Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-170
lift. orsBágM ülés B«ry*Afeer 19. 1S38. 119 fizethetné a költséget, mint az állam, vagyis azon megyékért, melyekről az mondatik, hogy rájuk nézve nagyon terhes a betegápolási költségek viselése, fizetnék más megyék lakói. Engedelmet kérek, igy mellékesen elhatározni, hogy valamely helyes alapokon nyugvó törvény, azon alapok felforgatásával megváltoztattassák, nézetem szerint egyáltalán nem volna helyes és indokolható. Különben is a t. képviselő ar érdekelt megyékről méltóztatik a határozati javaslatban beszélni. T. ház! E kérdésben Magyarországnak minden vármegyéje, minden városa és minden községe érdekelve van, mert ha az egyik nem fizeti, a másiknak kell fizetnie; tehát valamennyit meg kellene hallgatni és nem csak egy kérvényező megyét, mert az érdek általános. Én tehát, t. ház, midőn ismétlem, hogy a Baross t. képviselő ur által jelzett végrehajtási hiányokat nyomozni és azokat, a menynyiben egyes hatóságoknál fennforognának, orvosolni kész vagyok, sőt kész vagyok az alap princípiumot nem veszélyeztető, minden javítást is, törvényhozásilag proponálni, arra kérem a t. házat: hogy a határozati javaslat mellőzésével, a kérvenyi bizottság véleményét méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Hedry Ernő: T. képviselőház! Bátor vagyok nyilvánítani, hogy én nem vagyok egy véleményen Báez Athanáz t. kéyviselőtársammal és a t. "kormányelnök úrral. A t. ministerelnök ur azt állítja, hogy a •okszor említett törvény igen helyes alapokon nyugszik, mert azt mondja, hogy a betegápolási költségek első sorban a családot, másod sorban azonban a községet és a megyét illetik. Ez igy mindesetre nagyon helyes, de ha fürkészszük tovább az ügyet, látni fogjuk, hogy ez elvben helyes axióma a praxisban nem iúl meg. Kénytelen vagyok kimondani, hogy nem is igazságos, mert a betegápolási költségek, többnyire oly megyék által fizettetnek, melyeknek^ népessége másutt kénytelen kenyeret keresni. Epén a szegény megyék azok, a melyek több népességgel bírnak és még kevesebb módot nyújtanak a keresetre; szükséges tehát, hogy a lakosok más megyébe menjenek s ha ott megbetegednek, épen azon megyére háramlik vissza az ápolási költség, mely megyéből épen a megye szegénysége miatt, ki kellett vándorolni az illetőknek. Tehát aránylag a szegény megyék vannak legjobban sújtva. Különben bátor vagyok azt is figyelembe ajánlani, hogy alkotmányunk első éveiben, ha az illető családtagok nem voltak elég vagyonosak a betegápolási költségek viselésére, az állampénztár fizette. Én tehát nem látom, hogy igazságtalanság volna a dologban, ha a szegényebb megyéken a törvény megváltoztatásával segítenénk olykép, | hogy a nagy teher könnyittessék. Elfogadom Kubinyi Árpád tisztelt képviselőtársam módosítványát. Tisza Kálmán ministerelnök: Csakfanynyit kívánok megjegyezni, hogy épen mert régebben a praxis az volt, a mire a t. képviselő ur hivatkozott s a törvényhozás kényszerítve látta magát 1875-ben — nem az én indítványomra,, mert azt is megemlítem, hogy akkor még nem voltam minister — czélszeríínek látta az addig fennállott és helytelennek tartott praxist megváltoztatni, ez épen argumentum arra nézve, hogy ne menjünk vissza arra, a mit néhány évvel ez előtt a praxis helytelennek mutatott (Helyeslés jobb/elöl) Elnök: Szólásra senki sem lévén fólj egyezre kitűzöm a kérdést. Ha elfogadtatik a kérvény! bizottság véleménye, Kubinyi képviselő ur módosítványa elesik. A kik elfogadják a kérvényi bizottság véleményét, méltóztassanak íoíállani. (Megtörténik.) Elfogadtatott és ezzel Kubinyi képviselő ur módosítványa elesett. (Felkiáltások: Fél kettői) Következnek az interpellatiók. Miklós István: T. ház ! Az egyesülési jog megsértése, megszorítása tárgyában vagyok bátor a belügyminister úrhoz interpellatiót intézni, mert t. ház, én azt hiszem, hogy valamint (Mozgás.) úgy a szabadság legpraegnansabb biztosítéka az egyesülési jog. (Igaz! ügy van! baljelöl. Halljuk /) Hogy az egyesülési jog a polgárok összességének tulajdooa, ezt még a t. belügyminster ur is 1875. május 2-án kibocsátott, az egyesületek megalkotását szabályozó rendeletében elismerte; sajnos azonban, t. ház, hogy a t. belügyminister ur még saját rendelete ellenében is megengedi magának azon gyakorlatot, mikép hivatalos közegei az egyesülési jogot önkényüleg, törvény ellenére megszorítsák, magyarázzák és igy részben illusoriussá; nem létezővé, tegyék, (ügy van! a, szélső balfelöl.) A t. ház méltóztatik ugyanis tudomással birui, hogy a múlt évben, Budapesten az országfővárosában, a nem választó honpolgárok egy nagy része, az általános választási jognak behozatala végett, törvényes utón és törvényes eszközökkel agitatiót kezdve, e ezél elérésére a nem választók egyesületét óhajtotta megalkotni. Az alapszabálytervezet kidolgozatott, a t. belügyminister úrhoz két izben benyujtatott s ő mindannyiszor — véleményem szerint minden törvényes ok nélkül, — a helybenhagyás! záradék rávezetését megtagadta s igy a jelzett egyesület létre jövetelét megakadályozta. E tényekkel szemben, t. ház, én azt hiszem, hogy az a kérdés: vájjon hazánkban a jövőre is fenntartassák-e azon jelenlegi abnormis helyzet, hogy a magyar honpolgárok kétharmad része 28*
