Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-176
356 176. országos fllíi november 27. 1S79. oldalát is szellőztetni fogjuk és ki fogjuk fejteni ezen occupatióval szemben, melylyel soha kibékülni nem fogunk, azon álláspontunkat, a melyet bátor voltam már az általános vitában kifejezni, a melyre minden Catoi praetensiók nélkül ismételve kijelentem: delendam esse censeo. {Helyeslés a szélső balon.) Azonban én teljesítve az előadó ur kívánságát, midőn röviden hozzászólok a tárgyhoz, bátor leszek magamat szorosan az előttünk fekvő törvényjavaslat keretében tartani. És e tekintetben is felszólalásomat nagyban megkönnyítette gr. Apponyi Albert igen t képviselőtársam, a kinek elmondott nézeteit nagyobbára osztom. Van azooban egy pont, a mire nézve a t. képviselő úrral egyet nem értek. Említette ő, hogy ezen törvényjavaslat irányában mindenekelőtt nemzetközi aggályok is forognak fenn; azt monda azonban, hogy ezen nemzetközi aggályoknak, szemben Törökországgal, nincs helye, a nemzetközi aggályoknak van helye azon államokra nézve, a melyek kereskedelmi szerződéses viszonyban vannak Törökországgal, a melyekre semmiesetre sem lehet közönyös az, hogy a török területnek egy része most már más viszonyok között van, mint volt akkor, mikor vele a szerzodést kötötték. En azt hiszem, hogy szemben Törökországgal is igen fontos a nemzetközi kérdés és e tekintetben nemzetközi aggályokra is van ok és pedig azért, mert nem fogadhatom el az indokolás azon állítását, hogy ezen törvényjavaslat egyszerű kifolyása a berlini szerződésnek. A berlini szerződés azt mondja, hogy „Bosnie sera oecupée et administrée par rAutrieheHongrie", de ebből egyáltalában nem következik az, ámbár elismerem, hogy a vámügy tágabb értelemben az administratió körébe tartozik, hogyAusztria Magyarországnak joga volna Bosznia és Herczegovinát az osztrák-magyar vámterületbe bekebelezni. Megengedem, hogy a berlini szerződésben vett mandátumnál fogva Ausztria-Magyarország jogosítva van arra, hogy a jelenleg Törökországban fennálló rendszer szerint, kezelje az ottani vámokat; de hogy megváltoztassa azon viszonyokat, melyek a vámterületre vonatkoznak, arra a berlini szerződés AusztriaMagyarországnak egyáltalában semmi jogot nem ad, arra Magyarország csak akkor formálhatna jogot magának, hogy ha Törökországgal külön egyezségre lépett volna e tekintetben és ezen egyezségre alapíthatná a jogot. Eu úgy hiszem, t. ház, hogy azon eljárás, mely ezen törvényjavaslatban kifejezést nyer, nem egyéb, mint egy határozott lépés az annexióhoz. Hogy az unificatióra különböző országok köztt igen hathatós lépés az, hogy közös vámterületbe foglaltatnak, azt hiszem, magyarázni nem szükséges. Ez világos és természetes. Ekként fogták fel ezt, egyéb példákat mellőzve, az 1848 előtti időkben is, midőn szó lévén arról, hogy Ausztria a német vámszövetségbe belépjen, igen éles és erős hangok emelkedtek ez ellen mindenütt az országban. T. képviselőtársam gr. Apponyi kiemelte azt is, mennyire káros Magyarországra nézve ezen vámterületbe való befoglalás nemzetgazdasági szempontból is. Természetes, Magyarország a ma fennálló viszonyok szerint azon czikkek után, melyek Boszniába és Herczegovinába és általában Törökországba bevitettek, az értékvámolás rendszere szerint 6%-ot kap. Ellenben azon árúk után, melyek onnan kihozattak, egy százalék jár. Most ha eltöröltetik a vám, ennek természetes következménye az, hogy innen az iparczikkek minden vám nélkül fognak bevitetni, tehát a 6°/ 0 , melyet eddig fizetni kellett, mert csakis osztrák iparról lehet szó, az osztrák ipar javára fog esni, mig ha a nem is nagy, de mégis valami érték, mely fizettetett az onnan bejött nyerstermények után, el fog esni, tehát az ottani nyerstermények, a mi nyersterményeinknek concurrentiát fognak csinálni. Megemlítette a tisztelt képviselő ur s e tekintetben is osztom nézetét, hogy nem lehet nekünk voltakép kifogásuuk az ellen, hogy Ausztria a maga részére nyereményt csináljon, ha nincs belőle kárunk. Én elmegyek eddig, elmegyek a barátságos érzés ezen fokáig, de nem megyek odáig, hogy én adjam meg az árát azon előnyöknek, melyeket Ausztria ezen szerződésből szerez. Már pedig igy van. Méltóztassanak megvizsgálni a törvényjavaslat azon részét, melyben az foglaltatik, hogy Bosznia és Herczegovina vámjövedelme kié lesz, miként fog felosztatni és mire fog fordíttatni. Ott az áll, hogy Bosznia és Herezegovina vámjövedelméből 600,000 frt fog évenként mint praecipuum, Bosznia és Herczegovina belszükséglétére és igazgatási költségeire fordíttatni. De megfelel-e ezen 600,000 frt azon jövedelemnek, melyet a vámból Bosznia és Herczegovina be fog hozni. Ha tekintetbe vesszük, hogy Boszniának Ausztria felé vámhatára nem lesz, csakis Szerbia és Montenegró, illetőleg Albánia egy része felé lesz vámvonala és ha ezen tartományok az iparczikkeket csekély mértékben fogják innen behozni, hanem továbbra is Bécsből fogják magukat ellátni, — hiszen tudjuk, hogy nemcsak ezeket látja el Bécs, hanem Egyiptomot is, pl. fezekkel, melyek mind Bécsben és Ausztriában készíttetnek, ha mindezeket tekintetbe vesszük, azt hiszem, hogy Boszniának és Herczegovinának alig lesz vámja, ugy, hogy a 600,000 forint, mely neki adatik, egyenesen ajándék lesz és ehhez mindenesetre nagy mértékben fog Magyarország hozzájárulni. (Igaz! a szélső baloldalon.) Azt a hasznot tehát, melyet e
