Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-174

296 147. országos ülés november 25. 1S79. tot ajánló véderő bizottsági jelentésben foglaltakkal, melyek szerint a hadi létszám új megállapítása nem áll oly szoros kapcsolatban a véderő törvény revisiójával, hogy az a nélkül megállapítható ne volna: azt állítom, az meggyőződésem, hogy a hadi létszám megállapítása a véderőről szóló törvénynyel oly szoros kapcsolatban van, hogy a létszám a nélkül meg sem állapítható, a mint azt, az 1868. évi törvényhozás igen bölcsen, magában a véderőről szóló törvényben is állapította meg; mert hiszen a hadi létszám szolgál épen alapul e törvénynek s ha egyszer a hadi létszám több időre megállapíttatik, akkor a véderőről szóló törvény revisiója, annak módosítása, nézetem szerint, illusióvá válik. Már pedig, hogy a véderőről szóló törvény, mely eddigelé érvényben volt, igen hiányos és, hogy a véderő rendszerek gyökeres átalakítása szükséges, ezt nagy részben a túloldal t. szónokai is elismerték. T. ház! Nézetem szerint a jelen törvényjavaslat alkotmányunkat is veszélyezteti, a mennyiben a törvényhozás egyik alkotmányos jogát äz újoncz-megajánlási jogot, tíz évre szándékozik megállapítani, ez által a törvényhozásnak praejudicál, ez által a törvényhozásnak jogát, az újoncz-jutalék évenkénti megszavazására lerontja, a mennyiben a törvényhozás kötve van ezen törvény által és kénytelen lesz az ezen létszám kiegészítésére szükséges újonezjutalékot évenként mindig megszavazni. Bárminők legyenek is a körülmények, azt megtagadni, vagy lejjebb szállítani a törvényhozásnak többé joga nem lehet. (Igaz! ügy van! a szélső haloldalon.) De tovább megyek t. ház; a törvényjavaslat az 1867: XII. t. ez. 12. §-át, mely azt mondja: „a magyar hadseregnek időnkénti kiegészítését és az újonezok megajánlásának jogát mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében az ország magának tartja fenn", lerontja, mert ezen törvényjavaslatban nem a magyar hadsereg létszámának megállapításáról, hanem a monarchia mindkét államára nézve meghatározott hadi létszám 10 évre leendő megállapításáról szóló közös törvényről van szó. Elismerem, t. ház, hogy már maga az 1868: XL. t. ez. e tekintetben eltér az 1867: XII. t. cz.-tó'l, de ebből nem az következik, hogy ha már az 1867. törvényhozás alkotmányunkon csorbát ejtett, azon a jelen törvényhozás szintén csorbát ejtsen. [(Igaz! Ugy van! a szélső balon és a haloldalon.) Azt is átláthatja a t. ház, hogy roppant nagy különbség van az 1868. évi viszonyok és a jelenlegi viszonyok köztt. (Igaz! Ugy van! a szélső' halon.) Tekintsünk csak vissza egy kissé a múlt évtizedre és látni fogjuk, milyen a különbség 1868 és ma között. 1868-ban az 1867: XII. t. ez. által megállapított dualistikus alkotmány teljesen új volt, a monarchia két államának paritása törvény által biztosítva, az alkotmány, legalább a nemzet többségének bizalma által támogatva volt, és az akkori korszak egy jobb jövőnek képét mtitatá a nemzetuek! Ámde mi történt azóta? A paritás nem hogy fejlesztetett és megerősödött volna, hanem folytonosan gyengült, só't merem mondani, hogy csaknem teljesen megszüut és megszűnt a mi- és egyedül ami, magyaroknak rovásunkra! Hogy mi okozta ezt leginkább, azt hosszasan fejtegetni nem akarom, hanem csak egyszerűen utalok alkotmányos életünk lefolyt évtizedére és azt hiszem, nem mondok igaztalant, ha azt állítom, hogy ezen meggyengítésében a paritásnak, talán nem csekély része volt azoknak, a kik akkor az ellenzéket képezték és jelenleg a túloldalon, a kormány padjain ülnek. Nem akarom vitatni azt sem, hogy akkor, mikor 1868-ban a 800,000 főnyi hadilétszám a magyar törvényhozás által meg lőn állapítva, akkor meg a magyar törvényhozásnak döntő szava és befolyása volt a monarchia minden ügyeire ; holott ma már szomorúan be kell vallanunk, hogy a magyar törvényhozásnak egyedül csak az a hivatása, hogy azon törvényeket és jogcselekvényeket registrálja. melyeket az úgynevezett katonai párt Bécsben diétái! (Helyeslés halról.) Nem akarom azt sem hosszasan magyarázni, hogy 1868-ban a hadseregnek 10 évre való megszavazásával szemben, a honvédség felállítását és a katonai határőrvidék feloszlatását is nyertük meg, mint alkotmányunk vívmányát; de azt már el nem hallgatom, hogy ha tekintjük pénzügyi viszonyainkat, mily óriási különbség van 1868 és ma között. 1868 óta pénzügyeink annyira roszultak, hogy ne mondjam, annyira kétségbeejtők lettek, miszerint azok már ma ilyen roppant hadi erőnek fenntartását sem meg nem engedik, sem meg nem birják. Azért, mivel ugy vagyok meggyőződve, hogy hazánk alkotmánya jelenleg e törvényjavaslat által veszélyeztetve van, mert ezen törvényjavaslat az 1868: XL. t. ez.-nél sokkal roszabb ; továbbá, mivel úgy vagyok meggyőződve, hogy hazánk pénzügyi viszonyai már nem engedik a jelenlegi véderő-rendszer mellett ily roppant haderőnek fenntartását; és végül, mivel azt látom, hogy a hadsereg szervezete sem olyan, a minőnek annak a paritás elvén és egy alkotmányos monarchiában kellene lennie: ennélfogva ezen törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. Kijelentem azonban azt is, hogy látok lehetőséget a hadi szolgálat, leszállításával és a honvédségi intézménynek fejlesztésével arra nézve, hogy a monarchia elegendő hadieró'vel rendelkezzék — és egy szintén ily nagy, sőt talán még ennél nagyobb hadi létszámmal is bírhasson. E