Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-177

177 országos ülés november 28. 1879. 369 Következik a részletes tárgyalás. Antal Gyula jegyző (olvassa a törvény­javaslat czímét és az 1—4. %%-at ; melyek észrevétel nélkvl elfogadtatnak. Olvassa az 5. %-t.) György Endre: Az 5. §-ban foglalt hatá­rozmányok a magyar kincstár érdekeit igen közelről érdekelik. A 6. alineában ki van mondva, hogy: „ha Bosznia és Herczegovina dohány- és só­szükséglete, saját dohánytermeléséből, illetőleg saját sótelepeiből nem fedeztetnek, a hiányt kizárólag az osztrák-magyar monarchia mindkét egyedárú­sági igazgatása egyetértőleg fogja, előre megálla­pított megtérítési árakon, az országos igazgatásnak szolgáltatni." Ezen szakasz szerint tehát az, eddigi állapot gyökeresen felforgattatik. Mint az indokolásban előadatik, Boszniában csupán Tuz­lábau termesztenek sót és azt is oly csekély mennyiségben, hogy Bosznia szükségletét nem képes fedezni. A régi állapot szerint az 1862-iki addicionális szerződés értelmében, 20% vettetett ki a sómennyiségre, mely Ausztriából és Oláh­országból vitetett be. Ezen előterjesztés szerint 192 ezer mázsa ment be, a mi megfelel a mi jövedékünk szerint 800 ezer forintnak. Hogy a monarchia melyik részéből vitetett be a só, azt a korábbi állapot értelmében, a szabad verseny határozta meg. Hogy a szabad verseny nem valami kitűnően ütött ki a magyar sójövedékre nézve, azt a kimutatás igazolja, mely szerint legközelebb 4000 mázsa volt a magyar területről bevive, a mi 170,000 frtnak felel meg. A mint tehát ezen szakaszban foglaltatik a provisió, a szabad verseny megszűnik. Meg van határozva, hogy az osztrák-magyar monarchia területéről fog a só bevitetni. Én a magam részéről jobban szerettem volna olyan provisiót, mely kimondaná, hogy az osztrák és a magyar kincstár egyenlően fogja a sószükségletet fedezni, mely esetben mindkettőnek a megfelelő mennyiség biztosítva volna. Ez azonban az, a mi aggályos reám nézve, mert mint tudjuk s bátor vagyok felhívni a t. ház figyelmét az osztrák képviselőház elé terjesztett indokolásra, mely határozottan azt mondja, hogy ezen intézkedés felvétetett azon czélhól, hogy Istriában és Dalmátiában a tengeri só productiója emeltessék. Bátor vagyok felhívni a t. kormány figyelmét arra, hogy a magyar kősónak szállítási költsége oly nagy, hogy azon esetben, ha ezen előre megállapított megtérítési árakban tisztán a termelési költség, vagy a termelési költségen felül a nyereség vétetik fel, előre láthatólag, a magyar só teljesen ki fog szoríttatni Boszniából és Bosznia egész szükség­lete, egyedül tengeri sóval fog fedeztetni, a mi nagy visszaesés volna a magyar kincstár érdekében. Szerződéses természettel birván e törvény­javaslat, nagyon természetes, hogy sikerrel a KÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. VIII. KÖTET. kilátásra nem lehet módosítást ajánlani, hanem a magam és azt gondolom, a ház több tagjának megnyugtatása czéljából az iránt vagyok bátor kérdést intézni a t. kormányhoz, hogy vájjon ugy érti-e ezen egyetértőleg megállapított meg­térítési árakat, hogy azokba a szállítási költség be van tudva, nevezetesen, hogy a messzebbről jövő magyar só a közelebbi osztrák sóval szem­ben versenyképességgel birjon? B. Kemény Gábor, földmívelés-, ipar­és kereskedelmi minister: T. ház! Csak pár szót kívánok a kérdéshez szólni, a mely tulaj­donkép a pénzügyminister ressortját tárgyazó dolgot érinti. Egyébiránt a mennyire a dolgot én tudom, mind a só minősége, t. i. a kősó és főtt só köztti különbség, mind pedig a szállítási díjak tekin­tetbe vétetnek. Baross Gábor előadó: T. ház! A bizott­ságnak sem kerülte ki figyelmét az, hogy ez irányban a felmerülhető nehézségek lehetőleg eloszlattassanak a azért, a midőn az 5. §. ezen pontját tárgyalta^ sietett egy oly ^módosítást tenni, a melyből világossá vált, hogy a sószál­lítás Bosznia és Herczegovina számára, a két államfél kormányai kölcsönös egyetértésével meg­állapítandó árakon és a szükség szerint mutat­kozó mennyiségben, mindkét államfél igazgatása részéről szolgáltassák. Ezen módosítás abbau fekszik, hogy kimondatott világosan a szövegben, miszerint ezen sóárak iránt, valamint a mennyiség szolgáltatása iránt, a két állam kormánya előze­tesen kölcsönös egyetértésre fog jutni. Egyébiránt, t. ház, a dalmatiai tengeri só maga, mely Bosznia és Herczegovinában eddig is használtatott, nem pótolja egészben véve a kősó használatát, ezt mutatja az is, hogy a Duna mentén igen élénk sócsempészet folyt még az előbbi régime alatt. Ezen intézkedés, a csempészet elhárítására van számítva s a mennyiben a két kormány igazgatásának teljesen egyforma befolyás van biztosítva az árakra és a mennyiség szállí­tására nézve, a bizottság a magyar érdekek veszélyeztetését, a szakasz ezen pontjának általa ajánlott szövegezésében nem látja; azért kérem annak minden aggodalom nélküli elfogadását. (Egy hang bál felöl; Hát a dohányra nézve!) A dohányra nézve ugyanazon viszony áll fenn, mint a sóra nézve s a mennyiben azt Bosznia és Herczegovina szükségli, a két állam kormánya ugyanazon föltételek alatt kötelezi magát, azt szolgáltatni. Elnök : Észrevétel nem tétetvén, az 5. §-t elfogadottnak nyilvánítom. Antal Gyula jegyző (olvassa a 6. %-t). Báró Kemény Gábor,földmívelés-, ipar­és kereskedelmi minister: T. ház! Bátor vagyok a 6. §. második bekezdésének végsorára 47

Next

/
Thumbnails
Contents