Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-137

70 187. országos ülés május 30. 1879. fejezésben a törvény 11. §-a a királyi alkotmányos hatalomnak teljesen átadott belszervezetet, miért különbözteti meg a lf. §-ban az országgyűlés befolyásával elintézendőnek megjelölt elhelyezéstől ; miért nem mondatott ki, hogy az elhelyezés egy bizonyos értelemben a belszervezet köréhez tartozik? Ott, a hol a törvény ezen világos megkülönböztetést statuálta ; ott, a hol ezen megkülönböztetésnek azon értelmezését, a melyet a t. honvédelmi minister ur ad, a dolog természete is kizárja: ez utólagos interpretatióval bele magyarázni annyit jelent, mint azon nehéz megoldást, a mely abban áll, hogy az országgyűlés befolyása körülirassék és ez ügyre nézve szabatosittassék: az által kikerülni, hogy az országnak ezen joga egyszerűen elconfiseáltattatik. De a dolog természetével is ellenkezik; mert hiszen — és erre nézve hivatkozom minden katonai szaktudó Sió,,, íXZÜ elhelyezés és az elhelyezés alatt értetni szokott dolgok a belszervezethez soha sem tartoztak. Nemcsak Ernuszt t. képviselőtársam emelte ezt ki, de kíváncsi vagyok a honvédelmi minister ur magyarázatára, mert, mondhatom, hogy a mennyire én utána járhattam, minden katonai szaktudóssal ellentétben van azon állítás, hogy ha az ordre de bataille módosittatik, akkor a hadseregnek belszervezete lett módosítva. Erre Európában véleménytársat nem fog találni a minister ur. Ha e szerint a belszervezet alatt nem értetik ez a dolog természete szerint; ha a belszervezet alatt ennélfogva a királyi reservált jogok közé az elhelyezés elintézése fel nem vétetik : akkor nincs más mód hátra, mint magának a törvénynek és az előkészített tanácskozásoknak alapján oly ügynek vindicálni, mely az országgyűlés befolyásával intézendő el. Egyébiránt a t. kormány önmagával is ellentétben van; mert mikor a 21. §-t javaslatba hozta, akkor törvény által való szentesítését kívánta annak, a mit 1870-ben a fejedelem az elhelyezésre, az állandó békeelhelyezésre nézve rendelt. Kívánta ezt, igaz, egy igen furfangos alakban; de midőn tegnap felszólaltunk ezen padokról és elmondtuk, minő értelmet tulajdonítunk annak: a ki hallgatásával ezt az értelmezést szentesítette, a t. ministerelnök ur volt. Ennélfogva azt kérdem, ha ez a királyi reservált jogok közé tartozik, ha oly ügy, melyet alkotmányunk értelmében a királynak joga van az országgyűlés befolyása nélkül elintézni, akkor miért terjesztik utólag az országgyűlés szentesítése alá az 1870-ben megállapított állandó békeelhelyezést? Akkor itt miért rendelkeznek, miért jelölik ki az alkotmányos közegeket ezen állandó békeállomány elhelyezésének foganatosítására ? És ha ezt teszik, — a mint tették az állandó békeelhelyezést, — minő alapon akarják annak a jövőben való megállapítását az országgyűlés befolyása alól teljesen kivonni? Ebben, t. ház, én következetlenséget látok. Súlyosabbak azon érvek, melyekkel a tiszt, előadó ur e paragraphus alapján az országgyűlés jogát az elhelyezésre nézve megszorítani akarja. Ezen érvelés kettőben összepontosnL Most ez alkalommal rövidebben szólok róluk, lesz talán alkalmam rájuk bővebben visszatérni. Egyik állítása az volt, hogy az elhelyezés szó a 12. §. szerint csak a beszállásolást illeti, tehát csak egyik részét és egyik körét azon intézkedéseknek, melyeket az elhelyezés szónak általános értelme magában foglal. Második állítása pedig az volt, hogy a beszállásoláson kivül az elhelyezés szó alatt értett többi viszonyokra nézve az országgyűlés, a régi törvények és a régi gyakorlat semminemű jogot és befolyást nem statuál a törvényhozás számára. A mi az elsőt illeti, ez merően önkénytes dolog. Es ha valaki azon magyarázatba, hogy az elhelyezés szó alatt pusztán a beszállásolás értetik, belenyugszik, azon lehet csodálkozni; de leginkább lehet csodálkozni azon, hogy ä ministerelnök ur belenyugszik ebbe, mert 1867-ben, midőn ezen törvényczikkelyek hozattak, midőn a belszervezet köréről volt szó, a 65-ös bizottságban a ministerelnök ur jelenlétében elvbarátja, a ki az akkori balközép katonai tekintélye volt: Ivánka Imre képviselő ur a 11. §-nál egyenesen oda nyilatkozott, hogy: „Én a belszervezet alatt mást, mint a hadsereg puszta tactikai beosztását, nem érthetek". Második elvbarátja, Somosy Ignácz, ki azon bizottságnak szintén tagja volt, a 12. §-nál azt az észrevételt tette, hogy meglehet, hogy jönni fog idő, midőn ezen szavaknak szűkebb és tágabb értelmezése felett vita fog támadni; és a mindenféle értelmezés alapján az országgyűlés jogát fogják megszorítani akarni, a miért is jó volna minél nagyobb részletességbe bocsátkozni, hogy világosan ki legyen fejezve, hogy minden, a katonai viszonyok intézésére vonatkozó dolog, a mi a királyi reservált jogok köztt felsorolva nincs, az országgyűlés befolyásával intézendő eL Midőn ezen észrevételét kétségtelenül a ministerelnök urnák helyeslésével és megnyugvásával megtette, akkor Deák Ferencz azon kijelentésében, hogy a contradistinctio értelme az, hogy a reservált jogokon kivül, minden viszony ezen országgyűlés befolyása alá tartozik, ebben megnyugodott és ezen értelmezést elfogadta. Most csakugyan bekövetkezett az az eset, a melyre Somosy képviselő ur akkor czélzoít, és a mitől az akkori balközép félt, hogy a szónak mesterséges és szűkebb értelme vétetik, és ezen mesterséges és szűkebb értelmezés alapján az országgyűlés befolyását még oly viszonyokra is el akar-