Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-172

172. országos filés n«ven»foer 22. 18». 357 hogy a t. képviselő ur, a birodalom katonai erejének emelését látná abban, ha — mint tegnap említé — a magyar, cseh, lengyel és oláh ezredek, mindenütt külön anya nyelven lennének TE ezényelve Méltóztatott még beszélni a hadi szükségletek beszerzésérő], az élelmezési szerek beszerzésének módozatairól. Én megengedem azt, de nem tudom bizonyosan, hogy Poroszországban tlecentralisálták ezt; de csakis a béke idejére és biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy háború idején ily decentralisatió teljes, tökéletes lehetetlenség. Ez nem fordult elő még sehol, de egyáltalában nem is fordulhat elő. A t. képviselő ur egy rövid év alatt, már másodszor szólt ingerült hangon a közös hadseregről és azt nagy tíízzel megtámadva, azt mondja, hogy annak szelleme rósz; sértegeti ezen hadsereget és ennek tábori karát és elfelejti, — ugy látszik — hogy ezen seregnek több, mint 40%-át hazánkfiai, rokonaink képezik. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy daczára ezen állítólagos rósz szellemnek, daczára annak, hogy állítja, hogy abban nincs lelkesedés, daczára a szerencsétlen hadjáratoknak, az egész hadsereg, de különösen a magyar ezredek megtették és meg fogják tenni mindig kötelességüket, odaadással, hősiességgel küzdöttek és haltak meg zászlóik alatt. Méltóztassék megnézni az elesettek kimutatásait és ne méltóztassék bántalmazni hazánkfiait. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt, hogy a magyar elem háttérbe van szorítva, fájdalommal érzem én is, megmondotta ennek főokát tegnap a ministerelnök ur. Tökéletesen elismerem azt, a mit mondott. Mi az oka ezen bajnak? Az, hogy fájdalom nincs kitartás a magyar emberben. Méltóztassanak visszatekinteni, 1848 előtt hazánkfiai, a kik szolgáltak, ha kívánságaik netovábbját, a kapitányi rangot elérték, haza siettek. Mert az utolsó 14—20 évben alig léptették elő tisztté a magyar fiatal embert, rögtön, pár év után áttéteti magát a szolgálaton kivüli, vagy a tartalékos állományba. Én nem akarok roszat mondani róluk, de ismerem hazáinfiait s ha önálló hadseregünk lenne is, még akkor sem lenne meg a kitartás. ÍEllenmonddxok a szélső baloldalon.) Méltóztassanak elhinni Ugrón és Szalay képviselő arak, hogy ha oly szenvedélyes modorral támadják meg a hadsereget, melynek tagjai e házban még csak nem is védhetik magokat, a,zzal nem tesznek jó szolgálatot a hazának. Es nem attól tartok, hogy talán nyilatkozataik által a józan és higgadt gondolkozású fiatalságra ártalmasán hatnának, nem, ettől nem tartok, hanem inkább attól félek, hogy ha lehetséges leend az, hogy ezen parlamentben oly beszédek tartassanak, mint Szalay képviselő ur tegnapi beszéde. KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. VIII. KÖTET. akkor ez parlementünk tekintélyének a Lajthán túl és a külföldön véghetetlenül ártani fog, (ügy van! jobbfelb'l), ha látja a külföld, hogy lehet itt igy nyilatkozni a nélkül, hogy az ily modort, pártkülönbség nélkül az egész ház vissza ne utasítsa. (Helyeslés jobbfelöl.) Végre biztosíthatom Szederkényi Nándor képviselő urat, hogy a véderő bizottság sem pressiót nem akart gyakorolni, sem ijesztgetni nem akarta a házat. Azt kérdezte a képviselő ur tegnap, hol léteznek a közel jövő veszélyei, hol léteznek a nemzetközi bonyodalmak? Na! t. képviselő ur, ha nem lát semmi veszélyt, ha meg van nyugtatva, igen sajnálom, hogy én ezen nézetében nem osztozhatom és meggyőződésem az, hogy épen akkor fogunk békés szándékainknak kifejezést adni; ha meg lesz szavazva e törvényjavaslat. Épen az által fogjuk biztosítani a monarchia békéjét, ha bármely nagyhatalom, a mely háborús szándékkal viseltetik monarchiánk iránt, látja, hogy minden veszélylyej, nyugton nézünk szembe, jól szervezett és biztos alapon álló hadseregünkkel. Elfogadom a törvényjavaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) Márkus István előadó: T. ház! Midőn előadói jogommal és illetőleg kötelességnél fogva szót kérek, nem szándékozom ezúttal azon érdemleges érvekre reüectálni, melyek a vita folyamában felhozattak; csupán azért szólalok fel, minthogy néhány pillanattal ezelőtt Helfy t. képviselő ur egyenes felszólítást intézett hozzám; Helfy képviselő ur ugyanis azt kívánta, hogy magyarázzam meg jelentésem kifejezéseit. Nagyon megtisztelt a képviselő ur azzal, hogy rólam — a mit nem igen szoktak feltenni rólunk azon oldalról, kivált mikor nyomtatásban beszélnek, lelkiismeretet feltételezett és a lelkiismeret bizonyos furdalását látta azon argumentatióban, a mely jelentésemben foglaltatik. Én, t. ház, nem lelkiismereti furdaíást, hanem egyszerű objectiv argumentatiót látok abban és ha a képviselő ur ezt nem képes igy magyarázni és megérteni, akkor azt hiszem, ennek csak az lehet oka, hogy ő az objectiv argumentatiót egyáltalában nem képes méltányolni, hanem másoktól is ép oly subjectiv és egyoldalú argumentatiót kíván, mint a minővel ő szokott, az itt szőnyegen levő tárgyak megítélése, tárgyalása alkalmával élni. Az a tény, melyet a t. képviselő ur az indokolásban egymással ellentétben álló argumentumokra vonatkozólag felemlített, az, t. ház, semmi egyébről nem tesz bizonyságot, mint hogy a bizottság, nemcsak azon argumentumokat méltányolta, a melyek az ő végső elhatározásának indokait képezik, tehát, hogy nem praeeoncepta ideákká! bocsátkozott a tárgyalásba, hanem ellenkezőleg méltányolta azon érveket is, a melyek egy ellenkező elhatározás mellett szólhattak s 33