Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-162

-•• 162. országos ilés november 8. 1879. BarOSS Gábor ^egjm (olvassa a "beadott indítványt). Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Azon kérdés, melyet az előttem szólt t. képviselő ur felhozott, nemcsak Győr városában és vidékén, hanem az ország egyéb vidékein is fennáll. Felfogásom szerint itt, nem a törvény szigorúbb, vagy enyhébb értelmezéséről van szó, mert a törvény ezen intézkedése oly világos és határozott, hogy attól a pénzügyminister a törvény módosítása nélkül el nem térhet. Én, tisztelt képviselőház, beismerem, hogy az ily egyletek alakítását és a már létezők fenntartását lehetőleg gyámolítani kell s nem is indulhatok ki azon szempontból, hogy ezen kérdés a szerint döntendő el, hogy az államnak több, vagy kevesebb jövedelme lesz-e, mert ez rám nézve nem mérvadó. Én a kérdés fontosságát átlátom és szükségesnek tartom, hogy az e tekintetben fennlévő bajt a törvényhozás orvosolja, mit a pénzügyminister a legjobb akarat mellett sem tehet, a törvény módosítása nélkül. Az eljárás erre nézve, t. ház, igen egyszerű: helyre kell állítani a törvény ama szövegét, mely annak eredeti előterjesztésében volt és a mely, ha igy fogadtatott volna el, ezen félreértés s ezen nehézség nem merült volna föl. Ezen módosítás a törvény tárgyalása alkalmával e házban tétetett. Ha tehát a t. ház, most ennek rósz következményeiről meggyőződött, én teljes készséggel járulok hozzá, hogy, ha szükséges, ugy ezen, mint netalán más intézkedés módosítása végett, a törvényhozás elé újabb törvényj avaslat terjesztessék elő. Nem ellenzem azt sem, hogy addig is, mig a törvényhozás intézkedni fog, miután magam is átlátom, hogy a bajon segíteni kel], az eddig felmerült kérdések függőben hagyassanak és túlszigorú eljárás ezekkel szemben ne alkalmaztassák s hogy végrehajtások ne foganatosíttassanak. (Helyeslés.) Csak egyre kérem a t. házat, minden félreértés kikerülése végett; a t. indítványozó ur végszavába;! azt mondja, hogy ez iránt előterjesztés még ez évben tétessék. Ha ez lehetséges, szívesen fogom teljesítni, de ez iránt kezességet nem vállalhatok. Én azt hiszem, hogy, ha ez a kérdés addig függőben marad, mig a törvényhozás intézkedik, baj nem lesz. Én tehát kérem az indítványt ezen módosítással elfogadtatni. Helyeslés.) Ráth Károly: Engedje meg a t. ház, hogy a pénzügyminister ur felszólalása után is, a Kautz képviselő ur által felhozottak kiegészítéséül, a kénlés kellő megvilágítása végett némelyeket felhozzak. (Halljuk!) En a t. pénzügyminister ur azon felfogását, — hogy a törvény szövege, az 1875: XXIV. t. ez. 4. §-á»ak 10. pontja egészen világos, tehát hogy a pénzügyi közegek csak igy és nem máskép járhattak el, — bátor vagyok kétségbe vonni. Ha méltóztatik ezen szöveget elolvasni és azt egészében kombinálni, akkor abból, hogy a heti betétek 1 irtot, a havi betétek 4 frtot meg nem haladhatnak, nem lehet azt következtetni, hogy a törzsbetétek 50 frtot egyáltalán nem haladhatnak meg, ha az apró heti, vagy havi betétek több éven folytattatnak is. Ennek a felfogásnak bizonyítéka az, hogy az ország több városában létező ily önsegélyző egyletre nézve, a pénzügyi közegeknél tényleg azon felfogás uralkodik, hogy az, 53 frt egy évi törzsbetétre értendő. Én szolgálhatnék erre nézve a t. pénzügyminister urnák bizonyítékokkal, de igen bajos itt a házban megnevezni az egyleteket, melyek épen ezen az alapon szervezkedtek, mint a győri, mert félő, hogy ezekre is ki fogna az adó utólagosan rovatni. De ismétlem, tény az, hogy igen jelentékeny önsegélyző egyletek ép igy alakultak, mint a győri s melyeknél a heti betétek 6 egész 10 éven át folytattatnak s igy képződtek a törzsbetétek, melyek csakis a 7 perczentet meghaladó kamatjövedelem után, vonatnak adózás alá. Én tehát azt gondolom, midőn a törvénynek intentiója oly világos, mint a tisztelt minister ur is beismeri, hogy ehhez kétség sem fér, akkor már régen kellett volna ezen a bajon segíteni, annál is inkább, mert hiszen a t. pénzügyminister ur volt az, a ki programmbeszédében hangsúlyozta, hogy pénzügyi megerősödésünknek és államháztartásunk rendezésének egyik legfontosabb előfeltétele az, hogy a takarékossági szellem fejlesztessék. Már most én nem hihetem, hogy a t. pénzügyminister ur, vagy bármely pénzügyminister a takarékossági szellemet úgy értelmezhetné, hogy ezt az erényt, csak 50 frt erejéig hasznos gyakorolni, de azontúl nem. (Ugy van!) Sőt épen azt kell előmozdítani a törvényhozásnak, hogy ezen apró megtakarítások éveken keresztül folytattassanak; s én részemről a hol csak lehet, oda hatok, hogy az alapszabályok ne csak 5—6 évre, hanem 10—15—20 évre kötelezzék az egyleti tagokat, az apró heti betétekre. (Helyeslés.) Tehát ha méltóztatik a törvénynek helyesen értelmezett szövegét is venni, azt hiszem, hogy sem az ország pénzügyi érdekében, de még kevésbé közgazdasági érdekében nem volt az, hogy számos ily intézetek fennállása pénzügyi rendszabályok folytán veszélyeztessék. Csak egy adatot ragyok bátor felhozni. A lefolyt évben 230 ily önsegélyző egylet állott fenn az országban, melyeknél a többnyire hetenkénti 20—50 krnyi betétek folytán megtakarított tőke, 22 milliót tett s ezen kerekszámban 22 millióért, az egyletek tagjainak legfölebb 6—8*/o kamatra, egész 21 millió frtig adattak törlesztési kölcsönök. Ha már most tekintetbe vesszük, hogy kik