Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-136

60 13C. országos ülés május 29. 1S79. megjegyezte — és nem is ezen törvény végre­hajtása körül, mert arra a hadügyminister nincs felhatalmazva, mert ő csak a békeszervezet végre­hajtására vau felhatalmazva, — tehát nincs igaza — mondom — Thaly képviselő urnák abban, hogy ha ezen hatáskörből a hadügyministert tel­jesen kizárja; mert a mint gr. Appouyi Albert képviselő ur is kiemelte, igen nagy részben, pusztán a csapatok belső szervezeti körében teendő intézkedésekről van szó és ezekre az 1867: XII. s egyéb t. czikkek értelmében igenis a hadügyminister, mint felelős minister van hi­vatva. Ezen elhelyezés körében azután viszont vaunak oly intézkedések, melyeket a honvédelmi minister van hivatva megtenni; de épeu e 21. §-ban tisztán és majdnem teljesen katonai intézkedések értetnek, s ezért tartotta a bizott­ság helyesnek azt a formulázást; „a közös had­ügyminister által" stb. eszközöltetik. Ez az, t. ház, mit erre nézve szükségesnek láttam megjegyezni, s ennek alapján kérem, mél­tóztassanak e szakaszt elfogadni. {Helyeslés.) Elnök: T. ház! Az 1. §. ellen két módo­sítvány adatott be, az egyik Thaly Kálmán képviselő uré, a ki a következő szöveget indít­ványozza, {Olvassa) a másik Pulszky Ágost kép­viselő módosítványa, mely igy szól. (Olvassa.) Felteszem a kérdést. Azon képviselő urak, kik a 21. §-t a véderő-bizottság szövegezése szerint fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja és igy a módosítváuyok elestek. A ház határozata szerint a tárgyalás most berekesztetik. A t. ház engedelmével az állandó pénzügyi bizottság előadója kivan szólni. Hegedűs Sándor előadó: T. ház! Van sze­rencsém beterjeszteni az állandó pénzügyi bizott­ság jelentését a kisbirtokosok földhitelintézetéről, mellékelve a jogügyi bizottság véleményét, ugy szintén egy különvéleményt Molnár György képviselő úrtól a törvéuyjavaslat új szövegezé­sével együtt. Kérem a t. házat, méltóztassék e jelentést mellékleteivel együtt kinyomatni, s annak idején az osztályok mellőzésével napi­rendre kitűzni. Madarász József: T. ház! Csak néhány szóval arra kérem a ház t. elnökét, remélem meg is teendi, hogy szíveskedjék ugy intézkedni, hogy e jelentés kinyomatván, holnap az ülés folyama alatt kiosztassék, a mikor is azután határozni lehetne annak napirendre tűzése iránt. Elnök: Meg fogom tenni az intézkedést, hogy a kinyomatás és szétosztás mielőbb meg­történjék; s akkor fog azután a t. ház határozni a felett, hogy mikor tűzessék napirendre. (He­lyeslés.) Most Irányi Dániel képviselő ur fogja interpellatióját előtérjeszteui. Irányi Dániel: T. ház! A vallás- és köz­oktatásügyi minister úrhoz kívánok egy interpel­latiót intézni a t. ház engedelmével. Méltóztatik emlékezni, hogy a magyar nyelv kötelező taní­tásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor azt voltam bátor indítványozni, hogy a törvénybe oly rendelkezés vétessék fel, a mely szerint azon tanítók számára, kik a magyar nyelvet nem bír­ják, a vallás- és közoktatási minister póttan­folyamokat szervezzen. A t. minister ur, miután megígérte, hogy ily intézkedést magától fog tenni, arra kérte a házat, hogy indítványomat mellőzze, s a t. ház többsége kivánatához képest indítványomat elejtette. A t. minister ur igéretét csakugyan be is váltotta, csakhogy — véleményem szerint — hiányosan, tökéletlenül. Ha ugyanis a lapoknak hitelt adhatunk, a melyekben a t. minister ur rendelete megjelent, a t. minister ur négy pót­tanfolyamot kivan a jelen évben szervezni: u. m. Losonczon, Aradon, Kolozsvárt és Székely­Kereszturon. Losonczon a tótajkuak, Aradon, Kolozsváron és Székely-Kereszturon a német és román ajkúak számára. Azonban ha meggondoljuk azt, hogy mily nagy kiterjedésű a tót vidék, hogy az Pozsony­tót egész Zemplénig terjed; ha figyelembe vesz­szük, hogy az ottani tanítók köztt hányan van­nak csak körülbelül megközelítőleg is, kik ily póttanfolyamra szorulnak, akkor bizonyosan velem együtt meg leszünk győződve mindnyájan arról, hogy ezek számára egy helyen rendelni póttanfolyamot elégtelen. Meglehet, a t. minister ur azt fogja mondani, hogy gazdálkodási szem­pontból tette ezt: de én bátor vagyok figyel­meztetni a t. minister urat arra, hogy a törvényhozás ezen czélra bizonyosan nem fogja megvonni tőle utólag is a szükséges költségeket, valamint arra is, hogy azon tanítók, a kik ez évben nem nyerhetnek oktatást, egy évet már veszítenek s hogy ha azután a következő 3 év alatt nem képesek elegendőkép megtanulni a ma­gyar nyelvet, elveszthetik hivatalukat, s maguk és családjaik nyomornak lehetnek kitéve. De még nagyobb hibának tartom a minister ur rendeletében azt, hogy a ruthén ajkú tanítók számára egyáltalában nem rendel sehol póttan­folyamot, már pedig a t. minister ur igen jól tudja, hogy a ruthénok, ámbátor szláv törzshöz tartoznak, oly dialectust beszélnek, mely a tót dialektustól igen sokban lényegesen eltér, ugy hogy ha netán azt gondolta a t. minister ur, hogy a ruthének is Losonczra menjenek és a tótajkúakkal tanuljanak, akkor szem elől tévesz­tette azt, hogy a ruthén tanítók előbb tótul len­nének kénytelenek megtanulni, csak hogy azután magyarul — ugy, a hogy — megtanuljanak, nem is említve azt, hogy semmi esetre sem czél-

Next

/
Thumbnails
Contents