Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-166

134 16fl. országos ülés november 13- 1879. Elmondotta továbbá b. Krausz a czikk szerzőjének, hogy egyelőre csak egy új criminalis codex hozatott be, mely körülbelől az osztrák büntető törvénykönyvhöz hasonlót tartalmaz. Elmondotta továbbá, hogy az adóviszonyok semmit sem változtak, de fognak változni; hogy az agrár kérdés nem érintetett, hogy építettek egy nagy országutat éti hogy még több ut van készülőben. Ennyit mondott b. Krausz, kit magam is személyesen ismerek s nemcsak mint kitűnő tisztviselőt, hanem mint rendkívül előzékeny, kedves embert: s ezért, megvallom, hogy iia tudtam volna, hogy ezen ismerősöm áll a boszniai ügyek élén, tán magam is felrándultam volna Bécsbe informátiót szerezni, hacsak, nem levén angol tourista, hanem szerencsétlenségemre a magyar képviselőház tagja, a hivatalos titok zárt ajtaja előtt, nem állottam volna. (Tetszés balfelöl.) De különben is, ha én az idézett ezikknek szerzőjét személyesen ismerném, levélben felkérném, hogy majd mikor újra Bécsbe megy, keresse fel megint br. Krauszt és — kijelölvén azon hézagokat, melyek az ő, különben igen jeles közleményében vannak, arra kérném őt: tudja meg, ki által közvetittetik az összeköttetés, a boszniai bizottság köztt, mely a közös ministerium kebelében van és a helybeli kormányzat között s minő orgánumai vannak a boszniai bizottságnak ott helyben sat., — és ez utón remélhetném, hogy lassankint, a „Fortrightler review" további füzetei által az egész közigazgatási szervezetet megismerném. (Élénk tetszés és derültség balfelöl.) De elvégre is azt hiszem, t. ház, hogy a mi egy, bármely kitűnő tourista előtt nem volt titok, nem szükség, hogy titok maradjon a képviselőház előtt sem; nem látok tehát semmi okot arra a t. kormány részéről, hogy az eddig folytatott és ezentúl is contemplált administrativ szervezetnek nagyjából elénk terjesztését megtagadja. Nem látok — mondom — erre semmi okot; de abból, hogy ez nem történik, egy fontos következtetést merítek. A t. ministerelnök ur, de Éber képviselő ur is, nagyra vannak azon kapoescsal, mely által a delegátió — mert hisz ők ezen állásponton állanak, — a hatályos ellenőrzést, Bosznia administratiója felett, saját körébe vonhatja. Azt mondják: a delegátióktól kéretik minden pótló költség, az administratió vitelére és ezen megszavazás! jog révén, a delegátió magát birtokába helyezheti az egész ügy vitele fölötti ellenőrzésnek is. Nézzünk azonban jelen helyzetünkre és vonjunk következtetést: mennyiben jogosult ezen remény. Azt hiszem, t. ház, ha valamikor alkotmányos testület kedvező helyzetben volt arra nézve, hogy valamely ügy megoldására magának tényleges befolyást biztosítson, úgy mi vagyunk most azon helyzetben a boszniai administratió kérdésével szemben. Mert hiszen mi kívántatik a a magyar törvényhozástól'? Az, hogy alkotmányos competentiákat deplaeirozzon és hogy alkotmányos és állam uralmi jogokat bizonyos közegekre átruházzon. Mi kívántatik szóval tőle? oly dolog, melybe ha a magyar törvényhozás bele nem egyezik, mint a t. túloldali szónokok mindnyájan állították, súlyos zavarok és fennakadások származnak. Ha mi most, a midőn a pressio ez eszköze kezünkben van, midőn tőlünk függ egy rendeztetni kívánt ügynek, alkotmányos rendezését megadni, vagy nem: mikor ezen hatalmas fogantyúval kezünkben, nem vagyunk képesek a legegyszerűbb, legjogosultabb, legszükségesebb kérdésekre nézve a kormánytól felvilágosítást nyerni, •—• midőn, mi nem vagyunk képesek egy mákszemnyire is befolyni az előttünk ismeretlen competentiák megállapításában, az előttünk ismeretlen szervezeti alap megítélésébe, mi, a magyar képviselőház: remélhető-e akkor, hogy a delegátió, az az istenadta jámbor delegátió, (Derültség balfelöl) melynél csak egynehány százezer frtnyi pótlék megadásáról lesz szó, ebben elég hatalmas fogantyúval fog birni arra, hogy a parlamentek elől eltakart ügyekről a fátyolt levegye? A mit a magyar parlament ma nem tud elérni, azt a delegátió soha sem fogja kivívni. Ha ma már a magyar parlament rá akar kényszerittetni, — reméllem, sikerülni nem fog, — a sötétbe való ugrásra, a vaktában való szavazásra, a nem ismert competentiák megállapítására, akkor semmi remény sincs arra, hogy ha ezen lépés egyszer megtörtént, a könnyebb, a mindennapi feladatok révén egy sokkal gyengébb testület, a hatályos ellenőrzést magának biztosíthassa. (Ugyvan! balfelöl.) Felszólalásomnak egyedüli ezélja az volt, hogy ezen pontokra nézve, a melyekre a kormány a háznak kétségtelenül felvilágosítással tartozik, a felvilágosítást követeljem. Különben pedig, mint előbb mondám, a tárgynak expositionális része nézetem szerint teljesen ki lévén merítve, egyszerűen kijelentem, hogy Szilágyi Dezső t. képviselőtársam határozati javaslatá[ hoz csatlakozom, a törvényjavaslatot pedig el j nem fogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a laloldalon.) Gáspár Lajos: Tisztelt képviselőház! Azon nagyszabású beszédek után, melyek a tisztelt ház ellenzékének árnyalatai által eddig elmondattak, szerénytelenség lenne tőlem — pártom közharezosától — egy pillanatra is azon reményben ringatnom magam: hogy az általam felhozandók akár a t. kormány, akár az azt támogató kép-