Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-137

90 137. országos ülés május $0.1879. köztt; mert a fejedelmi jogok tulajdonkép parla- j menti alkotmányos rendszerünkben — habár azok hatályosságáról igen különbözők a nézetek — nem egyebek, mint a nemzetnek közvetve gyakorolt jogai, mert a nemzetnek alkotmányossága utján tényleg oly befolyása van azok mikénti használatára, hogy azokat a régi absolut módon gyakorolni lehetetlen. [Helyeslés jobbfelöl.) Mondom, t. ház, nem láttam ezen szövegezésben alkotmányos veszedelmet általában véve, de nem láttam veszélyeztetve azon fontos elvet sem, a melyet én ép oly nagyra beesülök, mint Szilágyi t. képviselő ur; t. i. nem látom vitiálva a törvényhozás kizárólagos illetékességének elvét, az országos terhek megállapítására nézve. Már Ernuszt Kelemen képviselő kérdésére bátor voltam azt megjegyezni, hogy a mennyiben a beszállásolás csakugyan terhet képez és a törvényhozás által szabályozható és szabályozandó: annyiban igenis szabályozva látom azt e törvényben. De ha valaki azt kívánja, hogy ezen teherviselés egészen és feltétlenül csak a törvényhozás által legyen sza- i bályozható, és hogy a kormány bármely intéz- i kedésének ne legyen befolyása arra, hogy az e törvény által mértékére nézve általában megállapított teher, hogyan oszoljék meg az egyes lakók közt, ezt a czélt elérhetőnek egyáltalában nem tartom. Különben is, t ház, ezen törvényjavaslat legfőbb czélja az, hogy az állandó beszállásolás mint olyan, megszűnjék az a teher lenni, mely eddig volt; hogy a kaszárnyázás folytán a katonák legnagyobb részben az ország költségén emelendő épületekben helyeztessék el. Már pedig, t. ház, ha a törvény intentiója csak némileg megvalósul — s meg vagyok győződve, hogy meg fog valósulni: — akkor a tulajdonképi teher, melyet e törvény okoz, kifejezést fog nyerni azon katonai megtérítések czíméu, melyek a közös hadügyi és honvédelmi ministeri bndgetben fognak szerepelni; s ezen teher megállapítására való jogát az ország törvényhozása évről évre fogja érvényesíteni. Megvallom, egyáltalában nem látom azt a veszedelmet sem, hogy ha mindjárt Magyarország jelenleg az újonczjárulékhoz képest van is terhelve, nincs kizárva annak lehetősége, hogy ezután — mint Pulszky Ágost képviselő ur érintette — a monarchia katonai létszámának 60—90% erejéig terheltessék. Először is e laktanyai és azon negtérítési rendszer mellett, mely a törvényjavaslatban biztosítva van, egy állandó katonai beszállásolást különös tehernek, melytől félni kellene, nem is tartok. En legalább ugy hiszem, hogy ha az országnak egyes községeit megkérdeznők, vájjon laktanyai elhelyezés mellett szaporítani, vagy csökkenteni kivánják-e a beszállásolandó katonaságot : valószínűleg nagyobb volna azon községek száma, melyek a szaporítást kívánnák. (Ellenmondás a szélső balon.) A tapasztalás legalább idáig ezt bizonyította. De, t. ház, még egy körülményt kell felemlítenem, és ez az, hogy ha az állandó beszállásolásra nézve csakugyan teljesen valósítani lehetne azon elvet, hogy ne csak általában a teherviselés kulcsát általában, de a tehernek az egyes lakosokra eső mértékét is a törvényhozás határozza meg: teljesen lehetetlen volna ezt, legalább azon eszközökkel, melyeket Szilágyi képviselő ur az általa fejtegetett elvek alapján javaslatba hozhatna, egyúttal ideiglenes elszállásolásra alkalmazni. Már pedig mindnyájan tudjuk, hogy az ideiglenes elszállásolás eddig sem képezte csekély részét a beszállásolási tehernek ; és ha az állandó elszállásolás laktanyák utján történik, akkor ennek terhei elenyészők lesznek az ideiglenes elszállásolás terhéhez képest. Már pedig azt nem hiszem, hogy a t. képviselő ur esetleg javaslatba hozhatná, hogy az ideiglenes elszállásolás szükségét előidéző rendelkezések, így a csapatok átvonulásának, összpontosításának, gyakorlatainak elrendelése a törvényhozás által történjék. És ha ez nem történik meg és ezen intézkedések megtételére ezután is, mint eddig, a kormány lesz felhatalmazva: akkor a beszállásolás terheinek jelentékeny része ismét nem a törvényhozástól, hanem a kormány határozataitól fog függni. A mint már említettem, t. b képviselő ur kiváló beszéde egyetlen egy nehézséget sem említett fel ezen kérdésre nézve a melylyel én már az előtt ne foglalkoztam volna, és a melynek komoly megbirálása után ne jöttem volna azon meggyőződésre, a melyet képviseltem. Uj nehézség talán azon formulázási nehézség volna, mely a képviselő ur előtt állana, ha az elhelyezési kérdésben általánosságban is alig körvonalozott elveket concret javaslatokba kívánná foglalni, s egyúttal javaslatot akarna tenni az iránt, hogy mennyiben és miképen lenne megállapítandó a törvényhozás hozzájárulása és elhatározása az elhelyezési Ugy rendezésében. És én attól tartok, hogy ha a képviselő ur ily positiv javaslattal lépne a ház elé, akkor itt a szélsőbb oldalon oly hatalmas ellenfelei támadnának, mint a milyennek őt kénytelen mindenki elismerni; (Nyugtalanság. Halljuk!) akkor, ismétlem, ezek épen oly fényes beszédben és majdnem ugyanazon érvekkel fognák megtámadhatni az ő javaslatát, mint a milyennel ő az előttünk fekvő javaslatot megtámadta; mert a kettő közt ugy hiszem csakis az árnyalatokban volna különbség. Miután tehát a kifejtett nézetben vagyok; miután a békeelhelyezés alatt nem értek semmi egyebet, mint a hadsereg állandó állomásainak meghatározását; és miután meggyőződésem szerint ezen jog eddig-