Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-160

:,bS 160. országos Ülés november 5. 1879. Erre azt mondja a i. ministerelnök irr, hogy Mandel Pál t. képviselő ur indítványa részint felesleges, részint káros lenn;;. Felesleges azért, mert hiszen ott van már a 32. §. rendelkezése, a mely 10 évi távollét alatt megkívánja, hogy legalább egyszer jelentse ki a magyar államhoz tartozóságát, a mit ha nem tesz, agy is elveszti magyar állampolgári jogát. De figyelmen kivül hagyja a t ministerelnök ur, hogy lehetnek és vannak államok, á hol nem szükséges a 10 évi ott tartózkodás a felvételre; s egyáltalában megtörténhetik, hogy a 32. §. rendelkezése mellett, mielőtt a 10 év eltelt volna, tehát mielőtt nyilvánította volna azon akaratát, hogy ki akar lépni, egy más eoncludens cselekmény által, t. i. egy idegen államba való positiv felvétellel jelen tette azt ki. Ezért a 32. §. kiegészítéséül is ugyanazon elv alapján szükséges a Mandel Pál által indítványozott bekezdés, ugyanazon elvnél fogva, melylyel a t. kormány szükségesnek tartotta a 32. §. rendelkezését, ugyanazon elvnél fogva, nem tudom, miként tagadhatja meg a Mandel Pál indítványának elfogadását. De azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy ez nemcsak felesleges, hanem káros is. Káros annálfogva, mert megtörténhetik, hogy egy magyar állampolgár, talán valamely kötelezettség elől menekülve, megy egy más államba magát felvétetni. És ezen felvétele által, hogy meneküljön a kötelezettségektől, azok alól ki is bújik. Sőt a menekülést magunk mozdítjuk elő az által, hogy kizárjuk saját kötelékünkből. A mennyiben a ministerelnök ur talán a 22. §. rendelkezésére ezélzott ezen aggodalmát egyszerűen el lehet oszlatni egy almódosítványnyal, hogy ha t. i. Mandel Pál t. képviselő ur indítványához hozzáteszszük azt: hogy elveszti állampolgári jogát, a mennyiben a magyar állam kötelékeiből elbocsáttatása, a jelen törvény 22. és 23. §§-ai értelmében nem akadályozható. Ha pedig a 22. és 23. §§-ok rendelkezései forognak fenn, ha t. i. azon állampolgárnak, mig Magyarország iránt kötelezettsége van és ez alól nem akarjuk őt dispensálni, ennyiből nem veszti el állampolgári jogát és a vele járó kötelezettségektől nem szabadul meg. A mennyiben pedig ez eset nem forog fenn, a kitelepetlést s a másik államba való felvételt, ugy sem akadályozhatjuk meg a már elfogadott elvek értelmében és akkor legalább mondjuk ki azt, hogy elveszti jogait a magyar állampolgársághoz. Ez határozott kiegészítése a 32. §-ban kimondott elveknek, azért én ezen almódosítványnyal elfogadom Mandel Pál képviselő ur indítványát. (Helyeslés a baloldalon.) Simonyi Ernő: T. ház! Én csak az előttem szólott t. képviselő ur azon megjegyzésére kívánok válaszolni, hogy — úgymond — mi nem elvekből, hanem bizonyos más tekintetekből indulunk ki. Mi mindig azon elvet hangoztattuk. hogy bennszülött magyar polgár állampolgárságát semmi körülmények köztt nem vesztheti el és másképen nem akarjuk elveszteni hagyni, mint saját kérelmére. Azt hiszem, hogy ez elv. Nem tudom, hogy mit érthet ő egyebet elvek alatt. A honosítottra nézve meg lehet határozni a körülményeket és feltételeket, hogy melyek alatt honosittatik és a honosítás meddig tart és mikor szűnik meg; de. a belföldiekre nézve nem lehet, csak akkor, ha annak megszüntetését maguk kiváiiják. De még ezen, a saját kívánságára való figyelmet se,m venném tekintetbe, ha az utóbbi időben külföldi államok legislatiói nem tették volna szükségessé; de miután azt szükségessé tették és miután a magyar állampolgár akárminő kenyérkeresete érdekében, kénytelen lehet egy más államkötelékbe lépni és azt másképen nem teljesítheti, mint ugy, hogy a külügyministertől elbocsátást kap, ettől őt elzárnunk nem lehet. Én ugy hiszem, hogy eléggé meghatározott és világos elv rejlik abban, ha bennszülött magyar állampolgár csak saját kérelmére vesztheti el polgári jogait. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy hisz, a ki magát más állampolgárságára felvétetni akarj a, az már úgyis lemondott a magyar állampolgárságról s megérdemli, hogy kitöröltessék. Engedelmet kérek, az emberek nem daczból vétetik fel magukat más állam polgárságára, hanem üzleti, vagy más tekintetekből. így például ellenkező esetben talán üzletet nem kezdhet, vagy jószágot nem birhat. Ezek azok, melyek az embereket arra kényszeríthetik, hogy ha már a külföldön vannak, magukat azon másik állam kötelékébe felvétessék. Ez nem dacz hazája iránt és mindenkor elegendő az, hogy ők magyarok akarnak maradni, hogy az idegen állampolgárságot csak ideiglenesnek tartják és szándékuk a magyar hazába visszajönni. Nem látom át, minek vágjuk ; el ezeket a hazától, a kik többnyire életrevaló emberek és hasznos polgárai lehetnek a hazának. Készemről szerencsésnek érzem magamat, hogy magyarnak születtem és azt hiszem, a magyar ember mindenütt szerencsésnek érzi magát, legalább azoknak legnagyobb része; de méltóztassanak megengedni, hogy más nemzetbéliek is, pl. a franczia szerencsésnek érezze magát, hogy francziának született, az angol, hogy angolnak, a német, hogy németnek. De ha a kenyérkeresetről van szó, megszűnik minden kedélyesség és az embereknek számolniok kell a körülményekkel. Ha én külföldre megyek és a külföldi állam azt kívánja, hogy ott csak ugy folytathassam üzletemet sikerrel, ha az ottani állampolgárságot megszerzem, de nem kívánja