Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-166

1&6. országos ülés november 13.1879. ]9j triast; hogy mondhatta volna — mondom — ellenérvül a t. ministerelnök ur ezt, ha figye­lembe vette volna, hogy Szilágyi Dezső t. bará­tom második postulatuma egyenesen az volt, hogy a magyar állam orgánumainak a kellő hatályos ellenőrzés és befolyás az admiuistratió vitelére biztosittassék? Hát nem képzelhet-e a t. ministerelnök ur, nem képzelhet-e a t. túloldal egy oly organisa­tiót, mely szerint a két kormány közvetlen be­folyást gyakorolhat Bosznia administratiójára? Ezt a ministerelnök ur, ugy látszik lehetetlenn"k tartja és kifejti ebbeli nézetét Szilágyi t. bará­tom azon postulatuma ellen intézett érvelésében, mely azt követeli, hogy minden kölitség egyene­sen a parlamentektől kéressék és pedig követ­kezőképen. Nem tételezi föl rólunk azt, hogy mi a parlamentnek az egyszerű költség-megszavazás feladatát akarjuk nyakába akasztani a nélkül, hogy neki ellenőrzési jogot is adnánk. Ha pedig ellenőrzési jogot is akarunk adni, akkor minden legcsekélyebb administrativ intézkedés, mely Boszniában történik, a parlamentek elé volna hozandó. Ezzel szemben bátor vagyok a t. minister­elnök úrhoz csak egy kérdést intézni. Hogyan képzeli ő a delegatióknak, általa úgy látszik contemplált ellenőrzési jogát, ha imént idézett argumevt táti ója áll? Azt a szerepet szánja-e a delegáti óknak, melyet az országgyűlésre nézve repudiál, hogy t. i. minden ellenőrzési befolyás és feladat nélkül, egyszerűen csak a költségek megadása iránt határozhasson? Ha így képzeli a t. ministerelnök ur, akkor ő maga mondta ki, hogy illusorius, hogy lehetetlen, hogy teljesen ineíficax az az ellenőrzés, melyet ő a delega­tióknak reservált. De ha nem igy képzeli és hogy 7 ha ő a hatályos ellenőrzést egyátalán ugy fogja föl, hogy az ellenőrző alkotmányos testület elé a teendő administrativ intézkedések minden részlete bemutattatik, — ped ; g ő, ugy látszik, harmadikat nem ismer — akkor kérdem, nem áll-e teljesen az a veszély, melyet Szilágyi Dezső t. barátom ebből folyólag lát, hogy t. i. ily módon fogva föl a delegatióknak Bosznia admi­nistratiója körüli hatískörét, teljesen lehetetlen lesz, hogy a deíegatiók hatásköre megmaradjon azon szűk körben, melyet az 1867 : XII. t. ez. számukra megszab, hogy csak rövid ülésszako­kat tartsanak, mert akkor a delegatióknak per­manenssé válása, akkor azoknak valóságos állandó központi parlamenti közeggé való átváltozása, csakugyan pusztán az idő kérdése. (Élénk helyes­lés leijeim.) így áll a kérdés a ministerelnök ur fel­fogásainak alapján. De szerencsére nem áll az ő egész okoskodása; mert megfeledkezett arról, a mire pedig Szilágyi t. barátom nagy súlyt fektetett, t. i., hogy szükséges a magyar kor­mány hatályos ellenőrzésének és befolyásának megóvása czéljából az, hogy neki a helyszínén, ott, a hol az administratió vitetik, nem pedig 200 mértföldnyi távolságra, Bécsben legyenek közegei. Ha a t. ministerelnök ur sziveskeduék figyelembe venni ezt az eszmét, akkor talán megtalálja meg­oldását annak, hogy a kormánynak a helyszínén gyakorlandó hatályos befolyás adatván az admi­nistratió mindennapi teendőire is, a kormány felelőssége folytán a magyar parlament igazi, valóságos ellenőrzést gyakorolhat, a nélkül, hogy kénytelen legyen az administratiónak minden egyes napi teendőjével foglalkozni. (Élénk helyes­lés a, baloldalon.) De a t. ministerelnök ur azon kifogásokkal szemben, hogy hatályos befolyást és ellenőrzést a törvényjavaslat a magyar állam hatóságainak és pedig sem a kormánynak, sem a parlament­nek nem atl, hivatkozik arra a híres §-ra, mely­ben az mondatik, „hogy részt vesz mindazon tanácskozásokban", melyek a közös mlnisterium körében bizonyos teendőkre nézve tartatnak; sőt, a ministerelnök kibővíti nyilatkozatában ezen §-t, midőn azt mondja, hogy a magyar kormánynak minden irányadó elveket kijelölő anyngi törvé­nyeket és rendeleteket teremtő tanácskozásokban, meg kell hallgattatnia. Kár volt a törvényjavas­latba be nem tenni ezen nyilatkozat első részét, azt t. i., mely az anyagi törvényeket és rende­leteket kiemeli ; de viszont a másik rész, hogy t. i., „meg kell hallgattatnia" csakugyan nem egyéb, mint illustratiója annak a tisztán consultativ hatáskörnek, melyet a törvényjavaslat a magyar kormánynak ad. (Helyeslés a baloldalról,) Mert. hogy részt vesz a tanácskozásokban és hogy meg kell hallgattatnia, ez egy és ugyanaz. És miután a ministerelnök ur még az ez oldalról jött támadások által mintegy fólhíva, sem mert ennél többet mondani, ez előttem világos tanú­sága annak, hogy itt csakugyan semmi más sincs, mint consultativ hatáskör. (Helyeslés balfeläl.) De a t. mim'sterelnök ur arra hivatkozik, hogy, ha annyira keveselljük e hatáskört s be­folyást, mely a magyar kormánynak ezen tör­vényjavaslat által nyujtatik, hogyan tudtunk megnyugodni és hogyan tudtak érvényesíteni néha, oly érezhető módon a magyar kormány jog­köret a külügyek vezetése körű], meh T et az lb67. LXXIL t. ez. aira ruház. Sőt a ministerelnök ur Állítása szerint a jelen törvényjavaslat még túl­megy az idézett külügyi hatáskörön; mert emennél nem mondatik, hogy a magyar kormány­zat minden tanácskozásban részt kell vennie, itt pedig világosan mondatik, hogy semmi tanács­kozás az ő részvétele nélkül nem tartathat'k. Bátor vagyok azonban a t. m"nistcrelnök 17*

Next

/
Thumbnails
Contents