Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-168

182 168. országos ülés november 17. IfcíS. és szemrehányás ezt nehézzé tegye bárkinek. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ezzel, t. ház, tovább foglalkozni nem fogok. A t. képviselő ur figyelmeztette a háznak ezen oldalát, hogy ha el fogják fogadni ezt a törvényjavaslatot, ezt nem tehetik egyébért, mint azért, mert bíznak abban, a ki benyújtotta; figyelmeztette, hogy nem helyes ilyen — talán azon szót nem használta, de az értelme az volt — ilyen vak bizalommal viseltetni. (Szilágyi Dezső helyeslőleg int.) Ez után a t. képviselő ur, midőn ismételten azt kéri, hogy ezen javaslat vettessék el, mert ebből bajok származni nem fognak, mit mond? Azt mondja, hogy neki vannak tervei, a melyek szerint ezen kérdés minden baj, minden nehézség nélkül, minden alkotmányos veszély nélkül megoldható, de semmi provoeatióra azokat elmondani nem fogja. (Elénk derültség jobbfelöl.) No, t. képviselőház, bizni abban, a mit a kormány beterjesztett és tagadom, hogy nem indokoltan terjesztette be és nem indokolta volna, —- az meg nem engedhető vak bizalom ; ha valaki azon feltevésből indul ki, hogy más, jobb megoldási módozat nincsen: akkor a t. képviselő ur azon nyilatkozatában bizni, hogy : „van nekem de nem mondom meg", az nem vak bizalom? (Elénk tetszés és derültség jobbfelöl. Nyugtalanság balfelöl). Én az előttem szólott képviselő urat már a bizottságban magam is kértem, hogy ne rejtse véka alá a gyertyát, hanem gyújtsa meg előttünk a bölcsesség fáklyáját és én talán magam is hajlandó leszek őt követni (Derültség a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) mondom, én magam is szépen kértem erre, de ő nem volt oly kegyes, ezzel ezen szegény bizottságot megtisztelni. Én megvallom, azon hitben voltam, hogy nem akarta a bölcsesség ezen quintessentiáját agy bizottságra vesztegetni, hanem fenntartotta azt meglepetésül a ház számára, hogy azon közibénk dobott bombával, jobban megzavarhasson minket és ime most a bomba csak annyiból állott, hogy neki van terve, de azt nem adja elő. (Derültség a jobboldalon.) T. képviselőház! A képviselő ur ismételten visszatér arra, hogy ezen törvényjavaslat alapján, a kormányoknak semmi befolyás nem adatik és kérdi, hogy mi lesz azon árnyékbefolyás is, melyet a törvényjavaslat, ad ha a mostajd ministerelnük fogja azt végrehajtani. Erre nézve bátor leszek pár szót mondani, a mi némileg felvilágosítást adhat gr. Appoisyi t. képviselő urnák is a mostani eljárás iránt tett kérdésére. (Halljuk!) T. képviselőház ! Azt gondolom, még a t. baloldal sem fogja mondani, hogy midőn az oceupatió. megtörtént, midőn a hadi actióuak vége volt, a közigazgatás iránt valami intézkedést tenni nem kellett. Azt gondolom, ez iránt intézkedést tenni okvetlenül szükséges volt. Már most biztosíthatom a képviselő urat, hogy bár saját helyzetem, saját önzésem az ellenkezőt ajánlotta volna, én mint Magyarországnak ez idő szerint kormányelnöke, kötelességemnek tartottam még ezen legideiglenesebb intézkedésekkel szemben is nemcsak kívánni, hanem meg is követelni azt, hogy semmi néven nevezendő intézkedés, mely a helyzetnek csak legideiglenesebb rendezésére vonatkozik is, a magyar kormány előzetes tudomása és hozzájárulása nélkül ott ne történjék. (Tetszés a, jobboldalon. Mozgás balfelöL) Ha tehát ezt kötelességemnek tartottam ég ismertem akkor, azt gondolom, a méltányosság szempontjából elvárhatom, hogy ne vonassek kétségbe, hogy ezen joggal igen is erélyesen, komolyan élni fogok, ha én leszek ezen a helyeit akkor, midőn ezen törvény alapján kell a kormánynak, a maga befolyását érvényesíteni. (Mozgás balfelöl. Halljuk! a jobhlodalon.) De a képviselő ur ugyancsak kapcsolatosan ezzel beszél arról is, ami itt felhozatott, hogy a katonai kormányzat megörökítésétől félnek, ha ezen törvényjavaslat el nem fogadtatik és azt mondja, hogy a bizottságban a miuisterelrtök is katonai kormányzatról beszélt ezen irányban. Én, t. képviselőház, csak a bizottság tagjaira és talán egykét még jelenvolt képviselő úrra hivatkozhatom, hogy a t. képviselő urnák egy felszólalására, melyben a katonai kormányzatról és arról, hogy Boszniában a kormányzat élén egy katona áll, együttesen beszélt, midőn a képviselő ur azt kérdezte, hogy meddig fog még Boszniában a katonai kormányzat fennállani, szerencsés voltam megmondhatni, hogy a katonai kormányzat először nem ugyanazonos azzal, ha valahol a polgári kormányzat élén egy katona áll, (Ügy van! a jobboldalon) erre más államoknak belügymiíiisterei is, kik nem egyszer katonák voltak, élő tanúbizonyságul hozhatók fel; de megjegyeztem azt is, hogy occupátio után a katonai kormányzatot azonnal megszüntetni nem lehet, hogy azonban folytonosan minden irányzat oda czéloz, hogy az fokonkint megszűnjék és máris sok részben megszűnt s mihelyt a viszonyok engedik, azonnal egészben is meg fog szűnni. Ez volt az, a mit mondtam a katonai kormányzatról, nem pedig az, a mit a t. képviselő ur felemlített. A képviselő ur nagy alkotmányossági vádat merít abból, a mi szerinte innen felhozatott: hogy ha nem jön létre a törvényjavaslat, akkor a katonai kormányzat fog fenntartatni. Én. t. képviselőház, azt, hogy bárki is e házban és ez oldalról azt mondta volna, hogy ha ezen javaslat el nem fogadtatik, in infinitum, örök időkre