Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-161

0 161. országos ülés HOTtmber 6. 1879. polgársággal, a közös állampolgárságot is igyekezünk előmozdítani, nem szólaltam volna fel. De most kényszerülve vagyok megjegyezni először azt, hogy mi nem azt kutatjuk és vizsgáljuk, vájjon, valamely külföldi, akár üzleti, akár más egyéb szempontból igyekezik-e megszerezni más állampolgárságot, hanem azt, hogy a ki magyar polgár, mi azt magyar polgárnak tekintjük, akár külföldön, akár belföldön van, mindaddig, mig ő a magyar állampolgárság kötelékéből saját maga akaratából kilépni nem óhajt és annak kívánja magát tartatni; mi nem akarunk módot nyújtani arra, hogy ő saját akarata nélkül a magyar állampolgárság kötelékéből kiszakittassék, elutasittassék. Tehát azon eszme, a mely bennünket vezérelt, nem az, mely ellen tegnap is felszólalás történt, nem egy a közös állampolgársággal. E törvénynek voltak dispositiói, melyek Ausztriával, mintegy közös állampolgárság eszméjét akarták meghonosítani, midőn közös osztrák-magyar polgárságról említettek. Ez ellen küzdöttünk mi és különösen azon elvet kívántuk fenntartani, hogy a magyar ember akárhol legyen, mig a maga akaratából a magyar állampolgárság kötelékét megszakítani nem akarja, mindaddig magyar polgárnak tekintessék. A mi Molnár Aladár képviselő ur nézetét s illetőleg a bizottság által beadott módosítványt illeti, erre bátor vagyok megjegyezni, hogy részemről helyeslem azon elvet, melyet Molnár Aladár képviselő ur tegnap kifejtett, — mint tegnap is kifejeztem, — de annak helyesebb és világosabb kifejezéssel kívánnék érvényt szerezni; de az indítvány, ugy, a mint Molnár Aladár képviselő ur azt tette, eredményre nem vezet, mert azt mondja, hogy „a mennyiben az elbocsátásnak más állam törvényei szerint helye van" . . . Mit tesz ez? Azt, hogy azok, kik államaiktól elbocsátási oklevelet nem nyernek, vagy nem képesek ilyet kimutatni, azok lehetnek tagjai a magyar törvényhozásnak; azok pedig, a kik megnyerhetik és ezt kimutatják, azok nem lehetnek, hacsak meg nem szerzik ezen elbocsátást. Hát ez által el van-e érve az a czél. hogy valaki ne legyen két törvényhozásnak a tagja, például a magyaré és francziáé, vagy esetleg angolé? Nincs elérve. Mert ha az angol állam el nem bocsátja őt saját kötelékéből, akkor Molnár Aladár képviselő ur indítványa szerint lehet tagja a magyar törvényhozásnak. Tegnap volt szó arról, hogy az ilyenek tartozzanak aztán valami fogadalmat tenni. Ez, nem tudom, mire vezetne. Hiszen az eskümintában benne van a hűségeskü; s igy nem lenne egyéb az egész, mint fogadalmak és eskük egymásra halmozása. Ennélfogva semmitsem javít az indítvány ugy, a mint szövegezve van, azon, a mit javítani szándékozott. Elnök: Szólásra nem lévén senki feljegyezve, a vitát berekesztem. Megjegyzem azonban, hogy a vita most csak Molnár Aladár képviselő ur indítványa felett folyt s ez nem zárja ki, hogy Csider Károly képviselő ur indítványa később tanácskozás alá vétessék. (Helyeslés.) Most az előadó ur kivan még szólani. Péchy Jenő előadó: Böviden csak annyit vagyok bátor megjegyezni arra, a mit Molnár Aladár képviselő ur elmondott, hogy ő tegnap, a 17. §. értelmében szóval szövegezett indítványt nyújtott be és ez az indítvány a bizottsághoz tétetett át tárgyalás végett; ő azonban a bizottságban e kifejezést: „a 17. §. értelmében", a bizottságban megváltoztatni akarta ugy, hogy „a jelen törvény értelmében" és igy, azt hiszem, a bizottság jelentése correct, midőn kijelenti, hogy Molnár képviselő ur módosította indítványát s nem akarok a felett most vitába ereszkedni, hogy módosította-e vagy nem? Az egyoldalúságra Molnár képviselő ur által felhozott érv szintén nem áll, mert nagyon ritka eset az. hogy a magvar törvényhozásnak oly tagja legyen, a ki egy más állam kötelékéből nincs kizárva;. de ha ez eset még oly ritka is, az intézkedés egyoldalú marad s mihelyt az egyoldalúságnak lehetősége megvan, ily intézkedést a törvénybe felvenni nem lehet. Ennek, az ajánlott eskü, vagy fogadalom kívánása sem veszi elejét. Midőn tehát én a bizottság által szövegezett szakaszt felvétetni akarom, megjegyzem, hogy abban az esetben, ha ez elfogadtatuék, ez ne a 37. §. után tétessék, a hol nincs helye, hanem a 17. §. után vétessék fel. Elnök: T- képviselőház! Mielőtt föltenném a kérdést, fel fognak olvastatni a különböző indítványok. Márkus István jegyző (olvassa Molnár Aladár indítványát). Elnök: Ezzel szemben a honosítási bizottság véleménye áll. Márkus István jegyző (olvassa a honosítási bizottság indítványát). Elnök: A házszabályok értelmében szavazásra tűzendő ki a bizottság által beadott indítvány. Méltóztatik-e a t. ház, a honosítási bizottság által javaslatba hozott paragraphust elfogadni; igen vagy nem? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többségnem fogadja el. Következik a szavazás Molnár Aladár képviselő ur indítványa felett. Kérem azon t. képviselő urakat, a kik Molnár Aladár képviselő ur indítványát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Minthogy ez is elesett, a Csider Károly képviselő ur által beadott módosítványnak tárgyalása következik.