Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-168

Ifit US. •magas ítés «»ve»»bei' í?>„ I*í». kényök-kedvök szerint pocsékolhatják az ország czéljaitól, érdekeitol, nem csak idegen, hanem azzal, meglehet, egyenesen ellenkező czélokra és érdekekre. Hogy ezeket miért állítom, röviden megmondom. Az elsőt azért, mert nem tudom elhinni, hogy az előttünk lefolyt küzdelemnek, és az annak forrásnl szolgáló politikának, Bosznia és Herczegovina osztrák-magyar oceupatiója lett légyen végczélja; sőt ellenkezőleg, abban az erős meggyőződésben vagyok, hogy egy igen nagy színjátéknak, — melyet ne adja a mindenható, hogy hazánkra nézve tragődia legyen, — csupán rövid előjátéka volt még csupán szinrehozva. A másodikat azért, mert az absolutismus és katonai uralom pártja, melynek létezésén hazánkban csak az kételkedik, a ki látni nem akar. hagyományos és századokon át fennálló, nem is nagyon titkolt törekvésének, hatalma fejlesztésének, az alkotmányos szabadság megszorításának, elnyomásának, egy nagy eszközét nyerné kezébe, két provincziának olyanszerű kormányozása által, a milyennek alapvonalai a tvjavaslatban meg vannak jelölve. Egy külön területet, egy biztosított uralmi kört rendezni pedig be ezek számára, egyenesen annyit tesz: mint alkalmat és tért adni nekik arra, hogy pénzünkön, nyugalomban, hábojítás nélkül, talán észrevétlenül akként szervezhessék magukat, fejleszthessék erejöket, hogy a midőn megunták, az őket bizonyos mértékben mégis feszélyező, alkotmányosdiságot, vagy egyszerűen egy nekik tetsző időben, az egész alkotmányt levegőbe repíthessék, (ügy van! a szélső haloldalon) En részemről Boszniát és Herczegovinát, ha az az előttünk levő tvjavaslat szerint kormányoztatik, egyenesen, német és eseli generálisok kaszárnyájának és arsenáljának tekintem, ellenünk és a mi pénzünkön felszerelve. A harmadikat azért, mert lehetetlennek tartom azt, hogy ezen tartományok közigazgatása akként legyen berendezhető, hogy az arra szükséges költségek azon tartományok jövedelmeiből fedeztethessenek; mely vélekedésemnek maga a tvjavaslat 3-ik szakasza is helyt ad, második bekezdésében. Sőt positive kilátásba helyezi azt, a harmadik bekezdésben, az oly állandó beruházásokra fordítandó kiadások terhét, a melyekhez a monarchia pénzügyi hozzájárulása kívántatik. A negyediket azért, mert a közös ministeriumnak a delegatiók általi ellenőrzését, vagy egyszerűen lehetetlennek, vagy semmit érőnek tartom ; vagy pedig okvetlenül ki kell annak magát nőni egy ceutralparlanientté. Erre nézve teljesen osztom azoa képviselő urak nézetét, a kik előttem már ilyen értelemben felszólaltak. És nem nyugtat meg engemet ebbeli aggodalmamban, az igen t. ministereluök ur biztatása sem. Nem nyugtat az meg azért, mert a törvényjavaslatban annak akadályairól egy szó sincs; a szó pedig, még ha biztató is, elrepül; legfeljebb az emlékezik még reá csak, a kit biztatnak, de a biztató reges* elfelejtette már. Azután meg, annyi sok szép igéret hangzott már el, beteljesedés nélkül e helyett, a mire épített az ország, hogy valójában nem lehet rajta csodálkozni, ha értékükben veszítve, kételkedéssel és bizalmatlansággal fogadjuk azt. — De nem nyugtatna meg engemet még az sem, ha a törvényjavaslatban, a magyar kormánynak, ezen tartományok kormányzatára vonatkozó és tényleges befolyása, szigorúan, határozottan és világosan körülírva volna biztosítva; nem nyugtatna meg, különösen most. a midőn épen, a tárgyalás alatt levő tvjavaslat mutatja szomorú példáját annak, hogy világosan megirott, féíremagyarázhatlannak hitt törvény sem nyújt biztos oltalmat, mert azon is rést lehet törni, csak ember kell hozzá. Mint jelen esetben történik az 1867. XII. t. czikkel. Mondanom sem kell, hogy nekem, ki a ház ez oldalán ülök s az országgyűlés azon pártjához tartozom, a melynek nyíltan bevallott törekvése, az 1867-ben megteremtett közjogi helyzet megváltoztatásán minden törvényes eszközzel munkálkodni, — nekem mondom, nem okozhat nagy fájdalmat, ha ennek a közjogi helyzet alapjának, az 1867. Xlí. t. czikknek bolygatását, gyengítését, népszeríítlenítését szemlélhetem; vagy ha azt látom, hogy egy olyan törvény alá, a melynek szelleme és érvényben létele mellett, az én meggyőződésem szerint, hazám felvirulása, nemzetem boldogulása, csak, soha be nem következő kegyes óhajtás marad, — mondom, ha egy olyan törvény alá, lőport csempész be a ravasz ellenség, mint az jelen esetben történik. De még sem zárkózhatom el annak, mini ténynek a kijelentésétől, hogy a jelen törvényjavaslat, a nevezett törvényczikknek sem szelleméből, sem szavaiból nem folyik és ebben a tekintetben elmondott nézeteiket az egyesült ellenzék szónokainak teljesen osztom. Nem folyik biz az abból, hanem folyik a kormánynak azon rég idő óta tapasztalt indulatából, hogy az alkotmányt nyirbálni, a szabadságot megszorítani, mindig készen van nálunk, ha az által bizonyos köröknek, kedves szolgálatot teljesíthet. Mert, hogy a tvjavaslat által a delegatiók jogköre kiterjesztetik, azt tagadni nem lehet, kiterjesztetik pedig, az illető parlamenteket megillető jogok elvonásával; hogy kiknek áll érdekében ilyen áthelyezése a jogkörnek, kik törekszenek azon, ha a parlamentek teendői csonkittatnak s a delegatióké szaporittatnak, azt e helyen felemlíteni feleslegesnek tartom. T. ház! Magát a törvényjavaslatot annyira