem paralell-aetiót, vagy compensátiót Oroszország irányában, hanem ellenkezőleg, Ausztria-Magyarország hatalmának a Balkánfélszigeten való teljesítését, Oroszország teljes kizárásával s ezzel természetszerűleg az ottani szláv népségeknek, Ausztria-Magyarország hatalomköre alá való rendeltetésöket szándékozta. A Balkánfélszigeten beállott fordulat bizonyítja be azt, hogy külügyi hivatalunk ezen szándéka nagyrészint már sikerült. Oroszország már hónapok óta, az egész Balkánfélszigetből szerencsésen kidiplomatizáltatott, meddig Ausztria-Magyarország az oeeupatió által oly állást nyert, melynél fogva a Balkánfélszigetre való kulcsot, t. i. Szerbiát, tökéletesen hatalma alatt tartja s ez által a keleti kérdés színhelyén nem csak jövőben új bonyodalmak esetében a helyzet ura lesz, hanem már jelenleg fékezheti az ottani szláv népségeket. A legközelebbi feladat most már az, hogy Ausztria-Magyarország ezen állását politikailag és gazdaságilag kihasználja, illetőleg a Balkánállamokat ámbár jóakarattal és tapintattal párosult komolysággal, de ha szükséges — és "úgy látszik, hogy Szerbiára nézve nagyon hamar szükséges lesz — tekintet nélküli erélylyel és szigorral katonailag és kereskedelmileg maradandólag magához kösse. Ha Ausztria-Magyarország ezen feladatot teljesíti és hogy azt teljesíteni fogja, azért kezeskedik azon szűk szövetségi viszony, a melybe Ausztria-Magyarország és a német birodalom a legutolsó időben egymáshoz léptek: — ha, mondom, Ausztria-Magyarország az említett feladatot teljesíti és ha Anglia — a miben kételkedni nem lehet — a Bosporusnál intra et extra muros a kötelességét megteszi, azután azon orosz hadtesttel, a mely néhány hónappal ezelőtt Bulgáriából haza vonult, utoljára orosz katonák a Balkán-félszigeten voltak s tehát azután a keleti kérdés meg van oldva, a a mennyire az elejétől fogva túlnyomókig orosz kérdés volt. Ez, t. ház, a tényleges helyzet, a melyből az occupalió politikai jelensége ugyan elég világosan kiderül. Ezen politikai jelentőségénél fogva az oeeupatió nem több és nem kevesebb, mint Ausztria-Magyarország védelmének és fenntartásának nélkülözhetlen eszköze azon veszélyek ellen, a melyek ezen monarchiát, Európa délkeletében fenyegetik. Ha ez áll, azután a két felvetett kérdés el van döntve, mert azután semmi kétséget nem szenved először az: hogy Ausztria - Magyarországnak, az oeeupatió által megnyert állását minden jövőre és minden áron megtartania kell, illetőleg, hogy az oeeupatió teljességgel nem seqnestratió, hanem igenis az annexió előstadiuma és hogy tehát, állandó beruházások az oeeupatió területén, már jelenleg nem csak igazolhatók, hanem foganatosítandók is, a mennyire azok valóban a monarchia érdekében állanak és sürgősek. Másodszor pedig, semmi 7*