Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-171
#24 1 7Í- orsaágos ülés alkalmával, nem annyira a védrendszer, mint a béke - létszámra vonatkozó megállapodások, a delegatióban és a képviselőházban. Ha jól emlékszem, a legutóbbi nagyobb vita, mely itt ez irányban kifejlett, az 1874-iki budget-tárgyalás alkalmával volt. Azóta a képviselőházban a védrendszer kérdései tüzetes discassiónak tárgyát nem képezték. Egy és más ülkalommal — leginkább kapcsolatban a financialis mozzanattal - egyes szónokok részéről történt ugyan hivatkozás majd a védrendszer elveire, majd azon időszakra, midőn a védrendszer kérdése újra tárgyaltatni fog, sőt a kormány részéről egyes kérdések alkalmából — nevezetesen emlékezem a közoktatási ra mister urnák egy ide vonatkozó kijelentésére — az egy éves önkéiiytesi intézmény ötletébői meg lett említve, hogy a 10 év leteltével lesz ideje annak, hogy a védrendszer kérdései tüzetesen tárgyaltassanak a képviselőházban. Most elérkezett ez az idő. A kormány azonban most eltér attól a felfogástól és állásponttól, mely a képviselőházban általánosan uralkodott; nem mondom, hogy jogtalanul tért el, de tény, hogy eltért és minthogy a 10 évi idő közt és a törvény 10 évi érvényét, az 1868-iki törvény, a védtörvény csupán két szakaszára vonatkozólag jelöli ki, ezen két §-ra, t. i. a létszámmal összefüggő 11. és 13. §§-ra vonatkozólag lett csak ezen új törvényjavaslat beterjesztve; a ministerium megelégedvén azzal, hogy a munkaprograméban utalj on|arra, hogy mihelyt a közös ministeriummal és a monarchia túlsó felének ministeriumával a védrendszer átalakítása tekintetében előterjesztendő javaslatokra nézve egyetértésre tud jutni, ez iránt törvényjavaslatot fog a képviselőháznak beterjeszteni. Ámde, t. ház, ezen eljárás oly situatiót teremt a képviselőház számára, melyben lehetetlen, hogy a ház, ha jogait kellőleg le un akarja tartani, egyszerűen, megnyugodjék; ilyen situatiót teremtett, kivált azon theoriának auctoritativ kifejtése óta, melyet a t. ministerelnök ur csak a minapi ülések egyikében, a közös egyetértéssel meghozandó törvények tekintetében felhozott. A t. ministerelnök ur ugyanis kifejtette, hogy felfogása szerint, a közös egyetértéssel meghozandó törvényekre nézve mindig a leghelyesebb és legezéíszeriibb, ha a képviselőház azokat változtatás nélkül fogadja el, hogy a ministeriumnak dolga, a monarchia túlsó felének kormányával megállapodásra jutni, a többségnek pedig kötelessége a kormán}' ezen megállapodását támogatni. Megengedem, hogy ezen theoriának van plausibilitása; de van csak azon esetben, ha a képviselőháznak és az ország közvéleményének alkalma volt nyilatkozni azon kérdésekre vonatuovemhfr 21. 1N7S. kozólag, a melyek ezen közös megállapodásnak tárgyát képezik. {Helyeslés balfelöl.) Azon esetben azonban, ha a képviselőháztól minden alkalom meg volt vonva, vagy legalább nem volt megadva, hogy ezen kérdésekre vonatkozólag nyilatkozhassanak: ezen theoria ily törvények előfordulása esetében, ezen képviselőháznak valóban csupán a regisztrálás jogát tartja fenn. Mert, ha a kormány a nélkül, hogy akár programmjában kifejtette volna, melyek azon kívánalmak, melyeket ily törvény tekintetében föl fogna állítani, akár alkalmat adott volna az országgyűlésnek és az országnak, hogy kifejtse, melyek azon óhajtások, melyeket az ily törvényekre vonatkozólag táplál: — mondom, ha a kormány e nélkül bocsátkozik tárgyalásokba, a mint hogy ez alkalommal e nélkül bocsátkozott tárgyalásokba s ha azután azt követeli, hogy tárgyalásai eredményét változtatás nélkül fogadjuk el, akkor a ministerium valóban minden jogtól megfosztja a házat arra nézve, hogy azon kérdésekbe meritorie beleszóljon. (Helyeslés balfelöl.) Az igen t. kormány, a többség disciplinája szempontjából tárgyaltatja az oly kérdéseket, melyek legalább is két szempontból tárgyalandók : először az ország óhajtásainak nyilvánítása szempontjából, másodszor a kivitel, a kormány részéről való létesítés gyakorlati szempontjából. Az egyik szempontot a kormány keresztülvihetetlennek tünteti fel, olyannak, mely i.em érvényesíthető. Epén azért, midőn ezen törvényjavaslathoz szólunk, lehetetlen, hogy a t. ház azon tekinteteknek, melyeknek, mint mondám, már a véderőbizottság jelentésében is nyomós kifejezés van adva, — teljes súlyát ne méltányolja és, hogy ne követeljünk biztosítékokat az iránt, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalása, által nem leszünk megfosztva azon alkalomtól és módtól, inelylyel hatályosan ellenőrizhetjük a kormány igényeit és követeléseit, mind a leendő törvény meghozatala, mind a védrendszerben létesítendő reformok és a képviselőház'elé a védrendszerre vonatkozólag hozandó javaslatok tárgyában. Épen ezen szempontból, azt hiszem, hogy az első feltétel, melyet ezen kérdés tárgyalásához kell fűzni, az: hogy hatályos biztosítékokat nyerjünk, — nem puszta utaló ministeri nyilatkozatokban foglaltakat, — arra nézve, hogy minő irányban és minő tekintetekben fognak a vérirendszer átalakítására vonatkozó javaslatok a képviselőház elé hozatni. Ha az igen t. ministerium erre talán azt mondaná, hogy addig, mig a megállapodások létre nem jöttek, lehetetlen a javaslatoknak akár irányát, akár egyes módozatait itt előterjesztés tárgyává tenni, erre csak azt válaszolnám, hogy a merő utalás arra, hogy ha a megállapodások létrejöttek, azok a képviselőház elé fognak terjesztetni, teljesen elégtelen s ezen körülmény esak
