Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-165

102 165. országos ülés ímemlíer 12. IS19. a két közvetlen Ml érdekelt hatalom között kötött conventióról, a mely eddigi gyakorlatunk szerint soha sem terjesztetett a ház elébe és melyet az 1867. évi XII. t. ez. 8. §-a rendelkezése alá még a legszélesebb értelmezés szerint sem lehet vonni. A t. ház ezen, akkor bőven kifejtett nézetemét s adott válaszomat tudomásul venni méltóztatott. Ez történt eddig ezen dologban. Én részemről ma is azon nézetben vagyok, melyet azon alkalommal kifejteni bátor voltam. Különben ezen is túlmenve, miután, mint jeleztem, óhajtanék lehető rövidséggel és tárgyilagossággal szólni a dologhoz, a beadott két határozati javaslatot leszek bátor alapul venni és ahhoz fíízni okoskodásomat. (Halljuk!) Mindenekelőtt meg kívánom jegyezni, hogy én egyet értek abban, bogy ma a külügyi politikának egészen való méltatása nincsen napirenden s nem szükséges arról tüzetesen szólani, habár ezen a túloldal által felállított névsetek daczára, mégis többen az i|ren t. szónokok közül, különösen a ház azon oldaláról, (a szélső balra 'mutat) beszédükben ép ugy, mint határozati javaslatukban ezen politikának bírálatát mondották el a háznak. De én nem érzem magamat hivatva, t. ház, arra, hogy ezen politikát most bővebben indokoljam, vagy helyesebben szólva, a megtámadásokkal szemben igazoljam. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy azon politikát, minden ellene felhozott támadással szemben igazolták az események, melyek határozottan bebizonyították, hogy az előre jósolt veszélyek kilenczvenkilencz századrészben elmaradtak, melyek igazolták, hogy azon vádak mily alaptalanok voltak, melyek a monarchia külügyi politikáját orosz szellemi politikának hirdették. Én azt gondolom még a mellett, hogy bár fájdalmasak voltak az ezen politika által is előidézett áldozatok, ma már mindenki meg tudja hideg vérrel gondolni, hogy mik azon áldozatokhoz képest, fi melyek ama tegnap is felemlített ellentétes külügyi politikának lettek volna kifolyásai, mely a török birodalom fennállása garantirozásában lelte volna kifejezését. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Nyugtalanság a baloldalon.) Lehet uraim az események tanúbizonysága előtt szemet hunyni, vagy szemet hunyni akarni, de azon tanúságot megsemmisíteni semmiféle okoskodással nem lehet. Simonyi Ernő t. képviselő urnák és társainak határozati javaslata, elkezdve Bosznia és Herczegovina megszállásának helytelenítésével, azt mondja, hogy ezt veszélyesnek tartják ktilbiztonsági szempontból azért, mert ezen foglalás A magyar állam viszonyait más államok irányában összebonyolítja és esetleg veszélyes rázkódásnak teszi ki. Már t. ház,, a mennyire én tudom, ezen foglalás Magyarországnak, vagyis a monarchiának viszonyát nem ellenségessé, de a legrosszabb esetben hidegebbé csak egy állammal tehette és pedig azzal, a melylyel önök tavaly háborúba akartak menni, t. i. Oroszországgal. Európa minden egyéb államával a viszony jobb, barátságosabb, mint bármikor volt. (Helyeslés jobbfelöl.) De, hogy reflectáljak arra is, a mit a képviselő ur mondott, hogy vissza kellene Bosznia' és Herczegovinát minél előbb önmagának adni. azonban természetesen garantiákat követelni, hogy ott a rend meg ne zavartassék, hogy ott tisztességes administratió legyen; ugyan kérdem, vájjon az az iránt, szerzett tapasztalatok szerint, hogy mennyiben képes azon hatalom, melynek hatalmi körébe azon tartományokat vissza kellene adni, — meg vagyok győződve, legjobb akarata daczára — a rendes administratió és a reformok iránti ígéretének másutt is megfelelni: ugyau kérdem, ezen az utón a czél elérhető lenne-e, vagyha erre erélyesen törekednénk, nem hamarább vihetne-e ez bennünket összeütközésre más hatalmakkal, mintha Boszniát és Herczegovinát occupálva tartjuk? (Helyeslés jobbfelöl.) Alkotmányos szempontból is rosszalják a t. képviselő urak a törvényjavaslatot, „mert az 1867: XII. t. ez. által megalkotott közjogi állapotokat még kedvezőtlenebbekké alakítja, a menynyiben az eddigi két alkotmányos államot még egy harmadik, — az idézett t. ez. 25. §-a ellenére önkényüleg kormányzott területtel növeli, szaporítja a nézetök szerint amúgy is kárhozatos közös ügyeket és a delegacziók hatáskörét ugyanazon törvényezikk 37. §-ának világos rendelete ellen kiterjeszti, továbbá éles ellentétben áll ezen egész törvényezikk szellemével és jelesül annak 27. §-ával, mely elrendeli, hogy a közös ministeriuui a közös ügyek intézése mellett se egyik, se másik résznek külön kormányzati ügyeit nem viheti és azokra befolyást nem gyakorolhat. Ezen pontnak többi részeire nézve már volt szerencsém részben nyilatkozni s beszédem folyamán lesz alkalmam ezekre visszatérni. De egyet kell, hogy már most megemlítsek s ez az, hogy azt — miként, egyébiránt a szövegből is kivehető, hogy Bosznia és Herczegovina területe, mint administrálandó terület a monarchiához van csatolva — hogy azt, hogy a terület létezik, nem a beterjesztett törvényjavaslat okozza. Ez lehet argumentum maga az oecupatio ténye ellen, de nem lehet argumentum a törvényjavaslat ellen, mert akár fogadtatik el e törvényjavaslat, akár nem, igen természetes, az oecupatio azért meg fog maradni s a harmadik terület meglesz. Igaz, azt mondja Simonyi Ernő képviselő ur, hogy legyen ott egy boszniai és herczegovina! felelős kormány 5 ne avatkozzék e tartományok ügyeibe sem az egyik, sem a másik állam kormánya, sem a közös kormány. No t. ház, hát