Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-169

lf.9. országos ülés november IS. 1S79. 191 játékot nem ajánlom a háznak és kérem a t. házat, vesse el a módosítványt, de vesse el az í. §-t is. (FJlénk helyeslés bal- és szélső balfelöl.) Dárday Sándor : T. ház! Személyes kérdésben kívánom a t. ház türelmét pár perezre igénybe venni. Azon ellenvetést, hogy aggodalmaimat a törvényjavaslat ellen, melyeket ma itt kifejtettem, az általános vita alkalmával nem hangoztattam, legkevésbé vártam volna Szilágyi Dezső képviselő úrtól, mert ugyanazon helyzetben vagyok, mint Jókai képviselő ur volt, ki azt monda, hogy magánál okosabb emberrel is tanácskozott e tárgyban. Ugyanis én is közöltem Szilágyi Dezső képviselő úrral, hogy szándékozom az 1. §-nál ilyen módosítást tenni és még kérdést is intéztem hozzá, vájjon az ő pártja e részben milyen álláspontot foglal el. Én tehát legkevésbé várhattam volna ő tőle az ilyen megtámadást. Szilágyi Dezső: Szavaim megmagyarázására és személyes kérdésben szólalok fel. Egy idő óta a házban szokássá lett magánbeszélgetésekre hivatkozni. Elfogadom ezt. De. éa nem azt mondtam a t. képviselő urnák, hogy magánbeszédben nem mondta, hogy módosítani akarja az 1. §-t, hanem azt mondtam akkor, a mikor nem velem magánbeszélgetést folytatott, hanem mikor az ország előtt indokolta véleményét, akkor hagyta é] a legfontosabbat. {Tetszés haljelöl.) Ennélfogva figyelmeztetem, hogy ez nem a velem folytatott magánbeszélgetés alkalmával lett volna helyén, hanem akkor, mikor itt a házban, az ország előtt nyilatkozott. Egyébiránt szivese:i elismerem, hog,y a í. képviselő ur mondta nekem, hogy szándékozik ez irányban módosítást tenni. Emlékezni fog reá, hogy én azt montam, hogy mi sem ilyen, sem más módosítást el nem fogadunk. De emlékezni fog arra is, hogy még mást is mondott, nevezetesen azt: hogy szándékozik elfogadni egy olyan indítványt, mely e törvényjavaslat érvényét három évre korlátolja. Meglátjuk, be fogja-e váltani ezt a másik szándékát is. (Élénk derültség.) Jókai Mór: Ugy látszik, t. ház, az egy hetes vita, melyről azt hittük tegnap, hogy befejezését elértük, újra kezdődik e szakasznál. T. képviselőtársam, Szilágyi Dezső tegnap tartott zárbeszédében panaszkodni látszott a felett, hogy a ministerelnök időközben nem szól és igy, mint utolsó szónok beszélhet a házban. De azt elfelejtette a t. képviselő ur, hogy ő hasonló helyzetben van, mert a határozati javaslat beadója, szintest valamennyi szónok után következik s arra, mit a többieknek válaszolólag mond, ezek neki nem felelhetnek semmit. Ugy hogy én arra a gondolatra kezdek jönni, hogy ha még egyszer a sors abban a gratiában részesít, hogy valamely bizottságnak tagja leszek és annak jelentését morális kötelességemnek tartom itt támogatni, szónoklatom mellé én is adok b *< egy határozati javaslatot aláírva tíz tagtársammal, a melynek csak az lesz a tartalma: határozza el a ház, hogy e javaslatot elfogadja; mert csak épen ennek ellenkezője volt a szövege a tisztelt képviselő ur határozati javaslatának. (Derültség a jobboldalon.) Abban az esetben nekem lesz jogom utoljára szólhatni a tárgyhoz, nem azért, hogy az előttem szólott képviselőkön végig klavirozzak, {Derültség) hanem csupán azért, hogy ha a t. képviselő ur épen ugy, mint tegnap, fog appellálni a képviselőháznak a haza jóléte és a haza szabadsága iránti féltékenységére, én is megmondhassam, ugyanoly mélyen érzett melegséggel, hogy nekem is épen ugy szivemen fekszik ezen hazának jóléte, (Se lyeslés jobbfelol) épen ugy szivemen fekszik e hazának szabadsága, mint az önén, mert ha ez elvész, nemcsak önre nézve veszett el, hanem rám nézve is. Ha nékem csak jólét, hacsak szabadság kellene, tudnék ezt találni nagyobbat és kevesebb fáradsággal, mint itten; de nékem Magyarországon kivül, még a menyorszäg sem kell. Beismerem, hogy a t. képviselő nr a legcorrectebb és rethoricailag a legszebb beszédet tartotta e vitánál ebben a házban. És valóban élvezettel is lehetett azt végig hallgatni. Helyeslem, hogy a magasabb pathos, a nemesebb declamatió, ha már minden színpadról leszorul, legyen megtartva itt a magyar parlamentbe;!. (Derültség a jobbon.) És igy, én még a tapsokat is helyeseknek találom. De bocsásson meg a t. képviselő ur, magára a tárgynak érdemére nézve én sem tanultam beszédéből semmit; mert arra a fókérdésre nézve tökéletesen homályban hagyott bennünket, hogy quid tunc; és hogy tehát mit tegyünk az ő nézete szerint; mert annak kijelentése, hogy van néki valami arcaimmá, a mit azonban titokban tart, a mit magától kicsalni nem enged, csak paraphrasisa a semminek. {Derültség jobb/elől.) A t. képviselő ur és valamennyi szónoka az ellenzéknek, tökéletesen homályban hagyott az iránt, hogy mi történjék és hogy innen a magyar parlamentből, miként lehessen intézni Boszniának és Herczegovinának administratióját ? Együtt-e mind a kettőét a magyar parlamentből és azután az osztrák parlament a maga részéről szintén határozzon, a mi neki tetszik? és ha azután, meglehet, a magyar parlament azt fogja határozni, hogy a mi választott szolgabiráink mintájára történjék az administratió, az osztrák parlament meg azt határozza, hogy az ő kinevezett Kreishauptmannjai szerint történjék: igazítsák ezt el ugy, a hogy tudják ? Vagy