Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-174

292 17*. országos ülés noyember Só. 1879. mint pl. a csehországi hadjáratban, a hol pedig a birodalom határain belől folyt a háború. De még nagyobb terhet fog reánk róni a jelenleg fennálló várrendszer fejlesztése. Be kell vállanom, hogy várrendszertink egyáltalán nincs. Olaszország irányában volt ugyan tökéletes j várrendszerünk, a várnégyszög, de azt elvesztettük. Ha tehát a várrendszer fejlesztésére a katonai szakemberek minduntalan visszatérnek és a hol csak lehet a delegátióktól valami pénzt kicsikarni, azt arra fordítják, nem vehetem nekik rósz néven ; ámbár e miatt a jelenlegi budgetet átlépni nem tartom lehetségesnek. Ezekben általánosságban elmondtam nézeteimet a jelenlegi hadrendszerre vonatkozólag s most csak néhány rövid észrevételt kivánok még tenni. [Halljuk! balfelöl.) Az egyik, a mi a vita folyamában feltűnt nekem, az, hogy többen minduntalan hangsúlyozva felemlítették, hogy a lovasságnak, — mint a felszólaltak némelyike mondta — vajmi kevés fontossága van; mások azt mondták, hogy ha van is fontossága, de oly képzettséget, oly belső kifejlődést, mint előbb, most nem igényel, mert most nincs oly fontos hivatása. Különösen kifejtette ezt Ivánka t. képviselőtársam. Megengedem, hogy ő annak idején nagy capaeitás lehetett, hagy nagy hadvezér lehetett; de — engedjen meg — nagyon elmaradt a mostani nézetektől. Most mindenki beismeri, hogy épen a lovasságot mindenképen fejlesztem kell, nemcsak a szervezet tekintetében, de erősíteni kel] számra nézve is. A mozdulatok gyorsasága megköveteli, hogy a lovasság minden tekintetben erősíttessék. Nem csak a szárnyak megvédésére, hanem az élelmi szerek szállítására, a tüzérség megvédésére és egyéb közbiztonságokra is szükséges a lovasság. Ha Ivánka t. képviselő ur ennek ellenében a doni kozákrendszert akarja hadszervezetünkbe átültetni, e felett legfellebb csodálkozásomat fejezhetem ki. Hasonló irányban szólott Jókai t. képviselő ur. Ivánka képviselő ur felemlítette még azt is, hogy ily módon lehetne a lovasságot átalakítani és olcsóbbá tenni, mint például a honvédségnél van. T. ház! A honvédség szervezete jelenleg nincs napirenden, és ha napirenden volna, egyik főfeladatomnak tartanám, épen a honvédség lovasságának szervezetét éles kritika alá venni. Mert ha megengedem is, hogy a rövid szolgálati idő a gyalogságnál talán elfogadható, a lovasságnál nem csak az újonezok miatt, hanem a lovakra való tekintetből is lehetetlen, hogy rövid szolgálati idő mellett az igényeknek elég tétessék. Nem lehet az, hogy azon ló, mely a közös hadseregnél évekig ídomittatik, egyenlő legyen a honvéd-lóval, mely hat-hét hónapon át gyakoroltatik, azután pedig kiadatik földmíveseknek az eke és borona elé és azután silány állapotban visszavezettetik, hogy katonai szolgálatokat tegyen. Parádéra talán lehetne használni, az őszi gyakorlatok alkalmával bizonyos mozdulatokat talán lehet, szemre némi sikerrel, eszközölni, de, daczára a honvéd-tisztikar minden dicséretes igyekezetének, mert el kell ismerai, a mint a meglévő anyaggal és azon szolgálati időben tenni lehet, azt megteszik, ezen szervezet mindamellett nem elégíti ki az igényeket. Hogy e.ze-n szervezetet még sokkal inkább meg akarja valaki rontani a doni kozák rendszerrel, a mint ezt Ivánka képviselő ur akarja, azon csak csodálkozható™. Második megjegyzésemet, a több oldalról, különösen pedig a t. közjogi ellenzék részéről felhozott azon eszmére nézve kívánom tenni, miszerint a szolgálati időnek nem kell oly hoszszúnak lenni, hacsak a nemzeti szellem és lelkesedés tápláltatik, minden meg lesz nyerve. Elismerem, t. ház, hogy a lelkesedés nagy tényező a háborúban; hogy a lelkesedés különösen nemzeti eszmék é» nagy érdekek veszélyeztetése esetében a nemzet minden fiába sok erőt és bátorságot önt; de, nem tarthatom azt oly nagy factornak, mint önök. A lelkesedés az intelligentiánál megmarad mint kötelességérzet a háborúban is. De általában véve azt tartom, hogy az a lelkesedés f

30—35 Reaumur foknyi meleg mellett elolvad, 10—15 fok hideg mellett megfagy és a nagy esőben elázik. Pótolnia kell tehát a lelkesedést a kötelességérzetnek, a szoros disciplinának. Napjainkban a háború

s egészen más, mint azelőtt volt. Azelőtt meg volt a bátorság, mert látták az ellenséget, szuronynyal neki mehettek, a személyes bátorság érvényesülhetett és a természetes önvédelem ösztöne is működött. Ma azonban, midőn a csapat az ellenséget nem is látva, folytonosan golyók által zavartatik, a legények elesnek, a nélkül, hogy az ellenséget "látnák, ma a bátorságot nem adja a lelkesedés: ma szoros fegyelemre van szükség. S ezen fegyelmet, t. ház, egy rövid ideig szolgáló újoncznál hiába keressük. Mert kell, hogy vérébe átmenjen a fegyelem, hogy egészen beleélje magát, a mi pedig csak hosszabb szolgálati idő mellett érhető el. Még csak Jókai t. képviselőtársamnakkivánok egy megjegyzést tenni arra nézve, hogy miért kívánjuk mi a hadi létszám öt évrei megállapítását. Azt mondja, hogy ha öt év múlva deczember 31-én háború lesz, mit teszünk akkor? Hát a t. képviselő ur jó próféta, de meglehet, hogy nem jó próféta; meglehet, hogy nem Öt év múlva deczember 31-én, hanem 10 év múlva deczember 31-én itt lesz a háború. Mit tesznek