Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-169

169. országos ülés november IS. 1879. 503 legnagyobb igazságtalanságnak és zaklatásnak tétessék ki. (Nagy zaj.) Nem tréfa dolog az, t. ház, a melylyel a t. ház türelmét igénybe veszem, hanem igen komoly és hogy ez idáig még komolyabbá nem vált, egyedül annak köszönhető, hogy én összetett kézzel kértem Csongrád népét, hogy csak tűrje azon törvénytelenséget, a melyet 18 hónap óta, az ottani rendezett tanács törvényellenesen elkövet. Mert ha azt nem teszem, azóta tudja isten hány vizsgáló birónak s államügyésznek gyűlt volna meg baja. Az eset az: Csongrád városa népe és közönsége, egyike volt az alföld leggazdagabb városának, mindaddig, mig a cultur-czivilisátió szülte rendezett tanács, be nem fészkelte magát kebelébe. Addig, mig egyszerű biró kormányozta a várost, gazdag volt népe, jólétben úszott. De miután a külföldről ide is befogadott rendezett tanács foglalta el a községi biró helyét, az egyszerűség helyett, divatos uri háztartást honosított meg — elköltözött a jólét angyala s a visszaélés lánczolatával találkozunk. Mert a városnak pénzkezelői elsikkasztották az árvák pénzét, a pénztárnoka x-áros pénzét, valami 68,000 frt erejéig. A sikkasztok szabadon járnak, soha senki által nem büntettettek, a szegény árvák ma is jajgatnak örökségük után s e mellett keresztül vitték az ily rendezett tanácsbeli urak, hogy Csongrádon egy adó forint után, a községi adó 80 kr. is volt, holott a város magánvagyonából a 20—25 ezer frt évi jövedelmet, ezenfelül elemésztették. Ennek daczára nagy adósságot vett fel a rendezett tanács és az árvák sincsenek kifizetve. Látván a közönség, hogy ily nyomorult állapotot inaugurált, a divatos rendezett tanács s megfontolván, hogy B.-Csabán 32,000 lélekkel biró várost, egy egyszerű biró képes kormányozni és a megtakarított fillérekből még Thaliának templomot is tudtak ott emeltetni, azt mondták, visszatérünk mi ősapáink egyszerű állapotához, azon tűzhelyhez, melyen felneveltettünk és kérjük a belügyminister urat, hogy a törvény által reá ruházott jogánál fogva, mentsen fel a rendezett tanácsú város nagyszabású közigazgatásától s engedje meg, hogy ismét az egyszerű községi kötelékbe bele léphessünk. A belügy minister ezen kérelmet jogosnak, igazságosnak, törvényben gyökerezőnek találta s f- é. jan. 11-én az átalakulást cl is rendelte. Ennek daczára azt hiszi-e a t. ház, hogy Csongrád megye alispánjának basáskodásával szemben, képes volt az a város közönsége, a belügyminister rendeletének eleget tenni? Ha ezt hinné, felette csalódnék. Mert Stammer Sándor királyi tanácsos előttem és a többség előtt mondta: Tudom én, hogy a rendezett tanács a városnak nagyobb hasznot nem hajt és több országos és városi közigazgatási dolgot nem végez, mint a nagy községi tanács, de mindazáltal fenn kell tartani, mert hogyan éljenek meg, ha ez megszűnik, a városi hivatalnokok. Pedig tudni kell, hogy az egész tanácsban, három egyént kivéve, teljesen qualificálatlan elemmel többnyire olyan emberek voltak ott, kikről el lehet mondani, hogy nem egyebek, a mesterséget és kereskedést megunt embereknél. Ez okozta tehát, t. ház, hogy a nagy közönség óriási bajokat észlelvén, látván a végpusztulást, menekülni kivánt ezen csodaszörnytől. A belügyminister ur intézkedett, de ezen intézkedésnek máig nem szerzett érvényt.Számtalanszor megjártam Buda várát, küldöttséggel is, magam is. Itt is esedeztem a ministeri elfogadó szobában, mindazáltal eredmény most sincs. A törvény lábbal tiportatik s az elkeseredés fokrólfokra csigáztatik. Nem örömest hozom a t. ház elé ezeket a dolgokat, hiszen azért jártam Budán s voltam itt is a ministeri szobában kérelmezni, hogy e téren ne legyek kénytelen panaszkodni. Azonban elhangzott szavam, mint a pusztában kiáltó szava, hej, mert az ellenzék tagja nem szokott meghallgattatni ugy, hogy kérését eredmény koronázza. Mondottam, hogy — hát kérlek az istenre, t. minister ur, hogy e törvénytelenségnek vége legyen. Azt hiszi a t. ház, hogy a belügyminister ur, a kinek a működéséhez annyi erély reményét kötöttem, hogy vasakarattalfogja gyógyítani az ország sebeit, képes volt 18 hónap alatt ezen sebet begyógyítani? Nem, ő képtelen volt. Múlt év június 16-án telt a le törvényes 6 év s Csongrádon ma is ott van a rendezett tanács. Ott vannak pedig azok az emberek, kik nem dolgoznak, hanem csak időznek a hivatalban, a hó első napján nyugtájukat megirják. a pénzt felveszik s azt mondják — adieu! hogy ez igy van és a közügygyei nem törődnek, ime szolgálok egy példával (Derültség.) Mióta Csongrád városa a fogyasztási adót tűrni kénytelen, a város mindig maga haszonbérelte azt és okosan is tette, mert ez által a népet sok bajtól, kellemetlenségtől megóvta. Most a polgármester addig mesterkedett, a mig a város kezeiből kisiklott a fogyasztási adó s már is hirdeti barátainak, hogy [azért ütöttem el — úgymond — a várost a fogyasztási adó kezelésétől és azért juttattam zsidó kezére, hogy a nép meg legyen hercze-hurezálva és elmenjen a kedve a nagy községi élettől s legyen a paraszt-tanácsnak dolga. Már ezen egy eset is eléggé mutatja t. ház, hogy a csongrádi helyzetet tovább tűrni nem lehet s azon ideiglenesség, mely 18 hónap óta tart, mielőbb megszüntetendő. Kénytelen vagyok tebát ezen interpellátiót tenni azért is, mert mindennap jönnek hozzám az 26*