Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-167

167. országos ülés november 14. 1879. 159 egyeztetheti ő össze képviselői tisztével, hogy a ház megállapodásával szemben mintegy tiltakozást akar, ha nem is tenni, hanem provoeálni ? Én azt tartom, hogy a történtek után ezen ínterpellatióra egyebet válaszolni nem lehet, mint azt, hogy a ház tudomásul vétele által a dolog eldöntetvén, a ministerium részéről külön válasznak helye nincs. {Elénk helyeslés jobbfelbí.) Simonyi Ernő: T. ház! Tudtam akkor, midőn interpellatiót intéztem az összes kormányhoz, hogy a t. ház, a pénzügynüiiisternek pázuiándy ur interpellatiójára adott válaszást tudomásul vette és távolról sem volt szándékomban a kormányt, a képviselőház fórum appellatoriumának tekinteni; nem is ezért tettem az interpellatiót, hanem tettem azért, mert ezen választ követő napon oly dolog jött napfényre, mely azon választ, melyet a minister ur e házban adott, egészen más színben tüntette föl. A minister ur ugyanis e házban azt mondotta, hogy ő fönntartja a sajtóban előbb megjelent nyilatkozatát, e nyilatkozat pedig igy szólott: a minister előttünk kijelenté, hogy nem közvetlenül a péuzügyministeri exposé előtt, hanem szeptember végén és csakis 11,600 frt erejéig adott el papírokat. Későbben azonban azon szándékolt párbaj folytán kijelentette a minister ur, miként ismét a lapokban közlött nyilatkozatból olvasható : „miután gr. Szapáry segédeim előtt elismerte, hogy a Waiczenkorn czégnél történt értékpapír-eladás októberben történt" tehát az eladás nem szeptemberben történt. Ez, t. ház, alterálj dolgot s ha ez nem történt volna, nem is jutott volna eszembe kérdést intézni a kormányhoz, ha vájjon egyik collegájuk válaszát kielégítőnek tekintik-e, vagy sem? Én megengedem, hogy az eladás idejére vonatkozó első nyilatkozat tévedésből történhetett, hímem én azt mondom, hogy mikor e fölött a kérdés felett: vájjon szeptember, vagy október hóban adattak-e el a papírok — folyt már a vita napokon át, sőt a minister úrhoz interpellatió is intéztetett itt a házban, talán utána nézhetett volna a minister ur jegyzeteiben, a mint később ama párbaj folytán utána nézett s eonstatálhatta volna már akkor, hogy szeptemberben, vagy októberben történt-e az eladás? Mert ez volt egyik főpontja a köztte és Pázmándy képviselő ur köztt fennforgó differentiának. Ismétlem, a pénzügyminister urnák a lapokhoz küldött nyilatkozata szerint ő szeptember végén s csakis 11,600 frt erejéig adott el papírokat s később azután a minister ur elismerte, hogy októberben történt] az eladás és Pázmándy képviselő ur a dátumot is idézi, mely szerint október 22-én történt. Nagyon alterálja a dolgot, t. ház, ha vájjon szeptember havában, vagy október 22-én, ha vájjon néhány nappal-e, vagy több nappal az exposé előtt történt az eladás. A mi a mennyiséget illeti, ez rám nézve mindegy; hiszen én nem arról vádoltam a minister urat, hogy meg akart gazdagodni; erről senki sem vádolta; hanem annyi bizonyos, hogy ha a pénzügyminister a birtokában levő olyan papírokat a piaczra dobja exposéja előtt, a mely exposének következtében azoknak a papíroknak árfolyama alteráltatik, ez káros behatással vau a közönségre és azo i papírok további értékére. És miután ez iránt a minister ur inkorrect nyilatkozatot tett a házban, a minek incorrectsége csak a háznak tudomásul vétele után későbben sült ki, azért intéztein kérdésemet és azért nem elégedhetem meg a ininisterelnök ur mostan adott válaszával is, mert az a körülményeknek meg nem felel. Kérem méltóztassék a kérdést tárgyalásra kitűzni. (Helyeslés a szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Csak egyszerűen és igen röviden annyit kívánok megjegyezni, hogy a képviselő ur beszédében, melylyel beadta interpellati óját, maga beismerte, hogy a dologra az, hogy egynehány nappal előbb, vagy később történt-e az eladás, különbséget nem tehet, de hát ő mégis akarja kérdezni, hogy és mit mond a ministerium. Engedelmet kérek, ha valaki megmondja, hogy arra súlyt nem fektet, a miről kérdést tesz, ezzel már bevallotta, hogy ezen kérdésnek igazi, a közügy érdekében levő ezélzata alig lehet. Nem vonom kétségbe, hogy a képviselő ur azt hitte, hogy van, de az iránt nem lehet kétség, hogy valósággal nincs. Én tehát igen kérem a t. házat, hogy nyilatkozatomat tudomásul venni méltóztassék. (lilénk helyeslés jobbfelöl) Simonyi Ernő: T. ház! Engedelmet kérek, csak annyit akarok megjegyezni, hogy én nem azt mondtam^ a mit nekem a ministerelnök ur tulajdonított. Én azt mondtam, hogy arra nézve, vájjon szeptemberben, vagy októberben történt legyen az eladás, nem határoz az, hogy néhány nappal előbb, vagy később történt-e, hanem határoz az, hogy vájjon akkor, mikor az eladás történt, a beterjesztett törvényjavaslat a ministertanács által már el volt-e fogadva, {ügy van! a szélső balon.) Elnök: T. ház! Méltóztatik-e a t. ház a ministerelnök urnák, Simonyi Ernő képviselő úr interpellatiójára az imént adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? A kik a választ tudomásul kívánják venni, azokat kérem, hogy méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A t. képviselőház a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszi. Márkus István, a véderő bizottság előadója: T. ház! Van szerencsém a véderő-