Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-173
274 173, országos ülés november 24. 1879. így például érdekes és kétségtelenül takarékosság szempontjából is komoly figyelemre méltó, mit az önkéntesek intézményéről a vita folyamában elmondani hallánk; és bár ezen intézménynek oly mérvben kiterjesztése iránt, mint ezt Ivánka Imre igen t. képviselőtársam óhajtaná, a béke idejéni tényleges szolgálati létszámra való tekintettel, némi aggályt táplálnék, reményiem, hogy a revizio e téren is üdvös módosítást eredményezend. Pénzügyi szempontból tekintélyesebb eredményt a védképesség sérelme nélkül csak is nagyobb mérvű szabadságolás utján vélnék elérhetőnek és pedig oly módon, hogy e czélra a csapatok gyakorlati kiképzésére kevésbé alkalmas és ezért kevésbé használt téli idény használtatnék ki. Tudvalevőleg ugyanis a téli hónapok alatt a legénység majdnem kizárólag iskoláztatással levén elfoglalva, miután a honi viszonyaink között nagyobbára ig f m nyers elemből alkotott közember, ezen elméleti oktatásnak vajmi kevés hasznát veszi, nem tarthatnám károsnak, ha a már huzamosabban szolgáló legénység egy tetemes hányada, a téli hónapokon át, váltakozva szabadsággal elbocsáttatnék, az altisztek, mint a hadseregnek már fontosabb tényezője, természetesen állandóan szolgálatban maradván. Hogy mily tetemes megtakarítás volna ezután elérhető, ezt csak rövid néhány szám bizonyítsa: Ha századonként, ide értve egyaránt ajjsorés tartalékezredeket, számba sem véve a vadászzászlóaljakat, novembertől márczius végéig, a most szokásos mérven túl, váltakozva 20 ember szabadságoltatnék, ez a 90 gyalogezrednél, egy-egy emberre havonként 10 frt átlagos megtakarítást számítva, 1.600,000 frt megtakarítást eredményezne, a nélkül, hogy a csapatok védképessége károsodást szenvedhetne. Hogy az élelmezés terén, mint ezt Ivánka igen tisztelt képviselőtársam érinté, eszközlendők-e? és mily irányú változtatások, ezt megítélni nem lehetek hivatva. Azok után azonban, a mit e téren hallottam és olvastam, részemről, megvallom, nem megtakarítást, csak azt kívánnám, hogy a hazájáért harezoló hadsereg élelmezése, minden viszonyok között, gondosan biztosítva legyen. A mi a közös hadseregben sok oldaról panaszolt idegen irányt s a mauyar szellem hiányát illeti, fájdalom, osztanom kell azok nézetét, kik ezt önmagunk és nemzetünk hibájául róják fel. Válaszsza a katonai pályát életczélul aránylag annyi magyar, mint választja azt cseh, morva és osztrák ifjú, és biztosan fog a magyar szellem is érvényesülni. Több gonddal látom honvédségünknek védrendszerünk keretébeni mostoha állapotát; ama honvédségnek, melynek fejlődését és hol erre csak alkalom nyilt, mindenkor megérdemlett kitüntetését mindig vonzaímas, mondanám büszke honfiúi önérzettel tekintem. Az egyévi önkéntes intézmény, ugyanis csak a közös hadsereg körére levén szorítva, miután a magasabb míveltséggel biró ifjak, ha állandó pályájukul a katonaságot nem választák, ezen kedvezményt kivétel nélkül igénybe veszik, természetes, hogy a honvédséghez még az előképzettség legalsó fokán álló anyag is alig kerül annyi, hogy az altiszti kar kellőleg elláttasaék, mig tisztképzés kellő arányáról szó sem lehet. Tagadhatlan s honvédségünk érdekében sajnálatos, komoly, figyelemreméltó tény ez, uraim, melynek szószerinti valóságát úgy hiszem a Ludovika-Akadémia tisztképző tanfolyamában levő altisztek anyakönyvi lapjai, leginkább igazolnak. Hogy mily módon volna ezen körülmény orvoslandó, lehetne-e például az egyévi önkéntes szolgálatra jelentkező magyar ifjak bizonyos hányadát, talán sors utján, a honvédség számára tartani fel ? ezt bírálni ezúttal nem feladatom; de legyen szabad azon reményemnek kifejezést adni, hogy a mélyen tisztelt honvédelmi minister ur, a védtörvény kilátásba helyezett revisiója alkalmával, ezen sajnos körülmény lehető orvoslására figyelemmel leend. S most, t. ház! — mert tartok tőle, hogy ha ezen javaslat elvettetnék, önök, uraim, kik azt ellenzik, úgy járnának politikájukkal, mint Varró, kit nagyszerű Ígéretei folytán Róma népe megválasztott ugyan Fabius Maximus helyett hadvezérének, de csak azért, hogy hősi seregét vezérlete alatt a canaei ütközetben elhullani lássa, — a felszólalásom elején kifejtett indokok alapján, a törvényjavaslatot a bizottsági jelentés értelmében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául annál is inkább elfogadom, mert ki tudja, megvolnának-e nálunk a tényezők, melyek segélyével az eszélyes mérsékleteért előbb gyalázott Fabius Maximusnak, Varró könnyelműsége által majdnem elpusztult hazáját, utóbb mégis megmentenie sikerült. (Helyeslés lobbfeWl.) Degré Alajos: T. ház! A vita negyedik napján felszólalni valóban nehéz állapot; annyi kitűnő szónok, annyi jeles érvelés után egy közkatona okoskodásai valóban elhalványulnak; de nem hallgathatok el szó nélkül némely dolgokat, a melyek előttem elmondattak. A t. kormánypárt, a monarchia nagyhatalmi állásának megőrzésére 800,000 embert kivan megszavaztatni. Mig a honvédelmi minister ur, a véderőtörvények megváltoztatására, törvényjavaslatot igér benyújtani. Ha ez áll, miért nem várhatott e javaslat néhány hétig? nagyhatalmi állásunk, vagy a béke megzavartatik néhány hét alatt? Miért nem lehetett
