Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-177

17J. oraiságfcs filés onTember 28. 1879. 37$ hordókat jelöltem ki 1877-ben, mint a melyekben az elárusítás történhetik. Ugyanis 1848 után, az ötvenes évek elején — és ez az egyedüli időszak, hogy egy pár év folyamán csakugyan semmiféle mértékhez a borelárusítás kötve nem volt, — de az ország minden részeiből bejött panaszok folytán, már az ötvenes évek elején, analógiára az 1834/36 : VI. t. ez.-ben megállapított mértéknek, mint ilyen legkisebb mérték, az úgynevezett bécsi akó jelöltetett ki. Ez maradt 1867-ig, de nem változott meg akkor sem, mert 1867 után is folyton mindannyiszor, mikor akár általában kérdés intéztetett az egyes törvényhatóságok által, akár pedig egyes concret esetek alkalmával, mindannyiszor 1867 után folyvást ki lett úgy a belügyi, mint a kereskedelmi ministerium által mondva, hogy azon mérték, a mely az ily módon eladható bor legkisebb mennyiségét képezi, egy bécsi akó. Nem áll tehát ennélfogva sem, hogy én a fennálló törvényes gyakorlatot változtattam volna meg. Igaz s éppen Somogymegyében merültek fel már 1873-ban és utóbb is esetek, hogy panasz ment a ministeriumhoz, hogy fél-vagy negyedakóban árulhatják-e a bort? De valahányszor ezen kérdés felmerült, a ministeri um mindannyiszor kimondta, hogy ez a fennálló törvényes gyakorlattal ellenkezik. Miben áll tehát a változás, a mit az 1877. rendeletemmel behoztam? Abban, hogy behozatván a tizedes mérték, kérdés intéztetett törvényhatóság részéről, hogy miután most már az új hordóknak is máskép kell készülniök, de egyáltalában a törvény szerint a régi mértékeket nyilvánosan és a kereskedésben használni nem lehet, mi az, a mi már most a bécsi akónak megfelel? Pontosan kiszámítva 56 c's néhány századrész liter felel meg a bécsi akó mennyiségének. De ezt igy megállapítani csakugyan nem lehetett, mert ilyen edény csakugyan nincs, tehát fel kellett venni az azon törvényben megállapított azon mértéket, a mely legközelebb áll a törvényes gyakorlat áltai megállapított akóhoz s ez a félhectoliter. Ennyiben áll az egész 1877-ki rendelet, mely tehát, nem tett egyebet, mint az 1834/6. törvénynek is megfelelő intézkedést, mely szerint a régi mérték helyett kijelölte azon legközelebbi mértéket, a melyet az új rendszer szerint megállapítsd kellett. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ily viszonyok között sem törvénynek, sem törvényes szokásnak megváltoztatásáért vád nem illet engemet, valamint nincs ok arra sem, hogy most ezen rendelet megszüntettessék. T. ház, valóban kívánandó és óhajtandó volna, hogy aregale-ügy Magyarországon törvényhozásilag rendeztessék, de azt hiszem, hogy a míg ezen jog megvan, a kormánynak kötelessége az ezen jog gyakorlata iránt kifejtett törvényes eljárást fenntartani és nem lehet megengedni, hogy miután itt magán tulajdonról, magán jogról van szó, az illetők magán tulajdonukból kiforgattassanak. Kérem azért a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Szalay Imre; T. ház! Megvallom, hogy én a t. belügyminister ur válaszával nem lehetek egy értelemben, mert megvallom, hogy senki sem tudja a törvényt ugy elmagyarázni, mint a t. belügyminister ur. Azonban ha én a törvényt felfogom olvasni, ki fog tűnni, hogy melyikünknek van igaza. (Halljuk!) Az 1836-ik évi törvény 2. §-ának 4-dik bekezdése következőképen szól': (Olvassa.) „Egyébiránt bármiféle bor behozatala, akár saját házi szükségekre, akár kereskedés végett, hordókban, antalagokban, akókban, vagy más ilynemű' mértékekben, melyek az ország külön részeiben különbözőkép neveztetnek ugyan, de mindenütt abroncsok alatt vannak, a jobbágyoknak minden megszorítás, avagy fizetés nélkül szabad leend; betegeskedés, avagy lakodalom esetében kisebb mennyiségben is megengedtetvén a bor kivitele. T. képviselőház t Éppen az idézett törvény czikk, mit mond? Azt mondja, hogy a hordókban, bármi néven nevezendő edényekben, átalagokban, vagy akókban szabad a bornak eladása. De a t. minister ur erre azt mondja, hogy csupán csak, mint gyűjtőneveket sorolja fel ezeket a törvény. De az nem áll, mert semmi más követelmény nincsen, mint az, hogy a bor hordókban adassék el, tehát edényekbe, melyek abroncs alatt vannak. (Igaz! a- szélsá baloldalon.) Legyen bár azután a hordó akár fél akós, akár egész akós, az mindegy. Tehát lehet egy negyed akó is. Ezt megmutatta a gyakorlat is, hogy félakónkint adták el a bort és nem létezett megye, ahol erre nézve nem lehetne a gyakorlatból példát felhozni. És a minister ur azután még is azt mondja, hogy ez a hosszas gyakorlat. Kérdezem a minister urat, ő volt-e az egyediili, hogy ugy fejezzem ki magamat, ő volt-e azon egyedüli okos ember, a ki ezt az elvet fölállította, a mikor már Wenckheim Béla volt belügyminister ur, 1871-ben kiadott egy rendeletet, mely a kérdést szabályozta és nem « találkozott 1871. óta ember, a ki igy magyarázta volna a törvényt? A törvény szellemének miért nem akar megfelelni a minister ur? Csak 1871-bco gyúlt meg azon fáklya nála, melynek világánál ezen törvénynek intentiójával homlokegyenest ellenkező elvet állított fel? De Wenckheim rendelete, hogy szól? A szőlőtulajdonosok és bor termelők nemcsak hordókban, hanem még palacz kokban is eladhatják a bort. A hordó tehát olyan kifejezés, a mely minden edénynek megfelel, mely abroncs alatt van. A t. minister ur tehát nem 48*