Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-137

gf; 137. országos ülés osztrák honvédet nem helyeznek el nálunk, igy túlterheléstől nem kell tartanunk és épen azért azon aggodalomnak sem volt helye, a melynek most helye van. {Helyeslés balfelöl.) A t. honvédelmi minister nr méltóztatott felemlíteni, hogy a taktikai disloeatió nem oly dolog, hogy azt a vármegyékre lehetne bízni. De nem is mondta senki, hogy a hadsereg taktikai elhelyezése, felett a vármegyék határozzanak. Az iránt igenis a vármegyéknek kell intézkedni, hogy időnkint az egyik faluból a másik faluba helyeztessék el a katonaság; de a dislocatiót nem akarjuk mi a törvényhatóságokra bizni, hanem ő felségével és a kormánynyal egyetértoleg az országgyűlésre, {ügy van! a szélső halon.) De itt nemesak nagyfontosságú jogi kérdés forog fenn, hanem különösen abban, hogy a közös hadügyminister ne, avatkozzék az elhelyezés kérdésébe, az országnak anyagi érdekei is nagy mérvben érintve vaunak. Ez pedig abban áll, hogy a közös hadügyminister természetesen nem ismeri az országot ugy, mint a magyar honvédelmi minister. Különös fontossággal bir ez a kaszárnyák kérdésében. Tudjuk, hogy az országban sok üres kastély, sok felhagyott gazdasági major van, vannak — fájdalom nem csekély számmal — megbukott gyárak is, s ezek mind oly épületek, hogy sokkal kisebb költséggel lehet, azokat kaszárnyákká átalakítani, mint új épületeket építeni. Financziálig állapotunkban ez, azt hiszem, nagyfontosságú tekintet. A béke idejében való elhelyezésnél azt hiszem, hogy az ordre de bataille kivitele tekintetében nem fog epén külömbséget tenni, ha egy negyed vagy fél órával errébb vagy amarrább fog esni. Az ily részletekre nézve a t. honvédelmi minister ur gyakorlati szempontból igen ezélszerüen intézkedhetik; inig a közös hadügyminister először nem is igen ismeri ezen dolgokat ; ha beszélnek róla nem hiszi, de általában nem igen sokat gondol azzal, hogy sokba, vagy kevésbe kerül-e. Tehát már csak azért is mulkatlanul szükséges, hogy az elhelyezés kérdése az országgyűléstől e] ne vonassák; szükséges, hogy kizárólag a honvédelmi minister utján intéztessék. EH tehát hozzájárulok azon jogszemponthoz, melyet mások előttem bővebben kifejtettek. Én, a mint már kijelentettem, a dolognak mostani stádiumában, habár a 25. §. elfogadtatott, elfogadom azon indítványt, melyet Szilágyi t. képviselőtársam terjesztett be ezen szakaszhoz. Elnök: Szólásra senkisem lévén feljegyezve, az általános vitát ezen §. felett berekesztem : Szólási jog illeti még az előadó urat, es az indítvány beadóját, ha az 10 tag aláírásává] van ellátva és természetesen a minister urat. nuijns 30. 1879. Szende Béla honvédelmi minister : Megvallom, hogy igen nehéz volt e vitában részt vennem, mert bármi hozatott fel a kormány részéről, mégis a t. felszólalók mindig azon váddal illetnek, hogy mi nem nyilatkozunk; nem nyilatkozunk a dologról egyáltalán, nem annak részleteiről. Nekem volt már alkalmam a tisztelt házban tegnap és tegnapelőtt is nyilatkozni, de csak arra, a mi szorosan a tárgyhoz tartozik és megvallom, én nem divergáltam ezen §-tól egészen a külügyi diplomatiáig és a külügyi kormányzatig, hanem szorosan a §-nál maradtam meg és arra vonatkozólag meg is mondottam nézeteimet tegnap is, tegnapelőtt is ; és megvallom, t. ház, most sem akarok tovább menni, hanem össze akarom vonni röviden, mi volt a törvényjavaslatnak és ezen §-nak intentiója. A katonai ügyek egyáltalán Magyarországon még nincsenek törvényileg szervezve; azok ugyan a régi szokások, viszonyok és körülményekből kifejlődve foganatosíttattak, de nemesak ebben,. hanem igen sok másban máig sincs törvényesen szervezve azon viszony, melyben a katonai intézmények egyáltalán állanak az országhoz. Egy-két kérdés már el lett döntve ; és ez volna ismét a mi felfogásunk szerint egy újabb kérdés, a mely a beszállásolási törvény által intéztetnék el. És ez volt az egyik intentió, hogy a törvénybe vétessék minden, a mi a beszállásolás körül előfordul. Hogy ezek közé tartozik ezen §. is, az igen természetes. Megmondottam, hogy ezen §. köztt és a régebben hozott 1870-iki törvény köztt az én nézetem szerint nincs különbség, mert én határozottan kimondottam és most is e nézetet vallom, hogy én az ő Felsége által fen tartott szervezési jogtói az elhelyezési és a disloeatió jogát elkülöníteni nem tudom. A meghozott törvény után is ez igy gyakoroltatott. O Felsége rendeletéből, tekintettel a körülményekre. De hogy még ez a kérdés is biztosíttassák és az alkotmányos fogalom fenntartassák és épen alkalom nyújtassák tudomást szerezni, a mint Pulszky Ágoston képviselő ur akarja, de nemcsak hogy alkalom nyújtassák, hanem, hogy egyúttal joga is legyen a törvényhozásnak, hogy e kérdésre is befolyhasson, azt hiszem, hogy erre nézve megvan a szándék épen e szakasz felvételében, mely szerint ezen jogot ő Felsége gyakorolja ugyan, de ministerével egyetértve. Én ebben látom a garantiát; mert ha ő Felsége ministerét meghallgatja és azután intézkedik ás azon ministere nem deríti fel a helyzetet és a körülményeket, nem mondja el tisztán a valót és ő Felségét tévútra vezetvén, ez által alkalmat ad ő Felségének roszul intézkedni: ily esetben mindenkor joga és alkalma van a háznak, felelősségre vonni a ministert, hogy miért nem