Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-171
ggg 171. ors/ágos ülés november 21. ls7i>. A másik intézmény, a mely szintén nagy részben nemzeti szempontból, részben pedig hadszervezeti szempontból is fontossággal és jelentőséggel bir, az egy évi önkénytesi intézmény. (Halljuk!) Ezen intézmény 1868-ban, a porosz hadszervezet intézményének mintájára alkottatott meg s azóta itt teljesen önálló fejlesztést nyert. Ezen fejlesztés és a 10 évi tapasztalat után, nem mondhatjuk azonban az e tekintetben fennálló állapotokat, teljesen kielégítőknek; igen sok oldalról és részről van e tekintetben panasz. Eredeti czélja ez intézménynek, az volt, hogy fázok nagyobb része legalább, a kik ennek jótéteményeiben részesülnek, s egyszersmind meghozzák azon áldozatokat, a melyek ezen intézménynyel kapcsolatosak, tartaléktisztekké képeztessenek. Es, ha ezen czél eléretnék, tagadhatatlan, hogy nemcsak a hadseregben szükséges tartalék-tisztek létszáma volna ezen az utón kiegészíthető; hanem kétségkívül még maradnának fenn tartaléktisztek, a kik a honvédségben, — a hol úgyis csekély a tisztek létszáma és a hadi állomány tekintetében tisztekben hiány van — mondom, a kik a honvédségben tölthetnék be a tartaléktiszti helyeket. Ámde ez intézmény gyakorlatilag nem vezetett ez eredményre. Látjuk, hogy évenkint változó arányban, de általában mondhatjuk, az egyéves önkényteseknek mindössze a legfelebb, 20 — 30%-a kerül oda, hogy a tartaléktiszti vizsgát letehesse s ha a monarchia két felét külön veszszük szemügyre, akkor azt látjuk, hogy a magyar korona rerületén még kisebb azoknak százaléka, a kik tartaléktisztekké válnak. Ennek okai különféle részről, különbőzőkép szólanak. Á hadsereg részéről felhozatik, hogy némelyek incompatibilis foglalkozást űznek az egy évi önkénytesség ideje alatt, úgy hogy tartaléktiszti kiképeztetésükre nem marad elég idejök és ennek az 1868. törvény adja meg a lehetőségét. Másrészről meg kell említenem, hogy bár magam is egyévi önkénytes voltam, részemről személyes tapasztalásból ez irányban panaszt nem emelhetek, de igen sok oldalról ismételve és tekintélyes helyről panasz emeltetik s ennek következtében e panasz jogosultságában sok esetben nem kételkedhetünk, hogy t. i. a nyelv és oktatás módjának nehézsége az, mi a tartaléktisztek kiképzését gátolja, a mennyiben e részben, különösen a magyar korona területéről származottakra nézve, hátrányos helyzet létezik. Ha ez igy van, akkor a törvényben foglalt biztosítékok kiegészítéséről, a törvényes intézkedéseknek mind hadszervezeti, mind pénzügyi szempontból teljesebbé és megfelelőbbekké tételéről kell gondoskodnunk. Gondoskodnunk kell arról, a mi inkább kormányzati, mint törvényhozási dolog, hogy az önkénytesek oktatásánál oly módszerek alkalmaztassanak, melyek a nyelvi nehézségeket legalább részben elhárítsák; gondoskodnunk kell arról, hogy a, vizsgálatoknál netalán előforduló és sokszorosan panaszolt visszaélések ellenében, biztosíték szereztessék, (Élénk helyeslés a baloldalon.) a mi jelenlegi vedrendszerünk mellett általában nem látszik lehetetlennek; mert tekintve azt, hogy a tartaléktisztek később honvédtisztekké is válhatnak s hogy egyáltalában nem lehet elismerni, hogv külön két qualificatió legyen, mely a közös hadseregbeli tisztekre és a honvédtisztekre nézve megkövetelhető: ebből múlhatatlanul következik. hogy ennek semmi lényeges törvényes akadálya nem lehet. Annál kevésbbé lehet, ha a törvénv határozatai ez irányban kiegészíttetnek, akadálya annak, hogy az önkénytesek tartaléktiszti vizsgáira, a honvédség részéről is neveztessenek ki egyes biztosok, kik különösen a nyelv és netaláni bizalmatlanság tekintetében felmerülő aggodalmakra vonatkozólag, mindenesetre kiengesztel ően hatnának és az intézmény czé'jainak elérését, nagy mértékben könnyítenék. Ezenkívül gondoskodnunk kell, hogy ha az egy évi önkénytesség jelen rendszere mellett, némi módosításokkal a tartaléktisztek száma teljesen kikerül, ne a tartaléktisztek száma szaporittassék a többiekből fölöslegesen, hanem a honvédtisztek száma egészíttessék ki az ezen intézmény alapján kikerülő tisztekből. {Helyeslés) Ámde az egyévi önkénytesi intézmény átalakítása kérdésének, ez csak egyik oldalát képezi és szak- és nem szakkörökben, újabb időben gyakran merültek fel különböző nézetek arra nézve, vájjon nem volna-e ezélszeríí mind a hadszervezeti szempontból, mind ' a véradó pénzügyi teher könnyítésének szempontjából, hogy ezen intézmény kiterjesztessék másnemű feltételek köztt és, hogy ugy mondjam, az egy évi önkénytesek egy második kategóriájának felállítása mellett. {Helyeslés) Úgyis, ha az önkénytesi intézményt csak a tartaléktisztek szempontjából kívánjuk rerdszeresíteni, már alighanem bővek azon határok, melyek az egy évi önkéntesi intézmény feltételei gyanánt edd' : g megszabattak, melyek már is oly intézetekre terjesztettek ki, melyek a képzésnek talán nem minden tekintetben adják meg azon fokát, mely a rövid idő alatt ' való tiszti kiképzésre múlhatatlanul szükséges. De ha e mellett még mindig azon törekvést látjuk a legkülönbözőbb testületeknél és a népesség legkülönbözőbb rétegeiben, hogy az egyévi önkéntesség jótéteménye kiterjesztessék, ha erre példát látunk a külföldi, nevezetesen a franczia és olasz törvényhatóságoknál : úgy az egyévi önkéntesség kiterjesztése, egy második kategóriájának kifejlesztése és egy második czéljának szempontjából sürgettetik, — nevezetesen abból, hogy a kik nem magasabb
