Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-174

288 174. országos ülés »»Y ember 25. 1879. Csak még egy megjegyzést akarok tenni Jókai képviselő azon általam meg nem fogható következtetésére, a mely szerint nézeteinek megváltoztatását részben avval is indokolta, hogy hiszen, ha tíz év előtt az ő nézete fogadtatott volna el, akkor nekünk Uchatius ágyúink és hadiszervezetünk nem volna. Ebből nem nézetének változását vártam volna a t. képviselő úrtól, hanem azt, hogy javaslatot terjeszszen elő az iránt, hogy miképen lehessen a hiányon segíteni és pedig azt, hogy tán kívánatos volna — nehogy ujabb tíz év múlva ismét ilyet mondhasson el —kívánatos volna — mondom -— hogy hazánkban egy arsenal állittassék fel, nehogy a meglevőnek esetleges elfoglalása következtében, a birodalom a nélkül maradjon. Ezen indokok birtak enpeni arra, hogy Pulszky Ágost t. képviselőtársam határozati javaslatát pártoljam. [Helyeslés a baloldalon.) Hedry Ernő: T. ház! Midőn az 1868: XL. és XLI. t. czikk érvényének meghosszabbításáról szólunk, sajnálattal kell ismételnem azt, mit előttem már oly sokan elmondottak, hogy t. i. a kormány nem adott senkinek alkalmat arra, hogy a véderő létszám megállapításának kérdésével összefüggésben, a hadi rendszer szervezetének megállapítását is tárgyalhassuk ; miután nem adatott nekünk a szervezetre vonatkozó törvényjavaslat benyújtása által erre alkalom, most, midőn a létszám megállapításáról van szó, ezt bizonyos feltételekhez, biztosítékokhoz kell kötni s miután azt másképen nem tehetjük, határozatijavaslat utján tesszük. Én tehát, midőn előre is kijelentem, hogy a Pulszky Ágost t. képviselőtársam által benyújtott s általam is aláirt határozati javaslatot elfogadom, kötelességemnek tartom, hogy részben tán eltérő, de mindenesetre, tisztán tárgyilagos észrevételeimet, az egész hadi rendszerre vonatkozólag elmondjam. (Halljuk! Halljuk!) Először is röviden indokolni fogom, hogy miért fogadom el a Pulszky képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatot. Én is, úgy a mint ő és a mint látszik, mi mindnyájan itt e házban meg vagyunk győződve arról, hogy a létszám leszállítását most kívánni nem lehet, annál kevésbbé lehet, mert minden oldalról oly hatalmasságokkal vagyunk körülvéve, a melyek katonai erejöket folytonosan növelik és ha nem is emelik a létszámot, annálinkább nevelik a védrendszert, a mennyiben fegyvereiket folytonosan javítják, tökéletesítik. Hogy ha mi, mindezeknek eleget nem is tehetünk, mert pénzügyi helyzetünk nem engedi, hogy előre haladjunk, azt az egyet mégis meg kell tennünk, kivált most, midőn a keleti kérdés az utóbbi háború folytán nem hogy megoldatott volna, de sokkal veszélyesebbé vált, hogy eddigi hadi létszámunkat ne apaszszuk. Hanem, hogy ha ezen veszélyeket el is ismerem, nem akarok elzárkózni azon remény elől, hogy bekövetkezhetik akár háború, akár más viszonyok, pl. pénzügyi ruina következtében, oly állapot

? melyben arról kell gondoskodnunk, hogy pénzügyeinket rendezzük. Ennek más hathatós módja, mint a hadi létszám leszállítása, nincs; és épen ezen szándék vezet engem arra, hogy a 10 év helyett, az 5 évi időszakot fogadjam el, miután az 5 év csak arra való, hogy ezen évek elmultával a létszám kérdése okvetlen az országgyűlés elé kerüljön. Továbbá kívánom, hogy időközben is, ha netalán olyan állapot jön elő, melynek folytán annak megváltoztatása az országgyűlésre I nézve szükségesnek látszanék, ne csak ő Felségének, hanem az országgyűlésnek is jogában álljon a kezdeményezés, e kérdés napirendre tűzését illetőleg. A t. honvédelmi minister ur különösen erre reftectált, midőn Pulszky képviselőtársain beszédére válaszolt és azt monda, hogy itt némi ellenmondást lát. Azt hiszem előbbi szavaimban kifejtettem, hogy itt ellenmondás nincs. A kezdeményezés joga nincs azon hatással., mint az 5 év megállapítása, mert nagyon jól tudja a honvédelmi minister ur, hogy ezen általunk öt évre, a f. túloldal által pedig tiz évre megszavazandó létszám kérdése nem egyedül tőlünk, hanem három faktortól, a két törvényhozási testülettől és a királytól függ. Tehát itt három tényező egybehangzó akaratnyilvánításáról van szó időközben. Ellenben az öt évre való megszavazás folytán, a mit mi megállapítani akarunk, még ha egyik, vagy másik faktor nem akarja is, napirendre kell tűzni e kérdést. Ebben áll a különbség. Ezek azon indokok, melyek folytán én Pulszky képviselőtársam határozati javaslatát elfogadom. Hanem, midőn a hadi létszámot öt évre készséggel felajánljuk, nem tehetjük ezt a nélkül, hogy az egész hadiszervezetet kritika alá ne vonjuk s én kötelességemnek tartom azt saját szerény nézetem szerint előadni. Sajnálatomat kell kifejeznem, hogy ezen házban, kivéve Pulszky képviselőtársamét, alig volt egy-két beszéd, mely igazán tárgyilagosan s behatólag foglalkozott volna e kérdéssel s midőn én követni akarom Pulszky példáját, meg fogja nekem engedni a t. képviselő ur, hogy a beosztásra s a megbeszélendők sorrendjére nézve őt kövessem. En, mint ő, a tárgyat három részre osztom: ő t i. a hadiszervezetet három szempontból vette kritika alá. Első volt a nemzeti szempont, az, hogy a hadsereg a nemzeti érdekek kielégítésének ne csak kifelé, hanem az állam és a nemzet keretén belül is egyik hatalmas eszköze Jegyen. A másik szempont, mely után ő indult s mely összefügg