Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-165

106 1*6- országos ülés gondolom, megfontolásra igen is vezethet, de nem lehet az a conclusuma, hogy miután az, a ki ezeket akarja, a törvényjavaslatot nem fogadja el, ne fogadja el az sem, ki ennek homlokegyenest ellenkezőjét akarja. [Helyeslés jobb felöl.) A t. képviselő ur ismételten felemlítette azt, hogy ne feledjük el, hogy a dualismusnak e kérdésben csakis Magyarországon vannak védői; ne feledjük el, hogy annak másutt számos ellenségei vannak. T. ház ! Örülök, hogy ezt maat. képviselő ur beismerte. Midőn némely múlt időbeli tárgyalásoknál bátor voltam a t. házat figyelmeztetni, hogy vigyázzunk, mert túlhajtások utján, ha kezet fogva más nem magyarországi elemekkel, melyek bizonyos javaslatot hasonlag elleneznek, complicatiót idézünk elő: veszélybe fog jönni a dualismus, mert a kik a jelen rendszert nem ugyanazon indokokból nem szeretik, melyből mi elfogadjuk, hanem mindazon körülmény, melyek a dualismus működésének lehetetlenségére utal, a dualismus ellen fogják felhasználni. Midőn én, nem ezen szavakkal, de ezen eszméket előadtam, mindig megtámadtak, hogy ez ijjesztgetés, fenyegetés és talán még azt is mondották, hogy ráfogás. Mindenesetre eonstatálom, hogy a képviselő ur ma maga állítja, hogy vannak elemek, melyek a dualismus megváltoztatására törekszenek. Hogy oly általánosságban legyenek, mint a hogy a képviselő ur állította, azt soha sem mondottam s nem is hiszem; — de akkor bátor vagyok én is figyelmeztetni a t. házat s a t. képviselő urat, hogy a dualismust nem az veszélyezteti, a ki a dualismus alapján megalkotott alkotmány szellemében igyekszik, az akkor nem létezett újabb viszonyoknak megfelelő törvényes intézkedéseket megalkotni, hanem veszélyezteti az, a ki a dualismusra hivatkozva, oly eljárást kivan követni, mely előbb-utóbb azon meggyőződésnek adhatna helytelenül tápot, hogy a dualismus alapján erélyes, consequens, kiható működés lehetetlen. {Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Mert méltóztassék elhinni, — tartsa valaki idealismusnak, vagy nem, — de főleg oly államban, mely nem egyetlen egy fajnak tömörüléséből áll, helyzetét csak az biztosíthatja, ha európai cultur- és emberiségi missiójának megfelelni képes. (Igaz! jobbfelöl.) Sajnos, ma ily missiónak kellő erélyes, kifelé is hatni tudó aetió nélkül, sajnos, mondom, még ma megfelelni képesek nem vagyunk. Nem szabad tehát ugy odaállítani a helyzetet, hogy egyfelől az aetió lehetővé tétele kizárassék, mint történt tavaly és másfelől, ha sikerül és az aetió végrehajtatik, akkor a consequentiák állíttassanak ugy oda, mint a melyek alkotmányunk alapelveivel ellentétbe jönnek, mint a melyek a monarchia fennálló viszonyait megzavarják és tarthatíanná teszik. (Helyeslés jobbfelöl.) üovember 12. Hs7». Én, t. ház, ezelőtt, talán több, mintegy egy éve kifejtettem és ma is azon nézetben vagyok, hogy fennálló alkotmányunk szellemében, abból kifolyólag másra, mint a közös kormányra, a két kormány befolyásnak szigorú fenntartása mellett, e tartományok administratióját bizni nem lehet. Es ismétlem, hogy ebben a magam részéről sem Magyarország, sem Ausztria állami létének, vagy függetlenségének legkisebb megzavarását sem láthatom és nem látom az 1867. évi XII. t. czikknek megszegését sem, mert ma Herczegovina és Bosznia sem egyik, sem másik államának, de még magának a monarchiának sem integráns része és nem esik azon igen helyes rendelkezés alá, melyet a XII. t. ez. arra nézve fenntart, hogy a közös ministerek a monarchia egyik államának ügyeibe se avatkozzanak be tényleg. A monarchia két állama függetlenségének s a dualismusnak veszélye kezdődnék nézetem szerint is ott, hol azon elv megsértetnék; ámde azon elvnek megsértéséről itt nincs szó; és én ezen törvényjavaslatot, mely a monarchia két állama köztt egyetértőleg alkotható és alkotandó törvény igényeinek főbb vonalaiban is megfelel, ajánlom a t. háznak elfogadásra. (Elénk helye lés jobbfelöl.) Elnök: T. ház! Az idő előre haladván már, az általános tárgyalás folytatását, talán a holnapi ülésre halaszthatjuk és most áttérhetünk az interpellatiókra. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: T. ház! A mai napon kötelességemnek tartottam két interpellatiót bejelenteni, a melyek körülbelül ugyanegy tárgyra vonatkoznak; hogy a mai napig halasztottam az interpellatiót, oka az, hogy e kérdés már a ház előtt, egy más oldaláról a háznak, érintetett meg és én nem akartam azon oldalnak kezéből a kérdést kivenni, ha azon oldal teljesíti azon kötelességet, melylyel, ugy hiszem, a parlamentnek magának tartozik. Én jelenleg nem személyes ügyben, hanem egyedül a parlamenti függetlenség, a szólásszabadság, a parlamenti ellenőrzés és a ministeri felelősség érdekében akarok egy interpellatiót intézni, a pénzügyminister úrhoz. A t. ház emlékezni fog, hogy Pázmándy Dénes képviselő ur néhány nap előtt, egy interpellatiót intézett a pénzügyminister úrhoz, melyre a pénzügyminister ur rögtön válaszolt. Két nappal későbben, ezt olvastam egy napilapban: „Gróf Szapáry Gyula pénzügyminister, Pázmándy Dénes képviselőt mai interpellatiója folytán, párbajra hívta ki." Engedelmet kérek, én sem a parlamenti függetlenséggel, sem a szólásszabadsággal, sem a ministeri felelősséggel és a parlamenti ellenőrködés gyakorlatával összeférhetőnek nem tartom azt, hogy akár interpellatió folytán, akár minemű fel-