Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-165

1&5. országos ülés A mi pedig az 1879-iki év kiadásait és eredmé­nyeit illeti, arra nézve bátor voltam felszóllalni már előbb és utalni arra, hogy csakugyau 100 millió arany forint beszerzésére volt felhatalmazva a kormány. Ehhez számítva egyéb kiadásokat, melyek utólag szavaztattak meg, 104 millió, vagy helyesebben 103-700,000 forint erejéig nyert a kormány felhatalmazást; azonban a kormány nem élt e felhatalmazással ezen összeg erejéig, hanem még ennél is 1.100,000 frttal kevesebbet reálisait, mint a t. ház által megszavaztatott. Én tehát részint a zárszámadások eredmé­nyeire, részint az említett felhatalmazásokra ala­pítván válaszomat, arra kérem a t. házat, mél­tóztassék azt tudomásul venni. [Helyeslés a középen.) Elnök: T. házi Mielőtt az interpelláló t. képviselő ur nyilatkoznék, ha a t. ház meg­engedi, a főrendiház jegyzője fogja bejelenteni a főrendiház egy izenetét. Rudnyánszky József b. főrendiházi jegyző: Nagyméltóságú elnök! t. képviselőház! A főrendiház az 1880-ik évi közigazgatási-, árva­éa gyámhatósági kiadások fedezéséről, továbbá az osztrák-magyar bank jelzáloghitel - osztálya alapszabályaiban foglalt külön jogoknak, a ma­gyar földhitelintézetre kiterjesztéséről szóló tör­vényjavaslatokhoz változatlanul, a magyar állam­polgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló Törvényjavaslathoz pedig, csekély módosítással hozzájárult. Az erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatot van szerencsém azon tiszteletteljes ké­réssel benyújtani, hogy a tett módosításokhoz hozzájárulni méltóztassék. (Éljenzés.) Márkus István jegyző: (olvassa a főrendi­ház jegyzőkönyvi kivonatát, a megyék 1880. évi közigazgatási-, árva- és gyámhatósági kiadásainak fedezéséről, — továbbá az osztrák-magyar bank jelzálog-hitelosztálya alapszabályaiban foglalt külön jogoknak, a magyar földhitelintézetre kiterjesztéséről szóló törvényjavas­lat tárgyában). Elnök: A megyék 1880. évi közigazgatási-, árva- és gyámhatósági kiadásainak fedezéséről, továbbá az osztrák-magyar bank jelzálog-hitel­osztálya alapszabályaiban foglalt külön jogoknak, a magyar földhitelintézetre kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatok iránt, a két ház köztt nézet­különbség nem lévén, azok szentesítés végett ő Felségéhez szokott módon fel fognak terjesztetni. Márkus István jegyző: (olvassa a jegyző­könyvi kivonatot a honosításról szóló törvényjavaslat tárgyában). Elnök: Azt hiszem, a t. ház méltóztatik elrendelni, hogy az imént felolvasott jegyzőkönyvi kivonat kinyomassák, maga a kivonat pedig, a honosítási bizottsághoz utasíttassák jelentéstétel végett. (Helyeslés.) jiovember 12. 1879. f ||_ Szó illeti most az interpelláló képviselő urat. (Felkiáltások: Holnap!) Lukács Béla: T. ház! (Felkiáltások: Hol­nap! Holnap! Halljuk! Halljuk!) Elnök: T. ház! Ezen interpellatió már két izben volt elhalasztva, méltóztassanak hát meg­hallgatni, mert hiszen engedelmet kérek, a t. kép­viselő urak 10 órakor soha sincsennek együtt. Lukács Béla: T. ház! Én igyekezni fogok a lehető legrövidebbre szorítkozni válaszommal, mindazonáltal legyen szabad mégis kikérnem a t, ház figyelmét és türelmét. (Halljuk!) Czélom volt, midőn interpellatiómat megtettem, felvilágosítani némely — nézetem szerint — nem eléggé világos körülményeket, a melyekre min­denki ráakadhatott, a ki ugy a pénzügyminister ur által beterjesztett jelentéseket, valamint az exposét nem csak figyelemmel olvasta, hanem a jelentések és az idézett törvények nyomán után­számítást is tett. A pénzügyminister ur szives volt ezen felvilágosítást megadni. És itt előre bocsátom azt, hogy én ezen felvilágosítása által meg­nyugtatva nem vagyok és álláspontomban maga­mat megingatva nem tartom. Csak néhány megjegyzést fogok tenni azon érvekre, melyekkel a pénzügyminister ur saját álláspontját, saját állításait igazolta, azt t. illik, hogy a törvényes meghatalmazások túllépése nem történt meg. A pénzügyminister mindenekelőtt hivatkozott arra, hogy az 1879: II. t. czikk, a ministeriumnak száz millió arany forintra való meghatalmazást adott. A minister urnák ezen felfogása, nézetem szerint, határozottan téves. Az 1879: II. t. ez. csak egy általános maximalis felhatalmazást adott a kormánynak. Emlékezzünk csak vissza azon törvényezikk alkotásának körül­ményeire. Jöttek a boszniai kiadások, jött a költségvetés, nem volt fedezet sok előre látható kiadásra és igy keletkezett az 1879: II. t. czikk, még mielőtt a költségvetés tárgyaltatott volna, mielőtt a póthitelek megszavaztattak volna, még mielőtt a delegatió is, a most már megállapított összegeket megszavazta volna. Akkor a t. kor­mány előállott egy kölcsön-törvényjavaslattal, melyben a felhatalmazást előbb csak 96 millióig kérte, melyet azonban — maximum gyanánt —• a pénzügyi bizottság, épen az ott tett utánszá­mítás folytán, felemelt 100 millióra. Mit mond azon idézett törvény? Azt mondja, az 1879-dik évben hitelműveletek alapján lesz fedezendő: először az 1874-dik évi kincstári utalványok beváltására szükséges összeg; másod­szor a kormány által a múlt évekre beterjesztett és „törvény által megállapítandó" póthitelek; harmadszor a rendkívüli hadiköltségeken felül tényleg felmerült kiadási többletnek, a magyar korona országaira eső része „azon összeg erejéig, mely a közös ügyek tárgyalására kiküldött

Next

/
Thumbnails
Contents