Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-176

34-8 17«. országos ülés november £7.187t. mézzel folyó Magyarországnak ég kincses országnak neveztek, e virágzó ország a közös vámterület nyűgében odasiilyedett, hogy itt már megélni nem lehet {Igaz! a szélső baloldalon) s a hová messze földről gyarmatok jöttek jólétet « áldást keresni, maholnap lakosaitól hagyatik el, mert a megélhetés feltételei meg vannak tőlük vonva, mert Ausztria éppen a közös vámterület révén, úgy kizsákmányolta e hazát, miként még úgynevezett anyaország gyarmatát soha és sehol. Boszniára e törvényjavaslat azt jelenti: „életet vagy erzsényt", reánk nézve pedig azt, hogy „alkotmányt és nemzeti léteit." Mert, tisztelt ház, annak, hogy Boszniát és melléktartományait közigazgatásilag az osztrák reactió és millitarismus önkényének dobjuk oda; annak, hogy Boszniát és melléktartományait a közös vámterületbe vonás által oly [szorosan Ausztriához csatoljuk, mert hisz rólunk itt szó sem lehet, nemcsak ama tartományok előrelátható szánalmas kizsákmányolása, hanem sokkal fontosabb politikai következményei vannak, illetőleg lesznek, a mint azt első tekintetre hinni lehetne. E törvényjavaslat és előző társai nagyon messze benyúlnak a mi alkotmányos életünkbe; e látszólag ártatlan törvényjavaslatoknak már oly veszélyes oldalai vannak, a melyek, ha érintve igen, de kellőleg megvilágítva a múltkori nagy vita alkalmával sem voltak. Azért én e törvényjavaslat nemzetgazdászati oldalának bonczolását hivatottabbakra hagyva, bátor leszek igen röviden annak politikai jelentőségét és ebből eredő veszélyességét feltüntetni. T. ház! A bosnyák törvényeknek nem formájában, sőt még nem is lényegében, hanem következményeiben rejlik reánk nézve veszélyessége, mivel az a jog és alkotmánysértés és alkotmányos hatáskör összezavarásának és confisca ti ójának egy oly új korszakát akarja inaugurálni, a melynek véghatárait most meghatározni senki se tudhatja. A nemzeteknek múltjuk tanúságait, a jövőben való tájékozás végett szem előtt kell tartíiniok. Nemzetünknek legközelebbi három százados múltja, egy folytonos élet-halál küzdelem volt, a mi alkotmányos szabadságunkat, a mi nemzeti lételünket eltiporni törekvő osztrák zsar loksággal szemben. Szünet csak akkor állott be, ha vész fenyegette az osztrák trónt és birodalmrt, a mikor mi, az üldözöttekből azonnal „kedves magyarjaimá" lettünk; de ha erős karunk elliárítá a veszélyt, azonnal ismét kezdetét vette a lét kink elleni harcz és könyörtelen üldözés, mely kevésbbé veszélyes volt akkor, a midőn fegyverre került a dolog, hisz akkor mindig mi voltunk a győztesek, bár győzelmünket kiaknázni sohase tudtuk; hanem veszélyessé vált az alattomos elnyomási törekvés béke idején, a mikor mindig sikerült a hatalomnak hazánk fiai közül alakítani pártot, mely eszközül szolgált a haza- és nemzetellenes ezélok kivitelére. Fájdalom, ilyen nemzetellenes német párt mindig volt hazánkban; az opportunitás és önérdek embereiből toborzott ily párt ma sem hiányzik, a melynek tagjai az első kötelességfelejtők: az augsburgi csata bélyegzettjeinek magyarkák nevét kiérdemlik. Én ezekkel szemben, csupa philantropiából nem kívánom az akkori túlszigorú büntetést alkalmazni, hanem ezen és a korábbi bosnyák javaslatok megszavazóit és a bosnyák politika mestereit, hajlandó lennék Boszniába küldeni civilizátoroknak, hol a fül- és orr gyűjteményben gyönyörködő bosnyák és montenegrói szövetségeseik, könnyen az augsburgi magyarkák sorsában részesíthetnék. Ha már most, t. ház, nemzetünk három százados vértanuságának és folytonos üldözésének alapokát kutatjuk, arra jövü ik reá, hogy a fajgyűlölet mellett leginkább onnan ersdett, hogy az ugyanazon uralkodó alatt levő osztrák tartományok népei az alkotmány áldásaitól me-gfosztva levén, a reactio ott könnyen felburjánozhatott és megvethette lábait. Az 1848/9-ki szabadságharczok, melyek kezdetén az osztrák népek is mellettünk harczolván, a szabadság vérkeresztségén átmentek és a vérben fetrengi) zsarnokság kudarczai és méltó bűnhedése az osztrák népeket is felszabadítá a szégyenletes önkényuralom igája alól s az alkotmányosság áldásaiban részelteté. A reactióval szövetkezett millitarismus ott is elveszte lába alól a talajt; hazánknak csak egy kis szöglete kínálkozott működési terül, hol a katonai nevelésben részesült úgynevezett intelligentia kész volt és kész még ma is a reactió vak eszközéül felhasználtatni magát. A reactió e fészkének kellé háttért szerezni Bosznia, Herczegovina és Novi-Bazár elfoglalása által, hogy ezáltal teremtsenek maguknak egy oly archimedesi pontot, melyről úgy a magyar, mint az osztrák alkotmányt kivethessék sarkaiból. Egy erődöt akar a reactió emelni ott, melyből sikeresen folytathassa soha föl nem hagyott harczát a mi szabadságunk, a mi nemzeti lételünk ellen; az összbirodalom badar eszméjének akarnak ott egy oly elsánczolt tábort szervezni, melybe a muszka mindig bevonulhat s hátunkba kerülhet, a midőn a granicsár érdek úgy kívánja. Önök készek az arra szükse'ges pénzt megadni, a mint fiainknak drága vérét oly könnyelmüsn özönöltették e nemzet- és szabadságellenes ezélok foganatosítására. lm ebben van e látszólag ártatlan törvényjavaslat veszélyessége, a mit csak azok nem