Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-136

60 13C. országos ülés május 29. 1S79. megjegyezte — és nem is ezen törvény végrehajtása körül, mert arra a hadügyminister nincs felhatalmazva, mert ő csak a békeszervezet végrehajtására vau felhatalmazva, — tehát nincs igaza — mondom — Thaly képviselő urnák abban, hogy ha ezen hatáskörből a hadügyministert teljesen kizárja; mert a mint gr. Appouyi Albert képviselő ur is kiemelte, igen nagy részben, pusztán a csapatok belső szervezeti körében teendő intézkedésekről van szó és ezekre az 1867: XII. s egyéb t. czikkek értelmében igenis a hadügyminister, mint felelős minister van hivatva. Ezen elhelyezés körében azután viszont vaunak oly intézkedések, melyeket a honvédelmi minister van hivatva megtenni; de épeu e 21. §-ban tisztán és majdnem teljesen katonai intézkedések értetnek, s ezért tartotta a bizottság helyesnek azt a formulázást; „a közös hadügyminister által" stb. eszközöltetik. Ez az, t. ház, mit erre nézve szükségesnek láttam megjegyezni, s ennek alapján kérem, méltóztassanak e szakaszt elfogadni. {Helyeslés.) Elnök: T. ház! Az 1. §. ellen két módosítvány adatott be, az egyik Thaly Kálmán képviselő uré, a ki a következő szöveget indítványozza, {Olvassa) a másik Pulszky Ágost képviselő módosítványa, mely igy szól. (Olvassa.) Felteszem a kérdést. Azon képviselő urak, kik a 21. §-t a véderő-bizottság szövegezése szerint fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja és igy a módosítváuyok elestek. A ház határozata szerint a tárgyalás most berekesztetik. A t. ház engedelmével az állandó pénzügyi bizottság előadója kivan szólni. Hegedűs Sándor előadó: T. ház! Van szerencsém beterjeszteni az állandó pénzügyi bizottság jelentését a kisbirtokosok földhitelintézetéről, mellékelve a jogügyi bizottság véleményét, ugy szintén egy különvéleményt Molnár György képviselő úrtól a törvéuyjavaslat új szövegezésével együtt. Kérem a t. házat, méltóztassék e jelentést mellékleteivel együtt kinyomatni, s annak idején az osztályok mellőzésével napirendre kitűzni. Madarász József: T. ház! Csak néhány szóval arra kérem a ház t. elnökét, remélem meg is teendi, hogy szíveskedjék ugy intézkedni, hogy e jelentés kinyomatván, holnap az ülés folyama alatt kiosztassék, a mikor is azután határozni lehetne annak napirendre tűzése iránt. Elnök: Meg fogom tenni az intézkedést, hogy a kinyomatás és szétosztás mielőbb megtörténjék; s akkor fog azután a t. ház határozni a felett, hogy mikor tűzessék napirendre. (Helyeslés.) Most Irányi Dániel képviselő ur fogja interpellatióját előtérjeszteui. Irányi Dániel: T. ház! A vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz kívánok egy interpellatiót intézni a t. ház engedelmével. Méltóztatik emlékezni, hogy a magyar nyelv kötelező tanításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor azt voltam bátor indítványozni, hogy a törvénybe oly rendelkezés vétessék fel, a mely szerint azon tanítók számára, kik a magyar nyelvet nem bírják, a vallás- és közoktatási minister póttanfolyamokat szervezzen. A t. minister ur, miután megígérte, hogy ily intézkedést magától fog tenni, arra kérte a házat, hogy indítványomat mellőzze, s a t. ház többsége kivánatához képest indítványomat elejtette. A t. minister ur igéretét csakugyan be is váltotta, csakhogy — véleményem szerint — hiányosan, tökéletlenül. Ha ugyanis a lapoknak hitelt adhatunk, a melyekben a t. minister ur rendelete megjelent, a t. minister ur négy póttanfolyamot kivan a jelen évben szervezni: u. m. Losonczon, Aradon, Kolozsvárt és SzékelyKereszturon. Losonczon a tótajkuak, Aradon, Kolozsváron és Székely-Kereszturon a német és román ajkúak számára. Azonban ha meggondoljuk azt, hogy mily nagy kiterjedésű a tót vidék, hogy az Pozsonytót egész Zemplénig terjed; ha figyelembe veszszük, hogy az ottani tanítók köztt hányan vannak csak körülbelül megközelítőleg is, kik ily póttanfolyamra szorulnak, akkor bizonyosan velem együtt meg leszünk győződve mindnyájan arról, hogy ezek számára egy helyen rendelni póttanfolyamot elégtelen. Meglehet, a t. minister ur azt fogja mondani, hogy gazdálkodási szempontból tette ezt: de én bátor vagyok figyelmeztetni a t. minister urat arra, hogy a törvényhozás ezen czélra bizonyosan nem fogja megvonni tőle utólag is a szükséges költségeket, valamint arra is, hogy azon tanítók, a kik ez évben nem nyerhetnek oktatást, egy évet már veszítenek s hogy ha azután a következő 3 év alatt nem képesek elegendőkép megtanulni a magyar nyelvet, elveszthetik hivatalukat, s maguk és családjaik nyomornak lehetnek kitéve. De még nagyobb hibának tartom a minister ur rendeletében azt, hogy a ruthén ajkú tanítók számára egyáltalában nem rendel sehol póttanfolyamot, már pedig a t. minister ur igen jól tudja, hogy a ruthénok, ámbátor szláv törzshöz tartoznak, oly dialectust beszélnek, mely a tót dialektustól igen sokban lényegesen eltér, ugy hogy ha netán azt gondolta a t. minister ur, hogy a ruthének is Losonczra menjenek és a tótajkúakkal tanuljanak, akkor szem elől tévesztette azt, hogy a ruthén tanítók előbb tótul lennének kénytelenek megtanulni, csak hogy azután magyarul — ugy, a hogy — megtanuljanak, nem is említve azt, hogy semmi esetre sem czél-