Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-178

178. országos ülés novambér 29. 1879. 389 tetett ki ellenjegyzés nélkül és úgy, hogy a kinevezés a hivatalos hírlapokban sem lett közölve. Ez alkalommal éppen én voltam szerencsés egy interpellatiót tehetni s az akkori ministerelnök ur egy idő múlva felelvén interpellatiómra, megmondta, hogy az ellenjegyzés elmaradása tévedésből történt és máskor nem fog megtörténni s hogy azon túl a kinevezések a hivatalos lapokban közöltetni fognak. A ministerelnök urnák ezen válaszát a ház tudomásul vette, s azon kívánat, melyet most Helfy képviselő ur beszéde indokolásában előadott, egyrészről sem lett hangoztatva, s éppen ezért az eljárás, azon időtől fogva egész mostanig, mint ezt számtalan újabb példa a legutóbbin kivül is igazolja, mindig az volt, hogy a kellő ellenjegyzés mellett a kinevezés megtörténvén, a hivatalos lapok utján való közlés által hozatott a monarchia két államának tudomására. Ezeket elmondani kötelességemnek tartottam azért, hogy bebizonyítsam, hogy az eljárás, mely most követtetett, az eddigi, még eddig mindenki által elismert gyakorlatnak megfelel, tehát ez irányban a mulasztás vádja engem nem terhel. A mi azonban magát a kérdést illeti, én a magam részéről is helyesnek tartom, hogy ha a közös ministeriuuiban történnek is változások, az illető ministerelnök utján a ház elnökének és ily módon a háznak, az ily változások tudomására hozassanak. Éppen azért biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy ezen irányban meg is történtek már a megállapodások és hogy jövőre, úgy mint ő kivánta, a közös mindsteriumban történő változások, az illető ministerelnök által a házak elnökeihez intézendő levél utján, a törvényhozás két házának tudomására fognak hozatni. (Elénk helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfel81.) Helfy Ignácz: Noha kénytelen vagyok a t. ministerelnök ur válaszára némely megjegyzéseket tenni, előre is kijelentem, hogy válaszát tudomásul veszem. Tudomásul veszem ugyanis azt, hogy jövőre, t. i. mindaddig, mig tartani fog — óhajtom, hogy minél kevesebb ideig tartson — mig tartani fog azon alkotmányos rendszer, mely szerint a magyar törvényhozásnak, illetőleg a két háznak semmi direct összeköttetése a külügyministerrel nincs, addig is legalább, a mikor új külügy minister jön, a háznak ez tudomására hozassák, ha más okból nem is, legalább a parlamenti illem okából. Ezt tehát szivesen tudomásul veszem. Hanem, mint akkor csakugyan előre láttam, az első kérdéssel, t. i. az akkor beállott krízisre vonatkozóval, az igen t. ministerelnök ur nagyon röviden bánt el. Kijelentette azt, a mit némely lap talán viczczből irt, hogy Andrássy gróf nem akar többé minister lenni; mások pedig ezt úgy fejezték ki, hogy Andrássy gróf azt mondotta, hogy 8 már túl van az ebéden, most gyönyörködni akar azokban, a kiknek étvágya nem elégíttetett ki. A mikor én ezt otvastam, már azon oknál fogva sem birtam elhinni, mert ha abban akart volna gyönyörködni, a kiknek étvágya e téren nincs kielégítve, akkor okvetlenül a ministerelnök urat hozta volna javaslatba. (Élénk derültség a széls8 baloldalon.) Egyáltalában nem fogadhatom el a ministerelnök ur azon elméletét, mintha ily interpellatióra egyszerűen azzal lehetne válaszolni, hogy valaki nem akar többé minister lenni. Hisz másutt is van parlament, még pedig sokkal reálisabb — nemcsak Magyarországon. A t. ministerelnök ur, tudom, igen jártas azok történetében s azért kérdem tőle: volt-e valaha eset rá, ha ministerkrizis, még ha nem is volt oly fontos, mint ez, vagy ministerváltozás történt, az utána következő kormány, vagy ha részben megmaradt, a régi ministerium kellő és terjedelmes felvilágosítást ne adott volna a háznak a beállott változás okairól? Hogy messze ne menjünk, itt van a példa, méltóztassék elolvasni a mai és tegnapi táviratokat Kómából. Pedig ott igen csekély ministerváltozás történt, olyan, mint a minőre nálunk alig szoktak figyelni; nálunk akárhányszor történik, hogy egy minister elmegy s jő helyébe egy másik, a ministerium azonban mindig az marad, a nélkül, hogy az országgyűlés a legkisebb felvilágosítást is kapna. Olaszországban a pénzügyminister nem volt egyetértésben a kabinet többi tagjával s benyújtotta lemondását. Az a kabinet, melynek élén Cairoli áll, nem jár úgy el, hogy mert az egyik minister elment, egy másikat keresett volna, hanem kötelességének tartotta, hogy az egész kabinet nyújtsa be lemondását. Tehát csak egy minister változott, de a mint az új ministerium magát a parlamentben bemutatta, egy képviselő felvilágosítást kért a krízis iránt és a ministerelnök ur kötelességének tartotta a lehető legtilzetesebb válaszban elmondani annak igaz okát; mert azt nem lehet feltenni, hogy a minister egy szép napon tisztán személyes okokból távozik. Ezt nem is szabad tenni. Ha ő hasznos azon téren, melyen működik, kell, hogy mindaddig ott maradjon, a mig ereje birja, ha pedig nem hasznos, kell, hogy elmenjen akkor is, ha nagy kedve van ott maradni. (Helyeslés a séls8 baloldalon.) A ministerelnök ur válaszának ezt a részét én tudomásul nem veszem, de miután az csak indokolás, természetesen szavazásra nem bocsáttatik. Még egyre tartozom megjegyzést tenni. A ministerelnök ur azt állítja, hogy a múltban ez nem is volt szokásos, mert azt mondja: két ízben tudomására jutott ugyan az a háznak, de nem azért, mert a közös ministeriumról volt szó, hanem azért, mert a képviselőház volt benne