Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-171

2:?6 171. országos ülés november 21. 1SVV). a meghoszabbítást és ugyanazon indokokkal támogatták a kívánságot, mint az idén és ha nem lehetett várni és ha igaz, a mint a t. minister sir mondja, hogy csak hetek választják el a házat azon szerencsétől, hogy a revisióval foglalkozzék, akkor kérdem, hoscv ezen hetekre való akadályt, miért nem lehetett legyőzni; és hanem lehetett legyőzni, miért nem kéretett a létszám megállapítása ismét csak egy évre, mint kéretett a miiit évben"? Mert azok az okok, a mik állottak a múlt évben, állanak ma is, sőt még inkább, mert a múlt évben Bosznia occupatiója előtt állottunk, tehát egy feladat előtt, a melynek megoldása után sokkal nyugodtabb viszonyok között állhat a közös hadsereg, sőt mi is, mint ezelőtt tgy évvel. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Én azt látom, hogy a minister ur neheztel azért, hogy Ígéretében kételkedünk. Mi megszoktuk, hogy az ilyen nagy és fontos kérdéseket n rm egészökben hozzák megoldás végett a ház elé, hanem szétszedik részleteire előbb és az efryik részlet megállapítására támaszkodva, abból azután kivonják a következtetést, a melyek előtt kívánják, hogy a parlament meghajolják. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És én abban, hogy a hadi létszám megállapítása külön terjesztetik elő a revisiótól a fítabilitás nevében, egy elfogadható indokot sem látok, mert én azt hiszem, hogy a törvény, midőn a 10 évi revisiót elrendelte, azt azért tette, hogy a 10 év alatt tel merülő hiányokat a törvényben tapasztalván, a 10 év folyama alatt azon hiányok helyrepótoltassanak. S ha abban téves intézkedések fordulnak elő, azon téves intézkedések kiförültessenek, vagyis a törvény fenntartotta a parlamentnek revisió jogát a haladásért. Mi pedig most elfogadjuk 10 évre a iiadi létszám megállapítását, akkor, midőn revisiónk nem lehet egyéb, mint a revisió hátramaradás kedvéért, mert akkor nem lesz módunk a 10 alatt szerzett tapasztalatunk egész súlyát fesztelenül mérlegbe vetve, érvényesíteni. A stabilitás nem annyira fontos a hadsereg szervezésénél, mint annak fejlődése és fejlesztési képessége tekintetében. A stabilitás nevében tartották meg Nagy Frigyes korában Poroszországban a hadsereg szervezetét egészen Jenáig, a mikor annak hasznavehetetlensége bebizonyult. A stabilitás nevében tartották meg a szervezetet a mi kormányunkon levő férfiak akkor is, mikor 1864-ben, ami hadseregünk a porosz hadsereggel szemközt állván, nemcsak tbeoriában, hanem gyakorlatban is megismerhették a poroszországi hadsereg előnyeit s csak akkor, mikor ezen porosz hadsereg által megverettek, akkor látták szükségét annak, hogy ezen stabilitásból kiocsudva, a reformokat behozzák. (Ugy van! balfelöl.) Tíz évre megállapítani a hadi létszámot, annyit tesz, mint arrogálni, hogy valaki 10 évre is meg tudja határozni Ausztriának és Magyarországnak kül- és belügyi helyzetét, mert ugy, a mint befelé a biztonság fenntartására levén szükséges a hadsereg, e biztonsági érdeknek kell meghatároznia, hogy milyen nagy számú legyen azon hadsereg, a melyet fenntartani akarunk. Tíz évre előre meghatározni nem lehet a viszonyokat, tehát magának a hadi létszámnak 10 évre való megállapítása sem ezélszerű. Maga a véderő bizottság is megengedi jelentésében azon esetet, hogyha nem bizonyulna elégségesnek ezen hadi létszám, vagy túlságosnak bizonyulna be, akkor majd a kormánynak a törvényhozásokkal egyetemben, lesz alkalma megváltoztatni a létszámot. Ha ez áll, akkor a hadi létszámnak 10 évre való megállapítása teljesen felesleges. {Helyeslés balfelöl.) Hanem igenis, egy indokot lehet arra találni, hogy a hadi létszám megállapittassék s ekkora mennyiségben állapíttassák 10 évre meg, nekünk acceptálni kell ezt, miután törvényjavaslatainkat alkotmányunk Sión hegyéről, Bécsből szokták meghozni és ott véletlenül épen azon személyes kívánságban vannak ez idén, a mely személyes kívánságban nem méltóztattak lenni a múlt évben. Pedig megállapítani a hadi létszámot előre, mielőtt a hadi szervezet meg volna vitatva, annyit tesz, mint mielőtt a tényezőket ismerjük, melyek a hadi létszámot szülik, megállapítani akarni az eredményeket, a hadilétszámot. Ez annyit tesz, mint megkeresztelni a fiút, mielőtt megszületett vokia az anya. De nemcsak ezen oldalról, hanem a háznak másik oldalán levő tagjai, még a delegatióbau is szemfényvesztésért és a népszerűség nymbusának megóvásáért tették azt, hogy kifogásolták a jelenlegi hadszervezetnek pénzügyi tekintetben nyomasztó voltát és kétségtelen, hogy mi a jelen rendszert és a hadi létszámot 800,000 emberrel elbirni nem tudjuk. A deficit, daczára az adóemelésnek, évről-évre növekszik és a hadügyi költségvetés nem hogy apadna, hanem évről évre emelkedik s mig mi, majdnem leroskadunk a terhek alatt és a végső eszközhöz nyulunk, hogy pénzt szerezzünk, a póthitelek megszaporodnak, önök itt hirdetik a takarékosság elvét, de hirdetik az apró tételekre nézve, a nagy költségeknél, a százmilliós tételeknél, a hadsereg tételeinél, nem tesznek megtakarítást. Hogy a hadszervezet jelenlegi állásában el nem viselhető, abból nem az következik, hogy anyagilag tönkre tegyük magunkat, még katonai szempontból sem. Hasztalan van meg 800,000 ember, ha nem lesz pénzerejük, a melylyel a hadsereget felszereljék és élelmezzék, ha nem lesz hitelük, hogy kölcsönt kapjanak háború esetén, a hadsereg terheinek elviselésére. (Ugy van! a szélsőbalon.)