Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-172

554 178. orssságosfllés nem látok, mint ä költségekben; igenis, a fizetésekben közösek vagyunk, de a jogokban nem. A t. ministerelnök ur ezáfolva tegnap felszólalt barátaimat, mondott némely oly dolgot, a miket hallgatással nem mellőzhetek. Legelőször is felelve Ugrón Gábor t. barátomnak, a ki beszélvén az ilyen természetű badsereg veszélyéről, azon aggodalmának adott kifejezést, hogy még jöhet oly idő is, midőn az olyan természetű hadsereg a törvényhozó testületet szétveri: erre a ministerelnök ur azt mondta, hogy: „igenis előfordulhat ilyen eset, habár ritkán történik, de különösen előfordulhat akkor, ha oly túlhajtó tendentiák merülnek fel, a melyek azután a UHgy tömeget megijesztik, megmaradhatása, jóléte szempontjából." Tökéleteseit igaza van a ministerelnök urnák, csakhogy, ha ez igy van, akkor fájdalom, nagyon is közel áll azon eshetőség, melyet Ugrón Gábor t. barátom jelzett, mert azt, a mit önök tesznek, az ilyen túlhajtott tendentiákat, csakugyan már lehetetlenség elviselni, a nélkül, hogy azok a tömeget meg ne ijeszszék. de annyira megijesztik, hogy jó lesz, hogyha meg nem szöknek önök elől. {Elénk helyeslés a szélső balfelöl.) Szalay barátomnak válaszolva, előre láttuk, hogy azt fogja mondani, hogy nem illő akkor, mikor saját fiaink 40—45%-át teszik azon hadseregnek, hogy ilyen kifejezéssel éljünk, mint a minőkkel t. barátom tegnap élt. Megfelelt erre részben ő maga tegnap, hanem én kérdem a t. ministerelnök úrtól, hogy vájjon ő akkor, midőn itt a házban a delegatiót, a közös intézményt átkos intézménynek jelentette ki, ő akkor szándékozott-e elátkozni Falk, Éber, Wahrmann t. képviselőtársainkat, a kik a delegatiónak rendszerint tagjai voltak? Nem hiszem, hiszen ő azokkal mindig jó barát volt, bizonyára nem akarta őket kiátkozni, de ez még sem tartotta vissza, hogy az intézményt átkosnak mondja. így járt el Szalay t. barátom, midőn ő a ..rágódó féreg" kifejezést használta. 0 nem az emberekre akarta ezt érteni, hanem arra, hogy az institutió a nemzet testén rágódó féreg. Tehát ő itt nem járt el roszabbul, mint eljárt a múltban a ministerelnök ur. Szederkényi t. barátomnak válaszolva, a ministerelnök ur azt mondta, téves azon felíogás, mintha mi volnánk az elsők, kik az évszámot megállapítják, mert tudjuk, hogy más országokban is így van. pl. Francziaországban 20 év, Olaszországban 19 év stb. Bocsánatot kérek, itt megint nem Szederkényi t. barátom téved, hanem téved a miinsterelnök ur, a mennyiben összezavar két különböző fogalmat: egészen más, hogy a létszám mely időre állapiítatik meg és más, hogy a szolgálati idő mennyire állapiítatik meg. Ott a szolgálati időről van szó és meg van állanore»T>er 22. 1878, pítva Francziaországban 20 évre, Olaszországban 19 évre, épen úgy, mint nálunk 12 évre a katonai szolgálat. De az, hogy a létszám előre ilyest hosszú időre meg legyen állapítva, az tény, hogy ilyen európaszerte nem létezik. De maga saját példánk mutatja, hogy nem lehet ezt a két fogalmai összezavarni. Minálunk a létszámot 10 évre akarják megállapítani, mint meg volt állapítva a múltban, holott a katonai szolgálati időt 12 esztendőre állapították meg. Jele ez annak, hogy ez a kettő nem szükséges, hogy összevágjon. Mielőtt a t. ministerelnök urnák még egy nevezetes mondatára válaszolnék, nem tehetem, hogy a t. előadó urnák némely megjegyzéseire észrevételt ne tegyek. {Halljuk!) Én beismerem azt, más, előttem felszólalókkal szemben, hogy a t. előadó ur becsületesen igyekezett ezúttal kötelességét teljesíteni. Márkus István előadó {közbeszól): Mindig; Helfy Ignácz: Legalább nem utánozta elődeit, hogy egyszerűen a kormány indokolására I hivatkozva, a maga részérői semmit sem mondjon. Én beismerem — és érdemül rovom fel ezt a t. előadó urnák, mert én indokolását figyelemmel elolvastam, — hogy szinte megesik az ember szive azon küzdelmen, mely az egészen végig vonul. Végig vonul azon a lelkiismeret felszólalása, a mely érzi, hogy oly dolgot kell védelmeznie, a mely ellen saját szive is kell, hogy felszólaljon. Hisz itt mindjárt a bevezetésben a t. előadó ur konstatálja, hogy igaz ugyan, hogy tulajdonképen ez alkalommal kellett volna az egész kérdést szőnyegre hozni. Erőködik azután néhány mondaton át, hogy bele srófolja magát a minister ur okoskodásába, de nem megy. Néhány mondattal előbb megint felszólal a lelkiismeret t. barátomban, hogy bizony a mi pénzügyi helyzetünk nem engedi meg ezen óriási pénzügyi áldozatokat és eszébe jutott, hogy egy beszédében ő is jelezte, hogy ezen a téren kell megtakarításokat tenni. Alig volt különben e házban szónok, a ki ne mondta volna el azt, hogy itt lesznek megtakarítások tehetők. Mondom, felszólalt az előadó úrban is a lelkiismeret. És itt már mit mond ? Fölkérem a t. előadó urat egész ünnepélyességgel, hogy legyen szíves a következő szavait megmagyarázni. Ugyanis a t. előadó ur azt mondja: igaz, hogy pénzügyi helyzetünk nem engedné meg ezt, de geographiai helyzetünk egyfelől, másfelől pedig azon veszélyek, a melyekkel I szemben állunk, arra indítják őt, hogy még ő is azt kénytelen tanácsolni nekünk, hogy fogadjuk I el ezen törvényjavaslatot. Először is a mi a geographiai helyzetet I illeti, ez ugyanaz volt azelőtt is és igy le kellene mondanunk egyáltalán arról, hogy ezen valaha változtathassunk, mert nem hiszem, hogy a t.előadó