Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-166

166. országos ülés jioyember Ifi. 1S79. 127 annyira meg vagyok győződve az ellenkezőről, hogy azt hiszem, hogy feltéve, ha valaki 1867-ben, midőn a törvény, mint javaslat került a ház elé. Deák Ferencznek és elvtársainak bebizonyította volna, hogy lesz idő, midőn a törvényjavaslatot ágy fogják magyarázni, mint most teszik, hozta volna be a javaslatot, a jelen hatalmas kormánypárt, azt hiszem, nem boldogult volna vele, mert Deák Ferenez ott ült volna, a hol most a függetlenségi párt legszélsőbb tagjait látjuk és mi most oly nehezen sikerül, talán akkor sikerült volna, t. i. a kormánypárt megbuktatásaIgaz, hogy nem juthat senkinek az eszébe a javaslattól, ha egyszer törvénynyé szentesült, megvonni a szentesített törvényt megillető köteles tiszteletet, mert a törvényhozás felett, legalább a mi alkotmányunk szerint, senki és semmi közeg imperativ hatalommal nem rendelkezik. De a. javaslatnak, váljék bár törvénynyé, a józan ész birói széke előtt el kell buknia, mert meghamisítja alkotmányunkat, alapja fictio, tartalma valótlanság. (Élénk helyeslés a balon és szélsőbalon.) Jókai képviselő ur — kinek elévülhetlen nagy írói érdemeivel szemben, ;iCm szeretnék a most annyira divatos kegyeletlenség színében állani, midőn vele a politikában ellentétes állást foglalok el — védelme alá vette a volt balközépi párt tagjait azon vád ellen, hogy az 1867-iki törvényt félremagyarázzák, midőn e javaslatot az 1867-ki XII. törvényczikkel megegyezőnek tartják. A volt bfdközép párt több tagját, sokan csakugyan azzal vádolják, hogy a fúzió alkalmával elveiket feladták és beállottak az 1867-diki törvények védelmére. Én e javaslattal kezemben Csanády képviselő urat és azokat, kik e vádat e házban tán kelleténél többször is felhozni szokták, talán megnyugtathatom. Mert hiszen, a volt balközéppárt, a harezot az 1867-iki törvények ellen, mondjuk, hogy öntudatlanul, még mindig folytatja, nem ugyan az ellenzéki padokról, hanem sokkal kényelmesebben, a kormánypárt padjairól; e javaslattal ugyanis az 1867: XII. t.-czikket ad absurdum akarja vinni. A mit az 1867-diki törvényben folytonosan roszaltak, a közös ügyet szaporítják és a közös ügyek kezelési módját még jobban complicálják, igy rést ütvén a dualizmuson, annak szilárdságát megingatják. Ezen meggyőződésben lévén a törvényjavaslatról, azt nem fogadom el, hanem csatlakozom Szilágyi Dezső képviselő ur határozati javaslatához. [Elénk helyeslés balfelöl.) Máriássy Sándor: T. ház! Midőn szavazatom indokolása czéljából és pedig tekintettel a vita hosszúra nyúlt folyamában minden iránylem kimerített érvelésre, lehetőleg röviden felszólalok, mindenekelőtt megjegyzem, hogy én a szőnyegen levő törvényjavaslatot, a berlini szerződés beezikkelyezésével már alkotmányos utón is szentesített, keleti politikánk feltétlen folyamányának tekintve, azt különösen ezen szempontból ítélem meg. Hogy miként gondolkoztam ezeu politika, vagy, hogy világosabban szóljak, Bosznia és Herczegovina occupatiója iránt, ennek kifejezést adhatni, annak ideiében ismételve volt szerencsém e házban. Pártoltam ezen politikát akkor, midőn czéljai még a fejlődő diplomatiai művelet süríí szövedéke által elfödetvén, pártolásom, az olykor aggályos szint ötlött körülményekkel szemben, egyedül a külügycink és illetőleg a magyar kormány élén állott államférfiak tántorithatlan hazafisága iránt táplált törhetleu bizalmamon alapult; s pártoltam annál inkább a berlini szerződés beczikkelyezése fölött folyt vitatkozás alkalmával, midőn a már leplezetlenül előttünk állott eredmények elvitázhatlanul bizonyíták, hogy az occupatió nem mint czél, de mint eszköz, a pártkülönbség nélkül, e haza minden hű fia által óhajtott czél, a délszláv elemek orosz védszárnyak alatti tömörülésének meggátlása és a megmaradt török birodalom életképességének önérdekünkbeni fenntartása felé vétetett foganatba. Nem szándékom, t ház! ezen, annak idején ismételve túlságig kimerített tárgyat újból felmelegíteni ; tiltaná ezt már a t. ház kegyes türelme iránti tiszteletem, de feleslegesnek is tartanám, mert, kit a keleten követett politikánk helyessége és az occupatió foganatosításának szükségessége fölött az események nem győztek meg, az, vagy nem akar meggyőzetni, vagy legalább meggyőzetését elhallgatni czéljaival megegyezőbbnek találja. Ha mégis nem mellőztem e néhány megjegyzést keleti politikánkra vonatkozólag, tettem azt, hogy azon következtetéshez jussak: miszerint helyeselvén ezen politikát, annak mellozhetlen, természetszerű következményeit is helyeselnem kell. És hogy is ne helyeselném, hogy is ne fogadnám el az occupatió consequentiáit, én, ki keleti politikánkat mindig helyeseltem, ha ezen politika egyik leghevesebb ellenzője, a t. túloldal oly kiváló jeles tagja és vezérszónoka, mint Szilágyi Dezső képviselő ur, ezeu consequentiák elfogadását választói előtt maga részéről is kijelenteni szükségesnek tartotta. Mert tagadta legyen bár a képviselő ur ezen körülményt, igen tisztelt képviselőtársam Jókai Mór tegnapi állításával szemben, én a szó szerinti szövegben előttem fekvő beszédből egyebet, mint Jókai képviselőtársam állításának alaposságát kimagyarázni nem tudok. Bosznia rendezésének kérdéséről szólva, azt