Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-173

173. orsaágws ülés És a mikor megszüntetik a vérszomjat és a gyűlöletet egymás ellenében, akkor meg fogják találni a kenyeret, mit hiába keresnek. (Derültség a szélsÖ baloldalon.) Nincs ezeu mit nevetni, mert ez tény. Maguk a népek azok, kik fel akarják falni egymást. (Felkiáltások bal felöl: A császárok!) Madarász József: A nép gyáva, hogy engedi felfalatni magát. (Zaj.) Jókai Mór: Hogy mit tetszik mondani, a xajban, nem értem. (Nagy zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Madarász József: A nép gyáva, hogy engedi felfalatni magát. (Nagy zaj.) Jókai Mór: Nem a népek gyávasága, hanem a népek túlbátorsága az oka az általános fegyverkezésnek. Az iránt, t. ház, hogy a monarchia védképessége fenntartassák, véleménykülönbség a háznak egyik ellenzéke és mi közttünk nincsen. Különbség van azonban arra az időre nézve, hogy meddig tartson a jelen törvényjavaslatnak hatálya. Ők öt évet ajánlanak, mi tizet akarunk elfogadni. Azokat, a mik a tiz évi tanms elfogadására elmondattak, én újra ismételni nem fogom. De elmondok egy indokot, a mit még más nem mondott el. Öt év alatt, én hiszem, — roszulfejezt m ki magamat, — nem hiszem, de rettegek tőle, megkapjuk a fejünk felett függő háborút. Ha megezáfolnak az események, én nem fogok, mint rósz próféta az istennel perbe szállani. Örülni fogok neki, de azt hiszem, hogy megérjük. Ha ezen háború idej«~alatt kell megszavaznunk ezen törvényjavaslatnak folytatását, méltóztattam-c meggondolni azt, hogy az ötödik esztendő összeesik az új képviselőválasztásokkal ugy, hogy egy és ugyanazon időben fogunk kapni egy háború krisist, egy parlamenti krisist és kormány krisist. (Mozgás balfelöl.) Van-e, bátorságuk a túloldali politikusoknak ily három krisist consttdlálni és megnyugodni annak kedvező kimenetele felett? Nekem nincs. Mi fog történni akkor, hogy ha az öt év múlva bekövetkező választások alkalmával vagy itt Magyarországon, vagy túl a Lajthán oly parlament jő össze, a mely megtagadja ezen törvénynek meghosszabbítását? Mi fog történni, ha ép akkor benn leszünk a háborúban? Fogja folytatni a hatalom az alkotmányon kivül és a parlament helybenhagyása nélkül a háborút, vagy pedig (Zaj a szélső baloldalon.) Várhatok addig, mig a képviselő urak bevégzik. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Most is ugy vagyunk !) Kérem, most nem ugy vagyunk. A véderb'ről törvénylink vau, ennek a hatálya ez év tlecz. 31-ig tart, tehát ez idő tartama alatt november 21. 1379. g-jy alkotmányos hozzájárulás nélkül nem intézkedtünk. Folytatom most ott, a hol elhagytam. Mi történik akkor ? Kénytelen volna a hatalom alkotmány nélkül a háborút folytatni, vagy pedig deezember 31-én a háborút ketté törni és megadni magát. Én nem ettől félek, én épen az ellenkezőtől félek. Én azt látom, hogyha népszerű háborúnak pressiója alatt történnének meg az új választások, mi kapnánk innen is, tálról ie oly mameluk parlamentet, a mely megszavazna mmdeitt, a mit a kormány kívánna <• tárgyban. (Elénk mozgás balfelöl. Felkiáltások: A. mostaninál nem lehet mamelukabb /) Sohse méltóztassék rajta nevetni, én ismerem a magyaromat A hét éves háború kezdetén, mikor a kormány legelső propositióit az országgyűlés elébe hozta, egyetlenegy solo képviselő pártolta a kormány indítványát és az országgyűlés végén „vitám etsanguinem pro rege nostro" felkiáltással ment széjjel az országgyűlés. Most* is ugy lenne. Ha a haza veszedelemben forogna, nem lenne itt ellentmondás, hanem mindenki azt mondaná, megadunk mindent; s azt is a történelem bizonyítja, hogy a mit akkor az országgyűlés elfogadott, bizony megmaradt az hosszú időre. T. ház! Ha tiz esztendőre szavazzuk meg ezt a törvényjavaslatot, ez, igaz, hogy tiz esztendeig leköt bennünket arra, hogy ennél kevesebbet 10 esztendeig nem adhatunk, de másrészről biztosít bennünket arról, hogy ennél többet tőlünk ez idő alatt nem követcdhetnek. Ez az oka, a miért én a nemszavazatomat igenre változtatom. (Helyeslés a középen.) Gróf Ráday Gedeon: Személyeskérdésben vagyok bátor szót kérni. T. barátom és képviselőtársam, Üegré, szives volt beszédjében felemlítem azt, hogy én, ki amryira kardoskodom a közös hadsereg mellett, azt mondtam, hogy ismerem a magyar hadsereget. A különbség csak az, hogy ő háborúból, én pedig béke idejéből ismerem azt. Beismerem, t. ház, hogy az 1859- 1866-iki hadjáratok nem valának győzedelmesek, de azért azt hiszem, hogy t. barátom Degré, daczára, hogy oly roppant ellenszenvvel viseltetik a hadsereg iránt, nem fogja tagadni azt, hogy Montebello, Solferino

, Könniggrätz, Landthron és Tobitsehau, nem valának csaták. Pedig ezekben én rész vettem. Ezt óhajtottam csak megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Simonyi Ernő: T. ház! Azzal kezdem előadásomat, hogy kijelentem, hogy a kormány előterjesztését, vagyis az elénk terjesztett törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom; (Elénk helyeslés a, szélső baloldalon) nem