Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-171

171. országos ülés november 21. 1S79. o>3l nunk oly igéret csillámában feltűnni, mely talán nagyobb várakozásokat keltene, mint a milye­neknek a törvényhozás megfelelni képes. Mert nem hiszem, hogy valami clemoralizálóbb legyen az országban, mint oly eljárás, melyet egyéb­iránt, fájdalom, hogy némi tekintetben a kor­iránynak is terhére kell róvnunk, hogy vagy határozott és explicit kijelentéssel, vagy pedig megengedve és meg nem czáfolva az ily nemű kijelentéseket, hivei részére oly várakozásokat hagyjon keletkezni és megerősödni a nemzet kebelében, melyekről tudja maga a kormány is, hogy sem ő, sem más nem képes azokat kielé­gíteni. Fájdalom, hogy e tekintetben a jelenlegi kormány, vagy mivel nem akart ellenmoudani, vagy csupán azért, mivel e kérdéssel foglal­kozni nem tartotta szükségesnek és időszerűnek, fájdalom, hogy a jelenlegi kormány elharapódzni engedte az ily várakozásokat és egyes kijelen­tései által, melyek czáfolatlanul maradtak, fel­gerjeszteni engedett oly hangulatot, melyeknek nem hiszem, hogy e kormány egyáltalában meg­felelhessen, vagy megfelelni szándékolt is. Ezen észrevételek után, t. ház, melyek inkább magára az ezen törvénynyel mulhatlanul kapcsolatban tárgyalandó véüíörvény-javaslatra vonatkoznak, szabad legyen magára e törvény tartalmára úgy, mint az előttünk fekszik, némely megjegyzéseket tennem. (Halljuk!) A törvény két határozmányt tartalmaz, ilSetőleg explicite kettfít és egy harmadikat implicite foglal magában. Az első az, mely a létszámra vonatkozik és melylyel a jelenlegi létszámot fenntartani óhajtja. A másik az, mely azon időre vonatkozik, melyre a létszámot meg­áílapittatni kívánja. A harmadik, mélyít határo­zottan ki nem fejez, hanem melyet, minthogy az 1868: törvény 13. §-át e tekintetben válto­zatlanul megtartja, szintén megállapít, hogy t. i. a létszám kérdésbe vonásának joga, az ország­gyűlés által csakis úgy gyakorolható, ha ő Felsége felelős kormánya által a létszám emelését, vagy leszállítását kívánja azon idő előtt, melyre a törvény érvénye szól. Ezen három határoz­mányra szabad legyen ugyanezen rendben meg­fennem észrevételeimet. (Halljuk!) A mi az elsőt illeti, a magam részéről és azon barátaim részéről, kik az általam benyúj­tandó határozati javaslatot aláírták, bátor va­gyok kijelenteni azt, hogy lehetetlennek tartjuk a hadi létszámnak a jelenlegi körülmények közötti leszállítását. A hadi létszám képezi maximumát azon áldozatoknak, azon megerőltetéseknek, me­lyeket a legnagyobb veszély esetében, az állam saját biztonságának védelmére, saját fennállásá­nak biztosítására magára vállalni képes. Európa jelen helyzetében, midőn körülöttünk néhány esztendő óta minden állam kivétel nélkül, Orosz­ország és Németország, Fraueziaország és Olasz­ország óriási mérvben szaporították hadi erejü­ket és ezen szaporítás még számos esztendőre ki fog hatni, részünkről lehetetlennek tartom, hogy azon mérv alá menjünk, a melyet már 1868-ban megállapítottunk s a mely biztonsá­gunk fenntartását, a jelenlegi európai körülmé­nyek köztt mulhatlanul szükségesnek mutatja. Egyébiránt szólnak itt azon számok, a melyeket a ministeriuin igen természetesen a javaslathoz mellékelt s a melyek, habár egyes részleteikben talán discussió tárgyát képezhetik, kétségkívül egészben az európai állapotoknak helyes képét nyújtják. Szólnak még ezenkívül azon aggodalmak, melyeket mulhatlanul kell, hogy a külpolitikai állapotok előidézzenek, azok, a melyek ellen küzdött a ház ezen oldala, most már éveken keresztül. Tagadhatlan, hog}' midőn a tért, a melyet meg kell védelmeznünk, bővítettük a szerintünk helytelen politika utján, a Bosznia és Herczegovina occupatiójával, midőn a monarchiának több veszedelmes szom­szédot adtunk, mint eddig, midőn egyáltalában nem tettünk annak idején annyit, a mennyit felfogásom szerint tenni kellett és lehetett volna, hogy a velünk ellenséges befolyásokat közvetlen szomszédságunkban paralysáljuk; tagadhatlan, hogy mikor igy, felfogásom szerint az állapotok veszélyesebbekké, rosszabbakká váltak, nem elégedhetünk meg a védelem maximumának cseké­lyebb eszközével, mint a minőket szükségesek­nek tartottunk előbb, ez állapot bekövetkezés;; előtt. A mi a második kérdést illeti, hogy hány esztendőre állapítandó meg a hadsereg létszáma a jövőre, itt a törvényjavaslat 10 évet javasol. E mellett azonban csupán egy érv van, a mely­nek erejét teljesen mértékben meg nem tagad­hatom, a mely azonban egyáltalában a 10 évet magát mulhatlan szükségesnek fel nem tünteti. Ezen érv a hads r, reg stabilitása, a hadsereg intéz­ményei állandóságának érve. Tagadhatlan, hogy egy oly nagy gépezet­ben, mint a minő a hadsereg, lehetetlen a vál­tozásokat rögtön, rövid idő alatt keresztül vinni; tagadhatatlan másrészt, hogy midőn a hadsereg­nek azon idő alatt is, hogy szervezetét módo­sítja, dletőlcg javítja és igy intézményeit átala­kítja, készen kell mindig arra, lenni, hogy fel merülő szükség esetén mégis teljesen harczkészen álljon; tagadhatlan ennélfogva, hogy minden vál­tozás csak fokozatosan idézhető elő és hogy kívánatos lehetőleg kevéssé megrendítni azon administrativ szokásokat, azon, hogy ugy mond­jam, traditiókat, a melyek bizonyos rendszer elfogadásával s meggyökerezésével járnak s a melyeknek minden részletig való keresztülvitel mulhatlanul szükséges a hadszervezet kellő,

Next

/
Thumbnails
Contents