Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-175

175. országos ülés november 26. 187». g j g volt tőle, hogy a közös hadseregre nézve, meggyőződését csak 10 év után s nem mindjárt másnap változtatta meg. Tiz évvel ezelőtt, midőn a közös hadsereg intézménye behozatott, a delegatió még egy ki nem próbált intézmény volt, annak hatásképtelensége nem volt bebizonyítva, nem állott előttünk a tény úgy, mint most, hogy ez intézmény képtelen a közös hadügyet ellenőrizni és annak túlkapásait meggátolni és most, midőn be van bizonyítva az, hogy a delegatió ezen ellenőrzésre képtelen, most változtatja meg Jókai képviselő ur nézetét e kérdésben és aeceptálja a közös hadsereget ? Azt mondja, sok javulás történt tiz év óta a hadseregben. Tiz év előtt, midőn a honvédségi törvény meghozatott, jogosult volt a remény, hogy ezen intézmény önálló magyar hadsereggé fejlődik majd. E remény meghiúsult s a honvédség a helyett, hogy kifejlődött volna ily önálló magyar hadsereggé, a visszaesés stádiumában van. {Ugy van! a szélsőbalon). Midőn Jókai képviselő ur 1872-ben, 73-ban e padokról a közös hadsereg ellen beszélt, akkor a honvédség külön dandárra, külön divisiókra volt osztva; most pedig a honvédség be, van osztva a közös hadsereg dandáraiba; önállókig épen nem szerepel. 1872., 73. és 74-ben, midőn Jókai képviselő ur még e padokon ült, akkor a honvédség mitraideuse csapatokkal volt ellátva, melyekből várni lehetett, hogy idővei tüzérség fejlődik ki és most ezek is megszüníettettek és podig a nélkül, hogy a külön tüzérség felállíttatott volna, {ügy van! Ügy van! a szélső balon). Ezelőtt 10 évvel, midőn még honvédtábornok nem volt, azt hittük, hogy majd saját tábornoka lesz a honvédségnek és most meggyőződtünk arról, hogy a honvédségnek külön tábornoka nem lehet, hanem csak csász. kir. tábornokok lesznek, ez képes volt meggyőzni Jókai képviselő urat arról, hogy korábbi álláspontjával felhagyjon és a közös hadsereg álláspontját foglalja el. Sőt a honvédségnél egy külön intézmény, az adlatusi intézmény lépett életbe, melyről nem tudjuk, hogy tulajdonképen támogató, segítő, vagy pedig kutató, kikémlő intézmény a honvédségkeretében. Ez is azon idő után következett be, melyben Jókai képviselő ur még a közös hadsereget ellenezte és most elfogadja. Hivatkozott nemzetiségi szempontból a képviselő ur arra, hogy a tiszteknek meg van rendelve, hogy magyarul tudjanak. Nagyon régen meg van az rendelve, t. ház, hogy magyarul tudjanak; de mivel az avancement az összes gyalogsági és lovassági ezredeknél egyetemieg történik, át jön egy cseh ezredből a magyar ezredbe egy olyan, a ki magyarul nem tud és megfordítva át megy oda olyan, ki annak az ezrednek nyelvét nem ismeri. Tehát azon biztosítás, a melyet a képviselő ur felhozott, hogy a tisztek kötelesek magyarul megtanulni, semmi positiv eredményt nem képes felmutatni. {Ugy van a szélső balon.) Monda a képviselő ur, hogy ott van a Ludovica-academia, ott képezhetünk tiszteket. Az igaz képezhetünk, de csak hadnagyokat és főhadnagyokat, de csak azokból, a kik a sorozáson már keresztül mentek és hadképteleneknek nyilváníttattak, mert a ki hadképtelennek nem nyiivánittatik és a sorozásra kiállani tartozik, azt a honvédség kötelékébe 10 év előtt fel nem lehet venni, vagyis más szavakkal, a harczképes intelligentia ez intézetben nem folytathatja tanulmányait. Erre hivatkozott a honvédelmi minister ur is, midőn azt nyilvánította, hogy 252 ezer honvédből 100 ezerét nem képesek mozgósítani tisztek hiányában. Erre vonatkozik a honvédelmi minister ur azon nyilatkozata, hogy az egy éves önkénytesi intézményen változtatni kell, mert az intelligentiának a honvédséghez átjövetele ki van zárva s épen az, hogy ki van zárva, az megnyugtatja Jókai képviselő urat és azon czím alatt, hogy hiszen van Ludovica-academia, mely nem bir megfelelni feladatának, kész előbb vallott elveitől elállani és a közös hadsereg álláspontjához csatlakozni. Ez épen olyan, mint az, hogy a budai vár erődítvényeinek felhagyását. hol a bástyákat a patkányok is aláásták volt, vívmánynak hirdette; holott ott áll a citadella, a meiy arra figyelmezteti a nemzetet, hogy ott oly erőd tartaíik fenn, a mely Budapestet, mint nyilt várost megvédeni nem képes ugyan, de arra alkalmas, hogy belőle a várost romba lehessen lőni {Ugy van! Ugy van! a szélső balon.) A delegatiókra is hivatkozott a t. képviselő ur, hogy azok a közös hadsereg költségvetésében mily megtakarításokat tettek; mi pedig csak azt tapasztaltuk, hogy a magyar delegátusok csak lovagiasságukkal tűntek fel, melyekkel a százezereket és milliókat a közös hadügyi budget feneketlen hordójába temették és emlékezzék vissza a t. képviselő ur, hogy ha a delegatiók nem szavazták meg a kért összegeket, kapta magát a közös hadügyminister, megtette a túlkiadásokat, felhatalmazás nélkül s a nélkül, hogy póthitelt kért volna. Utólag kellett a jóváhagyásnak megtörténni. Talán a delegatióknak ezen fellépése, ezen nagy takarékossága az, mi Jókai képviselőtársamat arra indította, hogy ezelőtt öt-hat évvel vallott nézeteitől elállván, a közös hadsereget aeceptálja? Más okokra is hivatkozott a t. képviselő ur. Azt mondta, Francziaország egy nagy háborút viselt; ki hitte volna, Francziaország megveretett! S abból, hogy a caesarismus hadserege, a hét évi szolgálati idővel ellátott hadsereg, mely a bírálatot sértésnek tekintette, mely úgy, mint a 40*