Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-166

166. orääwrofi ülés november IS. 18J9. 159 se 8 Felsége, többi országainak külön kormányzata alá nem tartoznak." Nézetem szerint egyedül ezen ministerium lehet hivatva a közösen megszállt terület ideiglenes közigazgatására és mert ezen közigazgatásnak pénzügyi szempontból a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságok utjáni ellenőrzésében —mint ezt Jókai t. képviselőtársam már oly helyesen kifejté — államszervezetünkre nézve veszélyt nem látok, alkotmányos jogainkat e's anyagi érdekeinket pedig a törvényjavaslattal megóvottnak hiszem, határozottan tiltakozva Szilágyi Dezső képviselő ur ama jogosulatlan állítása ellen, mintha ezen javaslat pártolói, az 1867-ki törvények és a magyar állam függetlensége iránt, nálánál s pártjánál kebesbé hü érzülettel bírnának, azt általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. {Helyeslés a jobboldalon) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk!) Azon minden oldalról kimerítő, alapos és eddig meg nem czáfolt expoaitio után, a melylyel Szilágyi Dezső t. barátom a vitát ezen padokról megnyitotta , felszólalásra engem ma leginkább a ministerelnök urnák tegnapi előadása indít s a mint kifejteni szerencsém leend, nem annyira az, a mit abban mondott, hanem inkább az, a mit abban nem mondott. Tartozom azonban annak daczára, hogy főobjeetumom a ministerelnök ur tegnapi előadása, a közvetlenül előttem szólott t. képviselő urnák egy kis rectificatióval, vagyis inkább magyarázattal. 0 és előtte Jókai képviselő ur, különös előszeretettel idézték, magyarázgatták és bizony félre is magyarázták t. barátomnak Szilágyi Dezsőnek választói körében tartott egyik beszédét. Minthogy t. barátom a zárszó jogával bir, felmentve érezhetném magamat azon feladat alól, hogy őt, az ellene intézett támadások ellen megvédjem, mert hiszen mindenki tudja, hogy ezen feladatnak ő egymaga is képes megfelelni. (Közbeszólások a baloldalon: Ez már •igaz!) Minthogy azonban a félreértés, melyben a t. képviselő urak szenvednek, oly természetű, hogy annak impressiója alatt a házat hagyni nem szeretném; minthogy továbbá a t. barátom által választóinak körébeu elmondottakkal teljesen egyetértek és nyilatkozatának minden szavát aláírom és osztom: fel vagyok jogosítva Mari ássy t. képviselő urat arra figyelmeztetni, hogy azt, miszerint mi azon politika irányát és annak folytatását, mely Bosznia occupatiójában kifejezést nyert, ma kevésbbé kárhoztatnók, mint akkor, midőn azt megakadályozni lehetett volna; mint ha mi ezen vészteljes iránynak tovább folytatásához, bármikor beleegyezésünkkel járulni készek volnánk: ezen párt bármely tagja által akár e házban, akár e házon kívül tett nyilatkozatokból kiolvasni, kimagyarázni nem lehet. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Igenis, azt monKÉPVH. NAPLÓ. 1879—81. VIII. KÖTET. dotta t. barátom Szilágyi Dezső nem csak válásitói körében — s ezért kár volt odáig visszamenni — hanem elmondotta itt is a vita megkezdésekor, hogy a helytelen iránynak eddig követése által, már is teremtett megmásíthatatlan tényekkel mindenkinek, a ki a struezmadár politikáját követni nem akarja, számolni kell és hogy föladatunk nem lehet, ezeknek káros következményeit fokozni, hogy retrospective mentül több érvet szolgáltassunk saját nézeteinek védelmére, hanem az ország érdekében, mely előttünk íontosabb saját önigazolásunk érdekénél, azokat a lehető legkisebb mértékre reducálni. (Tetszés balfelöl) Ennyit mondott t. barátom Szilágyi Dezső ott is, itt is, ennyit mondani fogok, valahányszor erre alkalmam nyilik, én is s ennél egy szóval sem többet, sem kevesebbet s ezért helyt állunk mindnyájan. (Helyeslés balfelöl.) Azonban t. ház, sajátságos jelensége ezen vitának az, hogy a tárgyalást megnyitott két képviselő ur után, kik majdnem kizárólag a magas politika tág mezejét, barangolták be, minden szónok a túloldalról azzal kezdte, hogy ő nem szándékozik érveit a mi külpolitikánk helyesléséből, vagy helytelenítéséből, egyáltalán a nagy politika mezejéről venni; de azért meg nem tagadhatta magától egyik sem, a ministerelnök ur sem azt az örömöt, hogy egy kis diadalriadót ne fújjanak bevezetésül és hogy egy-két odavetett phrásissal ne adjanak kifejezést abbeli boldogító hőtöknek, hogy az események immár azon külpolitikát, melyet mi megtámadtunk, teljesen igazolták. Nincs bajosabb t. ház, mint szembeszállani a dolgok természetéből vett érvelések által semmikép nem támogatott ilynemű puszta állításokkal. És miután magam sem szándékozom a nagy politikai kérdéseknek újbóli taglalásába belemenni, de miután másrészt, azt az örömet a t. túloldalnak teljesen át nem engedhetem, hogy egy pár bevezető szóban ily képzelt diadalt ülhessen, nem marad egyéb hátra, mint állítás mellé állítást, illetőleg állítás ellen, szintén állítást tenni. (Halljuk!) A t. ministerelnök ur erre nézve különösen két eszmének adott kifejezést. Azt mondta, hogy igazolva van immár a közvélemény előtt, hogy bár áldozatokba került az a politika, a mely Bosznia occupaíiójára vezetett, mégis mik ezek az áldozatok azokhoz képest, melyeket az ellenzék által javasolt politika ezen monarchiára és ezen nemzetre hárított volna! És azt állítja továbbá, hogy meggyőződött immár a közvélemény arról is, hogy mindazon veszélyekből, melyeket mi ezen politika folyományaiként jósoltunk, 99 rész sem, vagy tulajdonképen semmi sem következett be. A mi az áldozatokat illeti, t, ház, valóban 17