Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-161

1G1. országos ülés november 6. 1819. í! pyaink köztt, ha nem is - alapos indok, de látszólagos indok és alkalom nyújtathatnék arra, hogy halljuk hirdetni ismét azon alkotmányellenes tant, mely sohasem használt, nem is fogna használni; de csakis ártott és ártana az országnak, csakis egyeseknek használt és használhatna, hogy t. i. minden áron egyik pártját az országnak kell a fejedelem által istápoltatni, mert csakis ez az, mely a fejedelem iránt lojálisán viseltetik, mig a másik rósz, a másik veszedelem ; épen azért, hogy ha az előbbit meg nem gátolhatom, legalább azon kell lennem, hogy — a mennyire tőlem telik, — ezt gátoljam meg. Bár bizonynyal sokkal könnyebb volna ártatlanságban mosnom kezeimet, visszautasítani az egészet; én részemről e törvényjavaslat elfogadásának ellen nem mondok; én kész vagyok a jelen helyzetben e törvényjavaslatot megszavazni. Midőn ezt kijelentem, t. ház, a jelen esetben az elmondott indokoknál fogva sajnálva bár lelkemből a kárt, mely már ez által a monarchicus elvnek tétetik, mégis a törvényjavaslatot elfogadom. {Élénk helyeslés bal/elől.)" Ilyen indokkal támadta meg az akkori ellenzék vezére azon törvényjavaslatot, a mely — ép ugy, mint a mostani — 4.600,000 frtban kívánta megállapítani az udvartartási költségeket;és különös satyrája a sorsnak, hogy épen azon férfiú, ki ezen 4.600,000 frtot soknak tartotta 1873-ban, most kénytelen épen ezen összegről törvényjavaslatot beterjeszteni és kérni ezen költség megszavazását. Hogy ezen indokolással tisztába jöhessünk, kénytelen vagyok az előadottakat egy kicsit röviden előadni. A t. ministereluök ur előadásában négy nevezetes momentumot észlelek. Ugyanis azt állítja 1873-ban, hogy az akkori viszonyok között, a kért összeg túlságos nagy, mert az országnak igen nagy deficitje van s a monarchicus elvnek árt, de mégis megszavazza két indokból: mert először nem képes megakadályozni, hogy megszavaztassék; másodszor mert fél, hogy különben illoyalisnak fog mondatni. Ha most már összehasonlítjuk az 1873. állapotokkal a jelenlegi állapotokat, azt fogjuk találni, hogy a mérleg sokkal roszabb, mert 1873-ban legalább 40 millióval emelkedett a direct adó. Továbbá 1872-ben volt 8 millió deficit, mig most 24 millió a pénzügym mister minden rózsás kilátásai daczára is. 1873-ban nem kellett oly pénzügyi műveletekhez fogni, a milyenhez most fogott a pénzügyminister ur, a midőn Magyarország csaknem kimondotta fizetésképtelenségét az által, hogy az úrbéri és szőlődézsmaváltsági papirosai amortisatióját 20 évvel meghosszabította; szóval az ipar, gazdaság és kereskedelem jelenlegi helyzete sokkal inkább indokolja azt, hogy ezen összeget nagynak tartKÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. VIII. KÖTET. suk és pedig sokkal terhesebbnek, mintsem azt 1873-ban tartottuk. A t. ministereluök ur előrebocsátván azt, hogy a ministerium által akkor kért összeg túlságos nagy, mégis megszavazta azt ezen két indokból: mert először, mint mondám, meg nem akadályozhatja azt, hogy ezen összeg megszavaztassék és másodszor fél, hogy illoyalisnak mondassék. Már az első indok, hogy t. i. nem képes megakadályozni azt, hogy ezen összeg megakadályoztassák,elesik ; mert most épen a ministereluök úrtól függ, hogy ezen összeg megszavaztassék-e, vagy nem. (Helyeslés a balon. Derültség a szélsőbalon.) De továbbá elesik azon második indok is, hogy t. i. fél, hogy illoyalisnak mondassék, mert öt esztendő alatt elég fényesen bebizonyította, hogy nem illoyalis. (Halljuk!) A ki nyolcz éven át vallott elveit képes volt csupán loyalitásból a szegre akasztani, a ki csupa loyalitásból kész volt az országnak jogait naponként feláldozni, (Igaz! Igaz! a szélsőbalon) most azt hiszem, nem félhet attól, hogy illoyalisnak mondassék. (Tetszés a szélsőbalon). Még egy nevezetes passusa van ezen beszédnek, nevezetesen, az akkori ministereket udvaronczoknak nevezte azért, (Halljuk! a szélsőbalon.) mivel a Felség atyai szivét fel nem világosították arról, hogy a kért összeg igen nagy. Ha azon férfiakat, kik sohasem mondták, hogy azon összeg nagy, tehát nem is világosíthatták fel arról a felség atyjai szivét, a ministereluök ur udvaronczoknak nevezte, vájjon mily nevet érdemel akkor a ministereluök ur, (Tetszés a szélső balon) a ki daczára annak, hogy ezen összeget nagynak mondta, most azt megszavaztatni kéri? (Tetszés a balon és szélső balon.) Én azt tartom, hogy a ministerelnök ur nem teljesítette kötelességét mint népképviselő, midőn azért, hogy bizonyos szóval ne gyanúsítsák, legjobb meggyőződése ellenére megszavazta azon törvényt, melyet rosznak tartott. Egy képviselőnek kötelessége az, hogy minden körülmények köztt meggyőződése szerint mondja ki azt, mit jónak tart és szavazza meg azt, a mit jónak tart (Helyeslés a balon és szélső balon.) és a ki nem igy tesz, az nem teljesíti képviselői kötelességét. De nem teljesíti kötelességét most sem ministerelnök, mert nem világosítja fel ő Felsége atyai szivét arról, hogy ezen összeg a mai viszonyok köztt túlságosan nagy. Még azt is mondhatni, hogy a ministeriumnak, midőn a törvényjavaslatot beterjesztette, az az intentiója volt, hogy legyen magyar udvartartás, nem pedig osztrák udvartartás; de ugy látom, hogy ma magyar udvartartás nincs. (Ugy van! a szélső balon.) 1873-ban s az előbbi időkben ő Felsége többet tartózkodott az ország fővárosában, mint jelenleg; nem akarom kutatni S